Ha jönnek az oroszok

Parttalan demagógia és cinizmus érzékelhető abban, ahogyan a bukaresti hírtelevíziókban direkt vagy közvetett módon vitáznak arról, mikortól kell szembenéznie valamiféle orosz invázióval az Ukrajna szomszédságában fekvő Moldova Köztársaságnak és Romániának. Volt külügyminiszterek, pártpolitikusok, újságírók és külpolitikai szakértőkké avanzsált megmondó emberek siserehada lép fel estéről estére a tévés rivaldafényben, megfelelni a rámenőségben szenvedő vészmadár-műsorvezetők által leütött alaphangnak.

Sok mindenhez hozzászokott erdélyi magyar újságíróként edzett gyomorral szoktam belehallgatni a vitaműsoroknak álcázott diskurzusokba, néha akad azonban, ami nálam is kiveri a biztosítékot. Egyik este a csendesre állított Realitatea Tv talkshowjára készülő műsorvezető pánikkeltő felvezetésére kaptam fel a fejem: valami rettenetes dolog történt az egységes és oszthatatlan nemzetállam keleti frontján, azaz határán, ahová a begerjedt karmester orosz támadást vizionált. Gondolom, nem csak én kapkodtam abban a késő esti órában a fejem, mígnem a mellébeszélés mesterműveként előadott zavaros szövegből világossá nem vált, hogy egy általam is ismert délelőtti sajtóhírről van szó. Nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó orosz kutatóintézet moszkvai sajtóértekezletén hangzott el többek között az a szakértői vélemény is, hogy Oroszország ellenintézkedéseket vezethet be a Romániába telepített NATO-támaszpontok esetleges semlegesítésére.

Az orosz-román összecsapást vizionáló hangulatkeltés mesterei régebben is megszólaltak, most azonban egyből napirendi téma lett a bukaresti audiovizuális médiában. A kőkemény orosz- és Oroszország-ellenes retorika jól kitapintható módon Eduard Hellvig liberális európai parlamenti képviselőnek a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) elnökévé történő megválasztása előestéjén csúcsosodott ki, mintegy jelzésként: jó kezekbe kerül a mindenre figyelő, a román nemzeti érdekek fölött őrködő legnagyobb titkosszolgálat. Hellvig meg is szolgált e kegyért, közösségi oldalán a várakozásoknak megfelelően melegítette föl nemcsak Oroszország-ellenességét, hanem ezzel szorosan összefüggő Magyarország-fóbiáját is. Tőle tudjuk, hogy a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor az a bizonyos ötödik kerék, amely akadályozza az Európai Unió egységes Oroszország-ellenes frontjának kiteljesedését. Titkosszolgálati emberektől részleteket nem lehet elvárni, de egy ilyen vaskos kijelentésből nemcsak az oroszok, hanem Magyarország és természetesen az erdélyi magyarok is sejtik, hogy az új vezető erősíteni készül a román titkosszolgálat hagyományőrző szerepét.

De hát Hellvig is ember, ő sem tudhat mindent. Például azt, hogy Magyarország mellett már Bulgária, Szerbia, Görögország, sőt Szlovákia is a különutas Oroszország-politika híve. Legutóbb már erről folyt egész estét betöltő ajvékolás: az ősi föld itt marad egymagában a puszta közepén. A szép számú román külügyminiszterek egyike aztán felvilágosított: az a nagy baj, hogy az új titokfőnök változtatott a tengelyen. Már nem a Bukarest–London–Washington-fővonal a menő, Londont kiiktatta Berlin. (Bizonyára valami kis fővároska valahol Nyugaton.) Az erről szóló siránkozás végül is abban tetőződött, hogy nekünk csak egy fővonal jó: a Bukarest–Washington-tengely.

Végkövetkeztetés: mivelhogy Románia sem keleten, sem nyugaton nem határos az Egyesült Államokkal, örökké ki lesz szolgáltatva Oroszországnak.