
2013. május 24., 20:062013. május 24., 20:06
Ismét lobogtak a hosszú ruhák és hajak a színpadi műszélben az Eurovíziós Dalfesztiválon, és a versenyzők zöme újra elmondta dalban, hogy mi a szerelem. A helyszín ezúttal Malmö volt, de ez talán teljesen mindegy. Mert az Eurovíziós Dalfesztivál szemmel láthatóan a jellegtelenségre hajaz, „egyek vagyunk”, ekként szólt a seregszemle idei mottója, s ez azon túl, hogy az európai összetartozás nagyszerűségeként értelmezhető, talán azt is kifejezi: „egyformák vagyunk.” És ez eléggé nagy baj.
Nincs többé Nő, nincs többé Férfi, és nincs többé Dal – így összegezhető a dalverseny legfőbb üzenete a döntő után. Pedig hát a nő- és hímnem csodás példányai mutatták meg magukat a világot jelentő svéd deszkákon, de főként biológiai jelleggel. Úgy tűnik, a fősodorba bekerülni akaró mai európai énekes(nő)ről csak annyi sugárzik a színpadon, hogy kisebb iparág szándékszik megélni belőle, gyárilag állítják tehát elő, akárcsak a dalt, amelyet énekel. Mert – erre gyakran kitértek a műsorokban – Európa nemzetei ma a fesztiválon szereplő számot sem bízzák a véletlenre. Sokan nem azt küldik, ami tetszik a közönségnek, ami sajátosan az övék lehet, inkább Eurovíziós-Fesztiváldalt-Író-Szerzőket kérnek fel alkotásra. És így megszületik a tipikusan itt szereplő zeneszám, a megjegyezhetetlen dallamú, szétfolyó szövegű, semmitmondó szerelmi egyendal, amelyet nőkhöz hasonlító nők, és ugyancsak nőkhöz hasonlító férfiak közvetítenek befogadásra alkalmatlanul. Kivételek persze akadnak, az átlagtól igen óvatosan kilengő kivételek: idén köztük a holland Anoukot, a francia Amandine Bourgeois-t vagy a görög Koza Mostrát említhetjük. Kétségkívül nem volt átlagos a román fellépő, a 13. helyen végző Cezar Ouatu sem, már ami a – sokszor öncélú visibálásnak tűnő – énektechnikáját illeti.
Eközben szerencsére Európa lakossága (is) igen gyakran hiteles előadók zenéjére tombol, érez katarzist koncerttermekben és stadionokban, s még a diszkók világa sem az Eurovízió dalaitól hangos. Igaz, a média erre magasról tesz. A média működtetői továbbra is hatalmas összegeket feccölnek e bankettbe oltott lakodalom megszervezésére és bemutatására, ezt tálalják nekünk – igaz, biztosan nem véletlenül – mainstreamként. Ennek konzumarcú közönsége vagyunk mi az Eurovízió nevű médiavízió szerint. A saját dalt saját nyelven saját stílusban előadó ByeAlex fellépése és tizedik helye ebben a világban amolyan médiahack, és talán ez az, amiért sikerét leginkább értékelhetjük. Hiszen valljuk be, bár fülbemászó slágerré lett, de igencsak egyszerű dal a Kedvesem, és legnagyobb értéke talán éppen hitelességéből fakadó mássága, az, hogy nem akar mást vagy többet mondani és mutatni, mint ami. A ByeAlexre adott szavazatok (vajon hová lettek az erdélyi magyarok voksai?) az egyhangúságtól ásító, unott közönség válasza az Eurovíziós Dalfesztivál világát közvetítőknek: ha ti ezt adjátok nekünk, adunk nektek mi is. Ki tudja, egyszer talán még kvittek lehetünk.
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
szóljon hozzá!