Tavaly szeptemberben felavatott Trianon-emlékmű a Somogy megyei Lengyeltótiban
Fotó: MTI/Varga György
2021. január 11., 08:282021. január 11., 08:28
Trianonról évtizedekig nem beszélhettek a magyar történészek a Rákosi Mátyás és Kádár János kommunista pártvezérek idejében. Csupán az 1980-as évek vége felé tört meg a jég, amikor a magyar gulyáskommunizmus már képtelen volt kordában tartani a lázadozó gondolatokat. Romániában közben a diktatúra propagandája a 2500 éve itt élő román nép és elődeinek kontinuitásáról folyamatos volt. Kitalált
Emlékszem, milyen megdöbbentő élmény volt számomra Raffay Ernő Erdély 1918–1919 című 1987-ben a budapesti Magvető Kiadónál megjelent könyve, amelyet egyik ismerősünk csempészett át a határon. Elolvasása után fiatalemberként összeállt bennem a szülőktől és nagyszülőktől hallott magyar történelem legtragikusabb fejezete, amely meghatározta 20. századi sorsunkat.
Az utóbbi harminc esztendőben e területen is gőzerővel indult el a magyar történelemkutatás, és sorra jelentek meg tanulmányok, könyvek és a nagyközönségnek szánt tudomány-népszerűsítő kiadványok. Ezek közül több is a kezembe került, így belekóstolhattam az ideológiailag befolyásolt magyar történetírás Trianon-olvasatába. Ami leegyszerűsítve azt jelenti: a balliberális magyar történészek szerint Trianont megérdemelte a magyarság, mert korabeli politikai elitje elnyomta az ország területén élő kisebbségeket, így azok végre felszabadulhattak. Ez az elmélet természetesen az utódállamok hivatalos történelemszemléletével rokon, amely szintén ideológiai alapokon közelíti meg a magyar állam megcsonkításának történetét. Ezzel áll szemben a magyar jobboldali történetírás, amelynek legfontosabb vezéralakja Raffay Ernő. Szerinte Trianon beteljesüléséhez a belső és a külső ellenség összefogása vezetett el.
Mára sokkal többet tudunk Trianonról és az azt megelőző évtizedekről, mint 30 évvel ezelőtt. A témáról szóló újabb kiadványok mégis az újdonság erejével hatnak. Nem véletlen, hogy nagy érdeklődéssel vettem kezembe a Gyulai György–Demkó Attila szerzőpáros által tavaly a budapesti Reakció Kiadónál megjelent Napról napra Trianon 1918–1924 című könyvét, amelyről első olvasat után rögtön megállapítottam: tudomány-népszerűsítő szinten ez a legjobb Trianon-könyv, amit eddig olvastam.
A 250 oldalas kiadvány kronológiai sorrendben mutatja be 1918. január 1-jétől a történéseket, amelyek a trianoni békediktátum 1920. június 4-i hivatalos megerősítésével a történelmi Magyarország területéből fél tucat utódállam létrehozását vagy a meglévők területének jelentős megnagyobbodását eredményezte. Magyar szempontból mindössze néhány aprócska határkiigazítás történt, vagyis mintegy 400 négyzetkilométernyi „plusz” területhez juthatott az ország, amely a párizsi „békekonferencia” önkényes döntése nyomán elveszítette területeinek kétharmadát.
A könyvnek az erénye nemcsak az, hogy a témában felelhető igen gazdag bibliográfia felhasználásával megpróbál átfogó és elfogulatlan képet adni a Trianon-jelenségről, hanem továbbgondolkodásra késztet, és az olvasót visszarántja a jelenbe. Keresi a válaszokat a mindannyiunk által sokszor feltett „mi lett volna, ha?” kezdetű kérdésekre. Habár van, aki e megközelítést történelmietlennek tartja, valójában egy igen érdekes „játék” részeseiként továbbgondolkodásra késztet.
A könyv ugyanakkor baloldali és jobboldali mítoszokat is rombol.
Ez annak ismeretében is igaz, hogy az utódállamok kisebbségpolitikája az elmúlt száz évben meg sem közelítette a sokat bírált magyar kisebbségpolitika eredményeit.
A Gyulai György és Demkó Attila szerzőpáros ugyanakkor a jobboldali körökben sokat hangoztatott átfogó magyar fegyveres ellenállás, pontosabban az Atatürk török vezérhez köthető honvédő háború magyar verziójának sikerét is megkérdőjelezi. A szerzők arra is próbálnak választ keresni, mivel volt magyarázható a magyar politikai elit bénultsága és teljes kiszolgáltatottsága a minden oldalról beözönlő megszállókkal szemben.
Trianon máig ható következményeivel is foglalkozik a könyv. Álljon itt erről egy sokatmondó passzus: „Trianon legnagyobb csapása a magyar nemzet harmadának hosszú, lassú eltűnése. Nem egy éles, egyszeri fájdalom ez, hanem krónikus. De van egy másik csapása is. A megosztottsága, ami a maradék Magyarországot mérgezi.
A trianoni békekötés nemcsak területeinket, gazdasági lehetőségeinket és magyarjaink millióit vette el, hanem erőszakosan kettévágta nemzetté válásunk akkor már évszázadok óta tartó folyamatát. Mintha megtörte volna a nemzetnek a jövőbe vetett hitét és bizalmát önmagában”.
Mindez tökéletes látlelet Trianonról, amely napjainkban is meghatározza Kárpát-medencei létezésünket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!