Fejek hamu alatt

Mikor, miről és hogyan? Szeretnénk hinni, hogy már „csak” ezekre a kérdésekre kell választ kapnunk a két hazai autonomista párt, az EMNP és az MPP elnökei közötti tusványosi vita után. Azaz hogy a legfontosabb kérdésre – egységbe kell-e tömörülnie a romániai magyar politikai pluralizmus igénye által létrehozott két pártnak? – már a sátor dunsztjában megszületett a lényegi válasz.

A felvetésben érezhető reménykedés részleges naivitása természetesen nem véletlen. Körülbelül abban a mértékben, amennyinek több mint fél évtizede szerepe volt az MPP, majd néhány éve az EMNP létrehozásában. Mindkettőt nagyjából az a felismerés vezette, hogy az RMDSZ, majd az MPP monolit tömbjének kereteiben képtelenség a fősodortól eltérő véleményt érvényesíteni. Mint ahogy az RMDSZ, majd az MPP retorikájában is egyre markánsabban érvényesült a „mi voltunk az elsők”, a „mi már megteremtettük a választás szabadságát” kirekesztő igazsága. Ami ténykérdés, de csak annyiban, hogy valaki mindig elsőként érkezik meg valahová, mint ahogy a különböző felismerések „tulajdonjoga” is több-kevesebb pontossággal azonosítható.

Az RMDSZ eredményeket és elmulasztott lehetőségeket is bőven felvonultató megvalósítási listájának, illetve az MPP önbezáró passzivitásának ismeretében sem az MPP, sem pedig később az EMNP életre hívása nem tekinthető egyértelműen önző pótcselekvésnek. Ennek elfogadása után a másikkal szembeni kritika, no meg az önelemzés is jóval hitelesebben hangzik. Nem beszélve arról, ha valamelyik fél már lépései kifogásolhatóságának felismerésében is eljut idáig, hogy azt ne csak a fürdőszoba tükrének társaságában mondja ki.

Tusványoson még nem mindenki állt be a képzeletben feldobott kétmaréknyi hamu alá. Aki beállt, az mostantól kezdve hajszállal rokonszenvesebb. Mert a sérelmek ismételgetésének ideje lejárt, aki pedig képtelen szabadulni a bezzeg kezdetű mondatok rabságából, saját bizalmi tőkéjét éli fel.

Szóval mikor, miről, hogyan? S ha elkezdődik a kérdésekre adandó válaszok közös megfogalmazása, máris újabb megvalósítást jegyezhetünk fel Tusványosnak a Sapientiától a státustörvényig terjedő dicsőséglistájára.