Rácsos futball

 Hollywoodi filmekbe illő történetet emlegetnek ma is a román labdarúgásban valamelyest bennfentesnek tekinthető személyek. Valamikor a nyolcvanas években az egyik román futballcsapat Prágában játszott barátságos mérkőzést. Hazautazáskor a repülőgép képtelen volt felszállni, a kiruccanás kis híján tragédiába torkollt. Az okra később derült fény: a gép annyira meg volt rakva olcsó csehszlovák ezüstékszerekkel, hogy a hatalmas súlyt képtelen volt felemelni a gépmadár. A román küldöttség vezetője Dumitru „Mitică” Dragomir, a román profi labdarúgóliga mai mindenható ura volt.

Mitică egyszerű börtöntöltelék maradt volna egész életében, ha a ’90-es évek elején a korrupcióból, csalásból, bundázásokból élő klubtulajdonosoknak nem lett volna szükségük egy hozzájuk hasonló, minden hájjal megkent, könnyen befolyásolható bűntársra. Jó ideig még el lehetett titkolni a román futballban végbemenő maffiatípusú üzelmeket, a válogatott – a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején elért eredmények lendületéből élve – még előkelő helyen tanyázott a ranglistákon, Dragomir és tettestársa, a hazai labdarúgás „keresztapja”, Mircea Sandu szövetségi elnök pedig jó ideig nyugodtan ülhettek babérjaikon. Nehezen születtek a törvények, korrupcióellenes ügyészség nem létezett, nagyjából mindenki azt tett az országban, ami éppen eszébe jutott. Valutaüzérek, rovott múltú egyének csaptak fel játékosügynöknek, gyanús alakok váltak klubtulajdonosokká, egy idő után minden és mindenki megvásárolhatóvá vált. Márpedig a nagyszabású átverésekhez cinkosok kellettek, az egy húron pendülő főnökök – becenevük igen jellemző a román foci állapotára: „Keresztapa”, illetve „Corleone” – kiváló társaknak bizonyultak a törvénytelenségek eltussolásában. Nem csoda, hogy – a világon talán egyedülálló módon – több mint két évtizede vannak hatalmon, hiszen körülöttük és beleegyezésükkel mindenki úgy csal és hazudik a román futballban, ahogyan vérmérséklete engedi. Mindketten kiválóan értenek ahhoz, hogy „makulátlan” munkatársakkal vegyék körül magukat: a bírói testület főnökeit például egy időben futószalagon tartóztatta le a korrupcióellenes ügyészség…

Dragomir esetében a bűnöző meghatározás szó szerint értendő. A ’80-as években tiltott szerencsejátékok űzéséért és terjesztéséért ítélték el, másodjára pedig közvetlenül azelőtt vágták nyolc hónapig a hűvösre csalásért és okirat hamisításért, mielőtt átvette a román profiliga vezetését. Épp ilyen erkölcstelen figura kellett ahhoz, hogy a sok kis és nagy szélhámos nyugodtan űzze játékait a hatalmas pénzekkel körülbástyázott hazai labdarúgó pályákon. Miticăt soha senki nem kérdezte, honnan származik hatalmas vagyona, egyszer sem számoltatták el szállodái, ingatlanjai, földjei építésének vagy vásárlásának körülményeivel. A két labdarúgó-vezető vagyonának növekedésével egyenes arányban csökkent a román foci nemzetközi elismertsége és hitele.

A hazai labdarúgás lejáratása még javában zajlik: nincs a világon olyan nemzeti válogatott, amelynek szövetségi kapitánya egy elítélt, a liga vezetője börtönt járt, a szövetség főnöke potenciális fogvatartott, abajnokcsapat tulajdonosa pedig rácsok mögött „üdülő” juhászmilliomos lenne. Ez a kép a mai román társadalom erkölcstelenségének hű lenyomata.