Balogh Levente
2026. január 22., 11:592026. január 22., 11:59
A Grönland kapcsán megkötendő keretmegállapodás bejelentése nyomán egyelőre úgy tűnik, fellélegezhetnek a NATO-szövetségesek, mivel most úgy néz ki, nem robban szét a szövetség a sziget miatti nézetkülönbségek nyomán.
A Dánia autonóm tartományaként „üzemelő” Grönlandot határozottan az Egyesült Államoknak követelő Donald Trump amerikai elnök szerda esti, davosi bejelentése értelmében olyan megállapodás körvonalazódik, amely szerint minden érintett fél elégedett lehet, bár konkrétumokról egyelőre hivatalosan nem tudni – már azon kívül, hogy a kompromisszumosnak tűnő megállapodás nyomán Trump letett arról, hogy februártól 10, majd később 25 százalékos büntetőadóval sújtsa azon európai országokat, amelyek ellenzik Grönland átadását.
Ez nem túl biztató a jövőre nézve, ugyanakkor érdemes felvázolni, miért is tartja Trump és adminisztrációja ennyire fontosnak Grönlandot, amelyet amúgy Davosban csak „egyszerű jégdarabnak” nevezett.
Nos, lehet, hogy a néhány tízezres lakosú, jég borította sarkköri óriássziget valóban nem túl vidám környezet az emberi élet számára, stratégiai-geopolitikai jelentősége azonban annál nagyobb.
Nem lépnek életbe február elsejétől a Grönlanddal kapcsolatos vita miatt kilátásba helyezett amerikai importvámok nyolc európai országgal szemben – jelentette ki szerda este Donald Trump amerikai elnök.
Fekvése miatt kulcsfontosságú az Egyesült Államok biztonsága szempontjából, és nem Trump az első, aki szeretné megszerezni:
A második világháború idején, amikor Dániát megszállta a náci Németország, az Egyesült Államok azonnal „gyámsága” alá vonta Grönlandot, nehogy a Wehrmacht megelőzze, és a szigetet egy Amerika elleni invázió kiinduló pontjaként használhassa.
Ezt követően ugyan visszaadta, de több amerikai támaszpontot is létesített a szigeten, amelyek közül egy a mai napig is működik.
És hogy mitől ilyen fontos?
Aki Grönlandot birtokolja, az ellenőrzést gyakorolhat az északi sarkkör felé vezető fő hajózási útvonalak fölött, vagyis
Ez utóbbi kiemelten fontos, hiszen évszázadok óta keresik a lehető legrövidebb útvonalakat Európa és Ázsia, illetve Észak-Amerika között, amelyek a sarkkörön keresztül vezetnek – lásd az északnyugati átjárót.
Míg az elmúlt évtizedekig a területet vastag jég borította, ami jóformán ellehetetlenítette a normális hajózást, a globális felmelegedés nyomán olvadásnak induló jégtakaró nyomán elkezdenek megnyílni az útvonalak, amelyek Grönland mellett futnak.
És persze az sem mellékes, hogy egyrészt az így járhatóvá váló sarkvidéki vizek mélyén, a tengerfenék alatt jelentős mennyiségű ritkaföldfém és egyéb ásványkincs nyugodhat – mint ahogy Grönland talaja is nem kis mennyiségű ilyent rejt.
(Igaz ugyan, hogy egy kiszivárgott – vagy kiszivárogtatott – amerikai dokumentum szerint ez utóbbiak kitermelése a zord éghajlati viszonyok miatt nem megérős, így nem ezek, hanem a sziget stratégiai fekvése miatt van rá szükség, de azért ez nyugodtan tekinthető a Grönland fölötti uralom átvételét célzó kommunikációs kampány egyik elemének: ha helyzetbe kerülnek, bizonyosak lehetünk benne, hogy beindul a „Drill, Baby, drill!” üzemmód).
Mindezek mellett ott van a geopolitikai vetélkedés is az okok között: a sarkvidéken földrajzi fekvése miatt hagyományosan jelen levő Oroszország mellett a távolabbi, de a sarkvidéki területek iránti érdekeltségét orosz támogatással hivatalosan bejelentő Kína is megjelent a térségben.
Márpedig
Ennek egyik eleme, hogy megpróbálja kiszorítani a sarkvidékről.
Emiatt döntött úgy Trump és csapata, hogy megkísérli betetőzni a több mint két évszázados, Grönland megszerzésére vonatkozó washingtoni törekvéseket, és az Egyesült Államok szempontjából megnyugtató módon tesz pontot az ügy végére.
Közvetlen tárgyalásokat akar kezdeményezni Grönland megszerzéséről Donald Trump amerikai elnök, aki szerdán a davosi Világgazdasági Fórumon a Dániához tartozó területtel kapcsolatos vitáról is beszélt felszólalásában.
