De hol a folyamat vége?

Alig néhány nappal az EU-Moldova társulási szerződés aláírása előtt rendezték Bălţi városában a harmadik Európai Unió–Moldova fórumot. A szervezők ennek megfelelően a rangos részvételt is biztosítani kívánták, ami főleg helyi szinten sikerült, az országot ugyanis Iurie Leancă miniszterelnök és Igor Corman, a parlament elnöke képviselte. De a „túloldalról” is érkeztek fajsúlyos politikusok, elsősorban Németországból, ahonnan többek között Gerd Müller, Németország gazdasági-együttműködési és fejlesztési minisztere és Manfred Grund, a Bundestag képviselője érkezett. Az igyekezetet azonban némileg beárnyékolta, hogy a többi uniós országból nem sikerült csúcspolitikusokat odacsábítani, Romániát például az egyre inkább árnyékba szoruló Mircea Geoană képviselte, Magyarországról pedig azt a Bokros Lajost hívták meg, aki jelenleg aligha mondható számottevő politikai tényezőnek. Nem tudni, hogy Bokros önkritikai érzékének –amiből azért eddig nem sokat láttatott – vagy a szervezők utólagos tájékozódásának köszönhetően-e, de a politikus végül is nem jelent meg a fórumon.

A tény, hogy a fórumra nem az ország fővárosában, Chişinăuban került sor, hanem a kis ország északi régiójában fekvő, többségében orosz ajkúak által lakott Bălţi városában, jelzi az arra irányuló nagy igyekezetet, hogy olyan országnak mutassák be Moldovát, amelyben egységesen támogatják az EU-csatlakozást. Ahogy Iurie Leancă sem mulasztotta el hangsúlyozni: ,,Annak a ténynek, hogy a harmadik fórum színhelye Bălţi, mély szimbolikus értelme van. Az európai integráció az egész országban megtörténik, nem csak Chişinăuban.” Igor Corman pedig így fogalmazott: ,,Az európai integrációs folyamatot meg kell értenünk, nemcsak Chişinăuban, de Briceniben, Cahulban, Bălţi-ben, sőt, Tiraszpolban is. Ez a Moldovai Köztársaság és az Európai Unió közös megvalósítása.”

Hogy ezt korántsem mindenki így érti, az azért jól érzékelhető volt a rendezvény köré szervezett lakossági fórumokon, de azokon a politikai nyilatkozatokon is, amelyek az ország különböző régióiból érkeztek. Íme, például, mit nyilatkozott Vlagyimir Jasztrebcsak, a szakadár Transznisztria külügyeiért felelős volt politikusa: ,,Minden területen nagyon súlyos krízisre számíthatunk, ha a dolgok abba az irányba haladnak, amerre elindultunk. A társulási szerződés tulajdonképpen jó, nagyon összetett dokumentum, amelyet bármely állam elfogadhat – kivéve egy olyan államot, amely megoldatlan belső konfliktussal küzd. Mert az igyekezet arra irányul, hogy a jelenlegi formájában Transznisztriára is alkalmazzák ezt a dokumentumot, beleértve aszabad-kereskedelmi egyezményt is. Eztenyhén szólva szuperoptimistának, keményebben fogalmazva lehetetlennek tartom. Ez az egyezmény egész sor törvényességi, jogi, gazdasági, politikai kérdést vet fel a szabályozási folyamatban, és nem csak ott. Joghatósági összeférhetetlenség lép fel a moldovai és a transznisztriai hatóságok között, amelynekrendkívül káros következményei lehetnek a helyzet rendezetlensége miatt.”

A Moldovai Köztársaság az EU-ba tart, hirdetik úton-útfélen a politikai szlogenek Európa egyik gazdaságilag legelmaradottabb kis országában. Ám hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben igazából hol van ennek az útnak a vége, sokak szerint ma még beláthatatlan. A folyamat pedig sok tanulsággal szolgálhat korunk történelmében.