Bukaresti Majdan?

Van, aki kijevi Majdant emleget a megtorlásokba fulladt bukaresti kormányellenes tüntetések kapcsán, amelynek az összeesküvés-elméletek szerint az volna a tétje, hogy a mai kormánypártokat utcai puccsal kibillentse a hatalomból, és helyébe beültesse az ellenzéket. Mielőtt hitelt adnánk az ilyen elméleteknek, vagy legyintenénk valóságtartalmuk fölött, érdemes elgondolkozni azon, hogy a számos hírszerző hivatallal támogatott belügyi egységek nem tudtak arról, hogy a többségében békés tüntető tömegbe a futballhuligánokhoz hasonló, mindenre elszánt, botrányt provokáló ultrák vegyültek, akik súlyosan megvertek két csendőrt. A rendfenntartók annak köszönhetik életüket, hogy a tüntetők között többen is testükkel védték a fegyverüktől megfosztott csendőröket.

Mondhatnánk, hogy egy ekkora tüntetésen bármikor előfordulhat rendbontás, ez az állítás azonban azért nem igaz, mert a tavaly téltől tartó, több-kevesebb rendszerességgel megszervezett tüntetéssorozatban eddig ilyen súlyos eset nem fordult elő. Több mint valószínű tehát, hogy a rendbontó csoportok beszervezettek voltak: a csendőrség erről vagy nem kapott idejében információt, vagy nem akart tudomást venni róla. Mindkét eset súlyos mulasztás, hiszen az összecsapásoknak halálos áldozatai is lehettek volna.

Ugyanakkor kár a történteket túldramatizálni, mert a vízágyús és könnygázas tömegoszlatás nem romániai sajátosság. Azt az unió legtöbb országában alkalmazzák, amikor a rendfenntartók úgy vélik, testi épségük vagy életük van veszélyben. Az sehogy sem illeszkedik egy kormányellenes tüntetés forgatókönyvébe, hogy magukból kikelt fiatalok kockakövekkel és üvegekkel dobálják meg a rendfenntartó szerveket. Aki ilyent tesz, annak tisztában kell lennie azzal, hogy elvakult cselekedetének következményei lesznek.

A történtektől függetlenül jogos a kormányellenes tüntetés. Aki már többször járt Nyugat-Európában, nehezen tudja elfogadni, hogy honi tájainkon mintha megállt volna az idő. Az viszont más kérdés, hogy a tüntetések hátterében álló mai ellenzéki pártok sem voltak jobbak a mai kormánypártoknál. Sem több autópálya nem épült, sem magasabb fizetések nem voltak. Irányunkban, az erdélyi magyarokkal szemben pedig semmivel sem voltak adakozóbbak és szavahihetőbbek, mint a ma kormányzó szociáldemokraták.

Nem tartom tehát szerencsés dolognak erdélyi magyarként egyik vagy másik tábor oldalára állni. A bukaresti, kolozsvári vagy jászvásári tüntetés nem a mi ügyünk. A demokráciát, európaiságot és szabad igazságszolgáltatást kiáltó kórus fülnek tetsző szólamain túl ott vannak az álhangok is. És valóban nem tudjuk, hogy ezek hátterében ki áll.