Savanyútejút

Noha több olyan példa is akad, hogy egyszerű tejszövetkezet világviszonylatban is megkerülhetetlen szereplővé nőtte ki magát – például 11 milliárd eurós árbevételű új-zélandi Fronterra, vagy a holland Friesland Campina, ugyancsak 10 milliárd eurót meghaladó árbevétellel –, Romániában még mindig erőteljes a szövetkezetellenes álláspont. Úgy suhant el a hazai gazdálkodók feje fölött több mint két évtized, hogy a léghuzat alig tudta kikezdeni a közösködés kommunista változatának itt rekedt rossz szagát.

Hiába a nadrágszíjparcellák euro-inkompatibilitása ügyében megfogalmazott üzenetek sokasága, a romániai mezőgazdaság mindenkori vezetőit semmi sem tudta kizökkenteni halogatós üzemmódjukból. Miközben a nagy összefüggő területeken termelők az ország leggazdagabb emberei közé emelkedtek – az interagrós Ioan Niculae momentán Románia egyetlen euromilliárdosa –, az alsóbb és még alsóbb szinteken folyamatosan ment az aknamunka. A gazdaszövetségek képviselői mondták a magukét a szövetkezetbe tömörülés hatékonyságáról, az ellenpropaganda pedig nem győzte felemlegetni a néhai kollektívek átkos emlékezetét – sok esetben a még életben lévő egykori tanúk kétségtelenül keserű tapasztalatát állítva hadrendbe. S a tetejében mindig kéznél van az adóhatóság, amelynek biztos prédát jelent a gyalázatos adómorálcsapdában is vergődő gazda.

Most ott tartunk, hogy percekkel az EU-s tejszigor bevezetése előtt sok helyen még mindig nincsenek meggyőződve a hűtőtartályok közös megvásárlásának elkerülhetetlenségéről, de talán még a hasznáról sem. Holott januártól kisgazdaságok ezrei szembesülhetnek majd azzal, hogy a tejátvétel új korszaka kezdődik. Nagyon fog fájni, és fájdalomcsillapító beszerzése sem megy majd egyik napról a másikra.

Miközben közeleg az újabb csapás. Két év múlva megszűnik az uniós tejtermelési kvóta, ami újabb sokkal fenyeget. Ha ugyanis 2015 végéig nem nő számottevően a hazai tejtermelők és tejipari cégek hatékonysága, az olcsóbb nyugati tejek és tejtermékek jó eséllyel szorítják őket még kisebb helyre a boltok polcain. Úgy tűnik, 2015-től teljes lesz a termelési szabadság, vagyis aki bírja, marja alapon működhet a piac. A nyugati országok egy része természeti okok miatt is képes olcsóbban termelni: a hegyi legelőkből, aszálymentes nyarakból adódóan olcsóbb tömegtakarmányokra alapozva világszínvonalú technológiát, logisztikát alkalmazva teríthetik a piacot. Feldolgozó üzemeik ugyancsak a topon vannak, és ez mind-mind versenyelőnyt jelent hozzánk képest.

Be kellene szerezni végre azt a hűtőtartályt. Közösen.