RMDSZ-es útvonalak

Egy politikai alakulat életében számtalan ok és körülmény szolgáltathat alapot a korrekcióra, ezek közül talán a legfontosabb, ha megcsappan az illető pártba vetett választói bizalom, ami óhatatlanul maga után vonja a támogatottság csökkenését. Az alapítása 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ mindkét fentebb említett kihívással szembesülni kényszerül, nem véletlen tehát, hogy újragondolja feladatait.

Az erdélyi magyarság legnagyobb politikai érdekvédelmi szervezete a tavaly novemberi romániai államfőválasztáson szembesült leginkább azzal, hogy politikai értelemben már nem gyakorol korlátlan befolyást a közösség fölött. Persze nem az elnökválasztás a romániai magyarok szavazókedvének legalkalmasabb fokmérője. Nagyobb gond, hogy parlamenti képviselettel rendelkező egyedüli magyar szervezetként az RMDSZ-t egyik választási ciklustól a másikig egyre kevesebben támogatják a törvényhozási megméretéseken. Egyre többen úgy látják, hogy a szervezet feláldozta a romániai magyar közösség hosszú távú céljait az alakulatot 18 éven át irányító Markó Béla által meghirdetett apró lépések politikájának oltárán – például a Székelyföld területi autonómiájának kivívását.

Az is a szövetség tekintélyének erodálódásához vezetett, hogy a szélsőségesen nacionalista erőkön kívül bármelyik román párttal hajlandó volt kormányozni, sőt első, 1996-os kormányra lépése óta mintegy másfél évtizedet a hatalomban töltött. Ebből az következett, hogy nagyon rövid idő alatt drasztikusan, 30 százalékkal csökkent a magyarok körében az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának a támogatottsága. E vészjósló üzenetek hatására az alakulat tavaly decemberben – fennállása óta először – önként ellenzékbe vonult, és meghirdette az újratervezés politikáját. Hogy ez mit is fed, nagyjából kiderült a hétvégi kolozsvári kongresszuson. Az újabb négyéves elnöki mandátumot szerző Kelemen által vázolt irányváltás alapján vissza kívánják szerezni a magyarság többségének bizalmát, változtatni akarnak a politizálás módján – sokkal több alázattal viseltetve a közösség és céljai iránt –, erősítve az erdélyi magyarsággal ápolt kapcsolatot. Fontosnak tartják a társadalomszervezést, a közösségépítést, de meg akarják szólítani a közélettől elfordult fiatalokat is.

Hogy a magyarok igényeit előtérbe helyező stratégia mennyire őszinte, nem tudni. De a változtatások szükségesek, mert az RMDSZ a jövő évi romániai választáson is teljesíteni kívánja a bukaresti parlamentbe való bejutáshoz szükséges öt százalékot. Az alakulat nem először hangoztatja, hogy megértette az idők szavát, és széles körű összefogásra törekszik az erdélyi magyar politikai-társadalmi szervezetekkel. Ez a nyitás azonban többnyire hangzatos politikai nyilatkozat maradt. Két kisebb, pozícióját megrendíteni egyelőre nem képes politikai riválisa közül stratégiai partnerségre lépett a korábban a Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelenlegi elnöke, Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párttal; a tavalyi európai parlamenti választásokon a Fidesz színeiben mandátumot szerzett Tőkés László védnökségével 2012-ben megalakult EMNP-vel azonban rendkívül fagyos a viszonyuk. Márpedig a magyar társadalomban pozitív lecsapódása lenne, ha eddigi erőpolitikájából engedve az RMDSZ kiegyezne ellenzékével. Az együttműködés halvány reménye nemrég Marosvásárhelyen csillant fel, ahol a három alakulat úgy döntött: közös előválasztáson nevesíti a magyarság mindenki által támogatott polgármesterjelöltjét a jövő évi helyhatósági választásokra. Fennáll viszont a kockázata, hogy az alakulat ezúttal is csak mímeli a pártközi összefogást, különösen azután, hogy az évekig tartó „hidegháborús” korszak után sikerült rendeznie a viszonyát a Fidesszel és a KDNP-vel. A magyarországi kormánypártokkal kialakított partnerség azért is érdekes, mert korábban az RMDSZ azzal vádolta Orbán Viktort és a Fideszt, hogy erdélyi versenytársai támogatásával a létére tör. Ehhez képest Semjén Zsolt, a miniszterelnök helyettese a kolozsvári kongresszuson az erős erdélyi magyar képviselet letéteményesének nevezte a szövetséget. Igaz, megjegyezte azt is, hogy Erdélyben a magyar összefogás a „történelem erkölcsi és politikai parancsa”.

E parancs teljesítése mindenekelőtt az RMDSZ-en múlik, amely most úgy döntött, hogy új útvonaltervet készít. Úgy kell majd tartania az új irányt, hogy a korábban meghatározó szerepet betöltő politikusok minél hamarabb ismét a képzeletbeli pilótafülkében (értsd: a bukaresti hatalomban) szeretnék tudni a szervezetet. A jelenlegi vezetőség belátni tűnik: a célirányról hasonlóan fontos kikérni az utazóközönség, a romániai magyarok véleményét is. Nem ígérkezik könnyűnek a navigáció.