Értékelvű és valódi jobboldali szövetség alakulhat Brüsszelben

A lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) az Európai Konzervatívok és Reformerek nevű párt meghatározó tagja, amely világnézeti kérdésekben nevéhez illően a Néppártnál konzervatívabb álláspontot képvisel, az olasz Lega pedig a radikális jobboldali Identitás és Demokrácia (ID) frakciónak egyik vezető ereje. Ettől a frakciótól jobbra már csak olyan képviselők ülnek, akik kevesen vannak ahhoz, hogy önálló frakciót alapítsanak, és sokak szalonképtelennek vélik őket.
Immár adott a helyzet ahhoz, hogy a konzervatív és a radikális jobboldali pártok összefogásával a Fidesz, a PiS és a Lega vezetésével olyan új konzervatív, jobboldali szövetség jöjjön létre, amely összefogja a Néppárttól jobbra álló erőket, és ezzel a várakozások szerint az egyik legerősebb frakciót hozzák létre.
A kezdeményezés ellendrukkerei rendszerint felhozzák a jobboldal megosztására gyakran használt taktikát, amely szerint a leendő szövetség egy-egy radikálisabb politikusa „szalonképtelen” vagy „szélsőséges” megnyilvánulást tett, esetleg egyes pártok programja „szélsőséges” elemeket tartalmaz. Talán ez is az oka annak, hogy az Európai Parlamentben hosszú ideje négy részre szakadtak a jobboldali pártok: a néppárt, a konzervatívok, az ID és a függetlenek között ülő radikálisabb pártok. Ezen kívül fontos szempont az is, hogy amíg az ID többsége nem viszonyul ellenségesen az orosz világpolitikai törekvésekhez, addig a konzervatívok hagyományosan atlantista vonalat képviselnek.

és így nézve egy külső országhoz való viszonyt sem szabad szempontnak tekinteni a frakciószervezésnél. Korábban ez így működött. Több cikluson át meghatározó erőt képviselt a Nemzetek Európája (UEN) frakció az Európai Parlamentben. Ereje teljében, 2008-ban az UEN 44 fős frakciót alkotott Brüsszelben, amelynek tagja volt több bevándorlásellenes, eurorealista és konzervatív párt. Ezeknek talán legmérsékeltebb ereje az ír Fianna Fáil volt, amely később a liberális frakcióba került, de ott volt az erősen katolikus, az EU-ból való kilépést támogató Lengyel Családok Ligája, és a most hírekbe került olasz Liga, valamint a lengyel PiS. A felsorolásból látható, hogy elég sokszínű volt a szövetség, amelyben a konzervatív-liberálistól a radikális jobboldalig mindenféle jellemzően eurorealista, értékelvű párt jelen volt. Az atlantista PiS és az oroszokkal is jó viszonyt ápoló Lega is megfért egymás mellett. Egy hasonló jobboldali szövetségben aktív szerepet kaphatott volna 2019-es sikeres szereplése után a Jobbik is, azonban a párt inkább irányt váltott, és az értékeit rövidtávú hatalmi célokra cserélte fel.

Közülük is várhatók olyanok, amelyek az új „reneszánsz” szövetséget erősítik majd. Így pedig elérhető lesz, hogy az eddig szocialistákkal és liberálisokkal kooperáló Néppárt helyett egy sokkal inkább értékelvű és világnézetileg is jobboldalinak számító szövetség jöjjön létre.

Samu Tamás Gergő