Tüntetői névjegyzék

Többezres tömegek vonultak utcára Romániában az elmúlt hetekben. Egyeseket a kóbor ebek sorsa iránti érzékenység késztetett nyílt színi véleménynyilvánításra, másokat – jóval nagyobb számban – a verespataki bányaberuházásról alkotott nézetük vezényelt a közterekre. A véleményszabadság intézményesülése és izmosodása a demokrácia fejlődésének egyik legbiztosabb jele, még akkor is, ha sok esetben számháborúvá alacsonyítják a nyilvános civil véleményformálás aktusait. Ezúttal viszont senkinek sem jutott eszébe bagatellizáló szándékkal számolgatni a felvonulókat, a létszámkerekítések is inkább jobbító szándékúak voltak.

Persze ne legyenek illúzióink, hogy egy ezres nagyságrendű tüntetés kizárólag egyéni indulatok felhorgadása mentén jön létre. Egészen kivételes esetekben talán igen, de többnyire megfelelő hangulati megágyazás előzi meg a hasonló összejöveteleket, amelyek fokozatosan gerjesztik a civil kurázsit, míg meg nem jelenik egy konkrét időpont, helyszín, amit aztán tovább lehet osztani a megfelelő fórumokon, vagy csak úgy, baráti, munkahelyi beszélgetéseken.

Érdekes tömegpszichológiai kérdés viszont, hogy milyen témák érik el az ingerküszöbünket, milyen ügyeket tartunk képviselhetőnek, amiért nem ciki, épp ellenkezőleg, talán még trendi is az utcára vonulni. Verespatak ügye olyan szinten beteríti közéletünket, hogy némi túlzással annak is van róla véleménye, akinek aranyhoz eddig csak a karikagyűrűje kapcsán volt köze. Fejlett környezettudattal élni még annak is illő dolog, aki nem olvasta Dan Brown Infernóját – ma már közepesen képzett szépségkirálynő-jelöltek is szakmányban aggódnak az esőerdőkért. Apró gond lehetne, hogy a tüntetők jelentős hányada aligha tud a tucatérveknél egyebet felhozni az aranykitermelés ellen, vagy éppen mellette. De nem az, és alapvetően az sem baj, hogy hasonlóan erőteljes témákon edződik a közéleti érzékenység. A kutyákkal már neccesebb a helyzet, hiszen a cseppet sem elhanyagolható kérdés szakmai megoldását keresőkön és a megélhetési állatvédőkön kívül nem nagyon lehet találkozni kóborkutya-párti véleményekkel.

Természetesen elismerésünk mindazoknak, akik nemcsak a tévé előtt, szűk baráti körben hangoztatják kikezdhetetlen véleményüket. Az utcára vonulási késztetés ugyanis olyan tőke, olyan „névjegyzék”, amelyre minden arra érdemes ügy animátorai bizton építhetnek. A jól megfogalmazott hívószavak, a képviselendő témák megfelelő tudatosítása mellett egyre többen hajlandók arcukat adni egy-egy fontos ügy képviseletéhez. Talán még a hazai magyarság küszöbön álló sorskérdéseiben is.