Egy párt, egy zászló

Ugye, megmondtam – írja kárörvendően az egyik erdélyi internetes újság olvasói bejegyzésében egy álnéven véleményt formáló RMDSZ-es atyánkfia, aki szerint a két marosvásárhelyi kulcsfigura, Jakab István helyi elnök és Portik Vilmos megyei alelnök távozásával az Erdélyi Magyar Néppárt elindult a felszámolódás útján. Akár igazat is adhatnánk az RMDSZ töretlen sikerében bízó megszólalónak, hiszen elviekben a politikában is versenyszellem uralkodik: az a párt kerül ki győztesen, amely mögé felsorakozik a többség. Ezt érzi az RMDSZ, innen tehát a „vesszen a megosztó ellenzék” harsány káröröme.

A júniusi helyhatósági választásokra készülődő erdélyi magyar pártok egyik vezetőjének a helyében sem dőlnék azonban nyugodtan hátra. Valami azt súgja, hogy a rendszerváltás óta megismert legnagyobb fiaskó elé nézünk. Amit már előre jelzett a tavaly októberben, Marosvásárhelyen, a közös magyar polgármesterjelölt kiválasztására hirdetett összmagyar előválasztás is. Az RMDSZ-berkekben azóta futtatott előválasztások részvételi aránya a marosvásárhelyinél is sokkal alacsonyabb volt, ami mindent elmond a politikai elit megítéléséről. Magyarán: a romániai magyarság mélyen megcsömörlött az erdélyi magyar, elsősorban az RMDSZ- politizálásától, amelynek kétarcúságát és képmutatását tökéletesen jellemzi a marosvásárhelyi magyar közélet elmúlt esztendeje. A kezdeti ígéretekből és fogadkozásokból semmi nem lett, a hárompártinak ígért marosvásárhelyi választási lista az RMDSZ hétvégi döntése értelmében színtiszta tulipános kirakattá vált. Aki belülről ismeri legnagyobb erdélyi magyar pártunk mozgásterét, már tavaly tavasszal megjósolta nekem, hogy kár a gőzért és színjátékért, ez fog történni. Nem hittem neki, de jóslata bejött.

Nem véletlen, hogy az ellenzéki pártok hajójából menekülnek az emberek, hiszen az erdélyi magyar politizálás nem párbeszédről, nem észérvek ütköztetéséről, közös tervek kidolgozásáról és nem közösségszolgálatról szól, hanem a gyengébb könyörtelen eltiprásáról.

Mondhatnánk, nincs ebben semmi meglepő, hiszen erről szól a politika. Akinek nincs hozzá gyomra és erős idegrendszere, ne ezt a pályát válassza. Az ellenzékiségtől az ellenségképig azonban több állomás is van, nálunk azonban ezek a határok összemosódtak. A közös brancsból kilógó vagy eltávolodó politikusnak tájainkon sok babér nem teremhet. Akinek szerencséje van – mint Maksa polgármesterének –, ép bőrrel, de meggyötört testtel ússza meg, aki pedig felméri a kockázatokat, az idejében lelép. Erről szól az erdélyi magyar politika.