Saját út vagy gyarmati státus?

Közhírré tétetett: Áder János magyar köztársasági elnök 2014. április 6-ra tűzte ki az országgyűlési választás időpontját. A baloldali ellenzék szerint ezzel a Fidesz választási szempontjait szolgálta, a köztársasági elnök indoklását olvasva azonban nem nehéz belátni, hogy az ország és a magyar társadalom érdekében cselekedett, amikor a voksolást a lehető legkorábbi időpontra írta ki. Közös érdek, hogy mielőbb tiszta víz kerüljön a pohárba, minél rövidebb legyen a kampány, és hogy a húsvéti ünnepekre ne nyomja rá a bélyegét a politika mocska. Az elnök mozgástere egyébként igen kicsi, az alkotmány annyit ír elő, hogy a választást az egyik áprilisi vagy májusi vasárnapra kell kiírni. Az ellenzék vádja egyébként is elég komikus, ha azt nézzük, hogy a legutóbbi választások óta a Fidesz magabiztosan és töretlenül vezeti a népszerűségi listákat.

Lejáratási spirál

Kemény kampány lesz. Az első plakátokon a „baloldal” nem magát reklámozta, hanem Orbán Viktort montírozta össze Simicska Lajossal „Orbán-Simicska maffiakormány” felirat felett, a szöveg pedig ennyi: „Ők jobban élnek. És Ön?” Fejtörést okozhatott a Fidesznek, hogy ebben a műfajban érdemes-e felvenni a kesztyűt. Végül úgy döntöttek, hogy igen, a „válaszplakáton” a baloldal prominensei, Mesterházy, Bajnai és Gyurcsány mellett a BKV per fővádlottja, Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettes látható, az elítéltekhez hasonló pózban, kezükben nem egy számtábla, hanem a nevük, a szöveg pedig ez: „Nem érdemelnek több esélyt”. (Hagyó kapcsán a Bors Online tavaly novemberben azon humorizált, hogy lassan összeáll a szocialista börtönválogatott, s felsorolta a különböző bűncselekmények miatt szabadságvesztésre ítélt politikusokat, illetve azokat, akiket a bíróság jó eséllyel el fog ítélni.)

Nem lehetett könnyű döntés, hogy érdemes-e belemenni a lejáratókampány licitjébe. Talán az is motiválta a döntést, hogy midőn az Orbán–Gyurcsány vitában 2006-ban Orbán Viktor nem vette fel a kesztyűt, nem engedte magát provokálni, hanem elbeszélve a másik feje mellett a Fidesz programjáról szólt, a közvélemény-kutatások alapján még a fideszes tábor is úgy látta, hogy gyengébb teljesítményt nyújtott agresszív ellenfelénél.

Lesz itt még csetepaté. A balos ellenzék azt reméli, hogy a paksi atomerőmű ügyében Oroszországgal kötött egyezségből kampánymeghatározó témát kreálhat, érdemben roncsolhatja a kormány megítélését a történelmi okokra visszavezethető zsigeri oroszellenességre alapozva. Amire van némi esély, annak dacára, hogy a kormány döntése jónak tűnik abban az értelemben, hogy az olaj- és gáztartalékok küszöbön álló kimerülésének idején érdemes az atomenergiára alapozni, akárcsak az egyensúlypolitika kontextusában: az oroszokkal kötött egyezség üzenet az euroatlanti globalokratáknak. Bethlen Gábor politikájában is az volt a zseniális, hogy két birodalom határmezsgyéjén egyensúlyozni volt képes az érdekszférák között, a saját érdek érvényesítésének jegyében. Az Oroszországgal kötött egyezség az első komoly lépés az elvi síkon már évekkel ezelőtt meghirdetett irányban.

Hajnali segítség

A Fidesz fő kampányfegyvere a rezsicsökkentés, ami egyrészt értelemszerűen konvergál a magyar érdekekkel, másrészt úgyszólván mindenkit érint. Nem csoda, hogy a „Magyar csapatnak” elnevezett, a rezsicsökkentést népszerűsítő kampánystábhoz több tízezer önkéntes csatlakozott. A baloldali heccsajtó persze ebben az elnevezésben is kivetnivalót lát, kirekesztésről beszél, akárcsak 2002-ben a kokárda kapcsán. Miközben vannak egészen egyszerű kisajátíthatatlan nevek, célok és szimbólumok. A kérdés csak az, hogy vállalja-e őket az ember, vagy sem. Ahogy Pokorni Zoltán rámutatott a Kovács Lászlóval folytatott pártelnöki vitában tizenkét évvel ezelőtt, midőn Kovács László kitűzte a kokárdát: ennyi az egész, részt kell venni az akcióban.

A két nagy párt kölcsönös lejárató kampányából az LMP és a Jobbik húzhat hasznot. Utóbbi látványos fazonigazításon dolgozik, plakátjai nem támadnak, a pozitív jobbikos életérzésről szólnak. Előbb a fiatalok körében mért népszerűségüket hirdetve készítettek egy jó hangulatú fiatalos plakátot saját aktivistáik fotójával, majd egy három nemzedéket felölelő család együttlétének pillanatát örökítették meg. A párt korifeusai rájöttek arra, hogy a Jobbik nemhogy kormányt nem fog alakítani, de a 20 százalékot sem haladja meg a várható eredmény, ha nem nyit a közép felé, s ha nem próbálja lebontani a negatív sztereotípiákat. Ebbe, ha némi veszteséggel is jár, de besegíthet a Magyar Hajnal, az „igazi radikálisok” szerveződése, amely puszta létével a centrum felé tolja a pártot.

Gyurcsány megszelídítése

Gyurcsány Ferenc integrálása és az önmagukat sikerrel lejárató eszmetársainak – például Kuncze Gábor – listára való felvétele kettős haszonnal jár. Egyrészt aligha hoznak szavazatot, a most Bajnai mellett dolgozó ex-LMP-s Szigetvári Viktor szerint is csak a kampány dolgozhatja le azt a hátrányt, amit Gyurcsány személye jelent – a Századvég felmérése szerint is a választók 72 százaléka nem szavazna olyan pártszövetségre, amely Gyurcsányt indítja. Másrészt „domesztikálja” Gyurcsányt, az egyetlen politikust, aki nyíltan hirdeti, hogy megvonná a határon túli magyarok szavazati jogát, s aki, ha külön indul, jó eséllyel erre építené kampányának egy részét, akárcsak 2002-ben és 2004-ben. A volt miniszterelnök számára semmi nem szent, és mint bizonyította, semmiféle gátlás nincs benne, ha a nemzeti értékek és érdekek megtaposása hasznosnak tűnik a klikkérdek szolgálatában. Senkinek nem hiányzik ismét egy, a határon túli magyarok ellen hangolt, a nemzetet összetartó érzelmi kötelékek szétszabdalására törekvő kampány, amiből már többször is ízelítőt kaptunk.

A választás tétje, hogy melyik erőcsoport kerül többségbe. A Fidesz fémjelezte politikai konglomerátum, amelyet Orbán Viktor egyelőre kézben tart és nemzeti tartalommal tölt fel, vagy a magát megtévesztő módon baloldalnak tituláló, valójában azonban az emberek bérrabszolgává züllesztését célzó, globalista gyarmatosítást elősegítő komprádor elit? Más szóval a középtávú magyar jövőt asaját út határozza meg – a saját érdek minél nagyobb figyelembe vétele mellett, bizonyos rendszerhibákkal, amit megtapasztalhattunk az utóbbi négy évben –, vagy a gyarmati státus, a globalizáció kiteljesedése Magyarország felett?