
2014. február 14., 23:212014. február 14., 23:21
Az individualizmus csődje című átütő erejű tanulmányában Szabó Dezső nagyívű történelmi áttekintés keretében mutatta be, miként vette át az egyén a közösség helyét a társadalmi megismerés legfontosabb síkjain. A protestantizmussal „a hitbeli megismerés forrása az egyén lesz”, René Descartes a tudományos, logikai megismerés kútforrásaként jelölte meg az egyént, s vélhető, hogy a jeles író franciás műveltsége volt az oka, hogy a morális megismerés egyénhez kötését Jean-Jacques Rousseau-nak tulajdonítja, és nem Immanuel Kantnak.
De nem is a nevek a legfontosabbak itt, hanem a folyamat, amelynek betetőzését a felvilágosodás jelentette, s amely a közgondolkodás megannyi területén paradigmaváltással járt. A történelemben nem ritka jelenség, hogy egy-egy filozófiai irányzat önmagáról alkotott képe élesen elüt a valóságtól, no meg a mások megítélésétől. Ma már sokan csak mosolyognak George Berkeley püspök „szubjektív idealizmusán”, ahogy a fősodratú oktatáspolitika még a kilencvenes évek elején is nevezte azt a teóriát, miszerint képzeteink nem valósak, s a világot úgymond az egyén teremti magában. Példák szép számmal sorolhatók Platóntól Hegelig: az utókor mindig kivételezett helyzetben van, kedvére mazsolázgathat az emberiség gondolatterméséből. A felvilágosodás pozitív folyamatként való értékelése mindennek ellenére érdekes módon még ma is egyfajta alapdogma a társadalomtudományok művelőinek főárama szerint.
Nagyvárosi baromfineveldék
Mára már minden elfogulatlan szemlélő láthatja, hogy nemcsak eredményeiben kérdőjelezhető meg sok minden, amit a felvilágosodás hozott, de premisszáiban is. Kezdhetjük mindjárt a határtalan antropológiai optimizmussal, amely teória szerint az ember alapvetően jó, csak a társadalmi intézmények rontják meg, az egyén racionálisan mérlegel, és annak alapján dönt. Ergo: fel kell szabadítani az egyént kötöttségei alól, kezébe kell adni a hatalmat, s eljön a Kánaán. De legalábbis a „történelem vége”, ahogy ezt kétszázévvel később a mélyen aufklérista Yosihiro Francis Fukuyama megfogalmazta.
Mit láthatunk ehhez képest? A szavazók zöme soha nem volt olyan távol attól, hogy felismerje döntéseinek következményeit, a bűncselekmények nemhogy visszaszorulnának, hanem éppenséggel emelkedő tendenciát mutatnak az euroatlanti kultúrkörben. De hasonló a helyzet a Nicolas de Condorcet által Az emberi elme haladásának történelmi vázlata című művében megfogalmazott történelemfilozófiával is, amely szerint az idő előrehaladtával a társadalmi intézmények tökéletesednek, a társadalmi berendezkedés egyre komfortosabb és igazságosabb, az ember egyre többet ismer meg a világból, s a közmorál egyre javul. A valóságban pedig azt tapasztaljuk, hogy egyre többen élnek nemcsak gazdasági, de morális önfenntartásra is képtelen nagyvárosokban, a szabadság rendszere pedig az emberek bérrabszolgaságba terelésének ad keretet, egyre többen veszítik el értelmes, alkotó egzisztenciájukat, kénytelenek betagozódni a globalista nagyipar és finánctőke intézményeibe. Konrad Lorenz jeles etológus A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című munkájában leírja, hogy milyen érdekes: embertelennek tekintjük, hogy a baromfitelepeken nincs kellő létterük az emberi fogyasztásra tenyésztett állatoknak, miközben keveseknek szúr szemet, hogy a baromfinevelő telepek mekkora hasonlóságot mutatnak a nagyvárosi lakótelepekkel. Nem csoda, hogy megannyi válságtünet üti fel a fejét.