Csakhogy ami az Egyesült Államok számára megnyugtató, az a Grönlandot korábban gyarmatként, ma autonóm területként birtokló Dánia és számos európai szövetséges számára rémálomszerű, hiszen – mint már fentebb jeleztük – sokkoló, hogy az eddigi legfőbb támogató és szövetséges, a demokrácia zászlóvivője lép fel területi követelésekkel, ráadásul saját katonai szövetségesével szemben.
Végül Davosban némileg megkönnyebbülhettek, hiszen egyrészt kizárta a katonai megoldást, másrészt felvetette a kompromisszumos megoldás lehetőségét.
Ami a jelenlegi értesülések szerint hasonlatos lehet ahhoz, amit Cipruson alkalmaztak a britek esetében: Akrotíri és Dekélia fölött London gyakorol szuverenitást, ugyanakkor határőtizet nincs, vagyis a ciprusiak szabadon közlekedhetnek a területeken keresztül.
Ha ezt sikerül átültetni Grönlandra is, az elsimíthatja az ellentéteket.
Fölvetődhet ugyanakkor a kérdés: miért lépett fel agresszívan, majd aztán miért mutatkozik szinte már kenyérre kenhetően kompromisszum-késznek?
Lehet, hogy ismét a Trumppal szemben álló baloldali és liberális sajtó által kitalált TACO-jelenségről van szó, ami nem a népszerű mexikói eredetű ételre utal, hanem a Trump Always Chickens Out, vagyis Trump mindig gyáván meghátrál rövidítése, és arra utal, hogy
Nos, ez is lehetséges, de előfordulhat, hogy inkább tárgyalási taktikázásról van szó: az „őrült stratégiáját” alkalmazza, és a kiszámíthatatlanság révén igyekszik megzavarni tárgyalópartnereit, folyamatosan fenntartva a stratégiai bizonytalanság állapotát.
A gond csak az, hogy itt legalábbis elvben nem ellenségekről van szó, hanem szövetségesekről.
már első elnöki mandátuma idején is úton-útfélen gúnyolták, majd az elnökválasztás elvesztése után ez felerősödött, és igencsak valószínű, hogy az agresszív fellépés mögött az emiatti frusztráció is ott van.
Persze fölmerülhet, hogy egy vezető világhatalom első embere részéről nem megengedhető, hogy ilyen mértékben engedjen a személyes hiúságnak, pláne úgy, hogy nem valami harmadik világbeli országokról van szó, hanem európai NATO-szövetségesekről, amelyekkel ráadásul a közös, zsidó-keresztény hagyományokon alapuló, demokratikus nyugati kultúrán is osztoznak.
A jelenlegi washingtoni vezetés felfogása – nem is teljesen alaptalanul – az, hogy a zsidó-keresztény hagyományok megkérdőjelezése, a woke-izmus terjedése, a valódi környezetvédelmet felülíró és lejárató ideologikus sötétzöld politika, valamint a migránshelyzet, a társadalom szövetének bevándorlók miatti megváltozása révén egyes országok elszakadtak a közös gyökerektől.
Az elnök – és alelnöke. J. D. Vance – nyilatkozatai alapján pedig az látható, hogy megpróbálják visszatéríteni őket erről az ideológiai tévútról, illetve támogatni a trumpi világnézetet osztó erőket az érintett országokban – ha pedig ez nem sikerül, akkor előfordulhat, hogy szakítanak velük.
Donald Trump amerikai elnök megismételte, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van a Grönland feletti ellenőrzésre.
Mindazonáltal a NATO-szövetségesekkel szembeni bírálatok egy része nem méltányos – azt, hogy az Egyesült Államok nem számíthat a többi NATO-tagállamra, az elmúlt évtizedek történései, az iraki és afganisztáni közös szerepvállalás is cáfolja.
A washingtoni aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy a NATO nem elég ütőképes, persze jogosak, hiszen a klasszikus mondás szerint minden szövetség annyira erős, amennyire a leggyengébb tagja.
Amely ugyan az amerikai hadsereg nélkül összehasonlíthatatlanul gyengébb lenne, mint ma, azonban mégis meglehetősen fejlett haderejű országokról beszélünk, amelyek között két – igaz, kisebb – atomhatalom is van.
Márpedig ha az amerikai vezető körök a Kínával folytatandó rivalizálás intenzívebbé válására készülnek, nem lenne bölcs döntés, ha azt eddigi szövetségeseik nélkül akarnák megvívni.
A NATO jelenlegi formájában ugyanis mégiscsak tekintélyt parancsoló katonai szövetség, amely még jobban megerősítve olyan elrettentő erővé válhat, amely eleve már a katonai konfliktus kirobbanásának is képes lehet elejét venni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Jelentős visszhangra találtak a Prut mindkét oldalán, sőt nemzetközi vonalon is Maia Sandunak, a Moldovai Köztársaság elnökének az esetleges moldovai–román egyesülésről mondott szavai.
Balogh Levente
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Balogh Levente
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Somogyi Botond
Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja.
Balogh Levente
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Rostás Szabolcs
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Balogh Levente
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!