Narancssárga Magyarország

Harmadik nekifutásra sem lett tarkább Magyarország választási térképe. A narancssárga szín ismét dominál, a csetlő-botló léptekkel felzárkózni képtelen baloldal pedig ezúttal sem rúgott labdába igazán. Hogy utóbbiak mennyire voltak bizonytalanok ebben a korteshadjáratban, talán leginkább az világítja meg, hogy Budapesten a közröhej tárgyává vált Falus Ferenc főpolgármester-jelöltet Bokros Lajossal helyettesítették. Azzal a Bokrossal, aki évekkel ezelőtt már elhíresült „csomagjáról” – negatív értelemben véve.

A magyarországi (és erdélyi) liberális médiatermékeket olvasva az embernek az a benyomása támadhat, hogy Magyarország még soha olyan aljas diktatúrát nem élt meg, mint a második (meg természetesen az első) Orbán-kormány idején. Szerencsétlen honfitársaink az elnyomás legsötétebb éveit élik – gondolhatnánk –, az emberi jogokat és a szólásszabadságot semmibe veszi, megcsúfolja a hatalom. És hirdeti mindezt a patyolattiszta bal határon innen és túl, elmondja mindenkinek, aki hajlandó meghallgatni őket – ékesszólásuknak néha még Európa fejesei is bedőlnek.

Mindazonáltal narancssárga lett a térkép, a baloldali kényszerösszefogás meg haldoklóban. A kívülálló pedig csak kapkodja a fejét: a magyar ember annyira szeret szenvedni, hogy önsanyargató módon minduntalan a rosszra szavaz?

A jobb nem vette fel a bal által odadobott piszkos kesztyűt. Merthogy mit is lehet válaszolni olyan feltevésekre, hogy a budapestiek, ha a Fidesz-KDMP jelöltjeire szavaznak, nemsokára Semjén Zsolt lovas szobra előtt fognak tisztelegni? Mindezt gyerekekkel elmondatni? A választ a szavazók adták meg: Tarlós a voksok felét kapta, Budapest huszonhárom kerületéből mindössze ötben nem sikerült győznie a jobboldalnak – bár két hónappal ezelőtt még kilenc győzelemesélyes budapesti kerülettel kalkulált a baloldal. Kicsit álmodtak és még kisebbre ébredtek a szocik, az 1,7 milliós fővárosban pár ezer megszerzett voks gyakorlatilag nem oszt és nem szoroz. Az viszont igenis számított a szavazók szemében, hogy a közköltségek csökkentésével több pénz marad a magyar ember zsebében – hiába próbálja minimalizálni a baloldal a közterhek viselésének könnyítését.

A baloldal alpári hangvételű kampánya nem hatotta meg a nemzetet. Egy zavaros ideológiából táplálkozó, liberális eszméket és keresztény értékeket összemosó politikai szólam eleve kudarca volt ítélve.

Nem csak Magyarországra, de az egész civilizált Európára jellemző a nemzeti értékek felvállalása, megőrzése. Ha nincs, aki ezt megtegye, a nemzet léte forog kockán. Talán ebből fakadóan is döntött Magyarország a narancsszín mellett.