Egyetemi futószalag

Az első felületes élményeken túl, az ünneplő ruhás hivatalos évnyitóra, illetve a sokkal lazább élményeket ígérő évindító partira készülve gyakorlatilag megkezdődött az idei felsőoktatási tanév. Ahogy az ilyentájt lenni szokott – a nyugatabbra dívó szeptemberi évkezdéshez valamiért továbbra sem felzárkózó ütemtervnek megfelelően. Hogy ez jelent-e gondot, és ha igen, mekkorát az egyéb, amúgy követendőnek ítélt európai felsőoktatási ösztöndíj- és továbbképzési rendszerekbe való beilleszkedés tekintetében, nem tudni. Vélhetően áthidalhatatlant nem, az már túl sok érdeket sértene, hogy ennyire szó nélkül hagyják.

Megvannak nekünk a jóval fontosabb, homlokot ráncba rántó gondjaink. Tekintsünk végig először talán elvi síkon: miként tudja érvényesíteni a középiskolát végzett fiatal a továbbtanuláshoz való jogát? Máris kijelenthető, hogy e tekintetben a jogok olyan mérvű szabadsága tombol Romániában, hogy bárhol, bárki megnyalná utána mind a tíz ujját.

Az idei tanév ugyanis egyes intézményekben azok számára is megkezdődhet, akik képtelenek voltak átevickélni az érettségi vizsgán. Miközben a világ egyre több országában vallják és alkalmazzák azt az elvet, miszerint az állam legjobb befektetése a minőségi oktatás körülményeinek megteremtése, nálunk jogszabályi engedélyt nyert a bányászbéka nívója. Az oktatás felfelé való homogenizálása helyett az egyetemek érettségi előkészítővel csábítanak, becsapva a fiatalokat, éveket rabolva az életükből. Másrészt a munkaerőpiac egyértelmű jelzéseinek figyelembe vétele, az azokhoz való alkalmazkodás helyett dömpingtermelés zajlik egyes, nemhogy elhelyezkedési perspektíva nélküli, de általános műveltséget sem kínáló szakokon.

A jelek és közzétett álláspontok alapján ítélve a magyar nyelvű egyetemi oktatás nem hajlandó beállni e dicstelen sorba. A magyarországi, illetve még nyugatibb mintákat követve egyre több szakon alkalmassági, felkészültségi vizsgáztatást is alkalmazva igyekeznek nemcsak szűrni, de üzenni is: az egyetem elvégzése nemcsak alapjog, de súlyos felelősséggel is jár. Mert a mindenkori társadalmak egészséges struktúrájának alappillére a diplomás ember – feltéve, ha tudást és tartást csatol az egyetemi oklevél mellé.

A klasszikus példa szerint a hihetetlen eredményeket hozó finn oktatási módszert csomagban, készpénzért akarta megvásárolni a dél-koreai kormány. Annak egyes elemei ma is fellelhetők az első ázsiai kistigris irigyelt megvalósításaiban. Igaz, ők nem az érettségi „leárazásával”, az egyetemi futószalag beindításával kezdték.