Abszurd egyneműsítés
Ezek közül az egyik legsúlyosabb – ami a demokrácia csődjeként is felfogható –, hogy a kései aufkleristák, a kezdeti követeléseik megvalósulásával, mi több, alkotmányszintű rögzítésével érdemi mondanivaló nélkül maradt liberálisok meghatározó szerepbe kerültek az oktatásban és a médiában, aminek következtében mind a jogalkotás, mind pedig a társadalomtudományok művelőinek fősodra elszakadt a valóságtól. A 2011-es magyar Alaptörvénynek az önvédelmi jogról szóló pozitív iránymutatása után még mindig érződik, hogy a jogi szakmában sokan ma is fontosabbnak tartják a bűnözők jogait, mint az áldozat jogait. A józan paraszti észnek ellentmondó abszurd helyzet, hogy bűnözőket eresztenek szélnek, mivel meghatározott időn belül a bíróság nem tudott ítéletet hozni az ügyükben. A bűnözők pénzbe kerülnek a társadalomnak, ahelyett, hogy az állam megszervezné munkára fogásukat, hogy szadista gyilkosok nem kapnak definíciószerűen életfogytiglani kényszermunkát, és a sor folytatható. A társadalom többsége ezzel nyilvánvalóan nem ért egyet, de az állandósult demokráciadeficit miatt képtelen akarata érvényesítésére. Hasonló a helyzet más devianciákkal is a kábítószerezéstől a szexualitásig: a mai „liberálisok” kedvenc témái.
Értelmes, igazságos, a privát szféra szentségét elismerő ember aligha kívánhatja Európában bevezetni a homoszexualitásnak a világ más részein uralkodó szigorú büntetését, egyáltalában bármiféle szankcionálását. De ma már nem ez a kérdés! Ma arról folyik a vita: azonos nemű párok összeházasodhatnak-e, örökbe fogadhatnak-e gyermekeket? Kétséges, hogy akad-e egészséges ember, aki gyermekének azt a sorsot szánná, hogy két azonos nemű, „házasságban élő” deviáns nevelje fel. Az is kétséges: egészséges ember kívánhatja-e, hogy térségünket is megfertőzze a Nyugaton egyre erőteljesebb perverz propaganda, mely felnagyítja ezt a kérdést. Négy-ötszereplős tévéműsorokba szinte automatikusan beerőltetnek egy-egy homoszexuálist vagy transzvesztitát, már óvodás korban arra nevelik a gyermekeket, hogy az azonos neműek kapcsolata társadalmilag azonos értékű a különböző neműek kapcsolatával. Mindez együtt jár a nemi szerepek tagadásával és az emberek egyneműsítésével, ami nemcsak abszurd, de ember- és természetellenes is.
Természetellenes jövő
Az Ulrike Lunaček, osztrák zöldpárti EP-képviselőnő nevével fémjelzett jelentés a „leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek” megkülönböztetésének felszámolását tűzi ki célul „az oktatás-, az egészség-, a menekült-, a foglalkoztatásügy és a családpolitika” eszközeivel, s azt szorgalmazza, hogy az EUegységes szakpolitikát alakítson ki az érintett személyek „alapvető jogainak” védelmére. Javasolt konkrét eszközök az egynemű párok házasságának engedélyezése, a gyermek-örökbefogadás biztosítása, a mesterséges megtermékenyítés lehetővététele leszbikus párok számára, illetve a béranyaság igénybevétele a homoszexuális párokrészéről.
A jelentés, amelyet az erdélyi magyar európai parlamenti képviselők dicséretes módon elutasítottak – ellentétben például a felvidéki Bauer Edittel és a Fidesz több képviselőjével – egyelőre egy senkit semmire nem kötelező dokumentum, de nagy lépés lehet a téves irányba. Innen már közel vagyunk a homoszexualitás kötelező jellegű, állampropaganda szintre emeléséhez, az azonos neműek házasságkötésének kötelező jellegű biztosításához. Emlékezetes, hogy a magyar Alaptörvény vonatkozó paragrafusai – miszerint a társadalom alapegysége a család, amely férfi és nő házasságának alapszik – mekkora felzúdulást keltettek balliberális berkekben. S ez nemcsak az önálló magyar gazdaságpolitika feletti globalista felháborodás eredménye volt. Egyesek valóban ezt a természetellenes jövőt szánják Európának: politikai korrektségnek nevezett kollektív idiotizmus, egyneműsítés, a nemi devianciák minél nagyobb részének polgárjoghoz juttatása. A felvilágosodásra visszavezethető „egyéni szabadság” fétisének jegyében, természetesen.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!