Az önfeladás lépcsőfokai

A Magyar Polgári Párt  (MPP) 2008-as bejegyzése után az RMDSZ-sajtó és a magát szövetségként meghatározó párthoz tartozó politikusok előszeretettel nevezték az új politikai erőt kívülről vezérelt szervezetnek. Megítélésük szerint ugyanis Traian Băsescu elnöknek köze volt ahhoz, hogy a pártot egyáltalán életre hívhatták, s nem bukott el a román demokrácia útvesztőiben, mint négy évvel korábban a Magyar Polgári Szövetség. Cinikus és arcátlan retorika volt ez azok részéről, akiknek kottáját 1996-tól mindmáig Bukarestben írják.

A lejtő kezdete

De a politikában egyáltalán nem szokatlanok az ordas hazugságok, az alaptalan rágalmak, a kérdés csak az, akad-e elég ember a saját táborban, aki beveszi azokat. Bizonyára akadt, hiszen az új párt a bejegyzése után néhány hónappal megrendezett választásokon a magyar szavazatoknak kevesebb, mint egyötödét nyerte el. Örök vita lehet, hogy ez kevés-e a körülményekhez, a kedvezőtlen peremfeltételekhez képest, tény viszont, hogy a politikailag aktív erdélyi magyar többség megmaradt a tulipán bűvöletében. Az MPP nem indult a 2008-as parlamenti választásokon, annak dacára, hogy a középgárda ezt egyértelműen elvárta volna. S ezt diktálta volna az a jelszó is, amelynek jegyében a párt megalakult – a választás szabadsága –, amely az alapító elnök, Szász Jenő szerint az autonómiánál is fontosabb célkitűzése volt a pártnak. Végül ezt diktálta volna a párt létérdeke is, hiszen a román törvénykezés szerint megszüntethető az a párt, amely kétszer egymás után nem indul a parlamenti választásokon.

Az MPP volt 2008-ban a nemzeti autonomista oldal zászlóshajója, amelyet azonban elnöke zátonyra futtatott. A tisztségválasztó közgyűlés halogatása, zagyva nyilatkozatok a bejegyzés adta legitimitásról, a kisgyermekről, akinek nem engedjük el a kezét, az autonómiapolitika végét jelentő kormányzati szerepvállalás pozitív színbe helyezése, az MPP által támogatott független jelöltek elvérzése a 2008-as választásokon mind hozzájárultak ahhoz, hogy Tőkés László leszögezze: az MPP nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez a nyilatkozat, valamint az EMNT elvszerű, célorientált megegyezése az RMDSZ-szel a 2009-es európai parlamenti választások előtt volt az MPP-n belüli 2010-es politikai tisztogatás fő hivatkozási alapja. Nem számított, hogy a bíróság nem sokkal korábban a kizártaknak adott igazat. A küldöttek bedőltek a féktelen demagógiának, miszerint az EMNT maga alá akarta gyűrni az MPP-t, hogy az EMNT-hez húzó küldöttek fullasztották botrányba a 2009 márciusában megtartott gyergyószentmiklósi küldöttgyűlést és nem Szász Jenő, aki elfogadtatta, hogy a meghívottainak is szavazati joga legyen, hogy a jogvita valójában politikai vita lett volna.

Elvszerűtlenség és bosszú

Adós maradt volna viszont Szász Jenő azzal a válasszal: miben állt volna ez a politikai vita eszmei síkon, mi a különbség az EMNT és az MPP programja között. Merőben taktikai kérdésben elfoglalt pozíció, az EMNT–RMDSZ koalíció megkötése volt az exelnök válasza erre a kérdésre. Nem sokkal azután, hogy 2008-ban azon siránkozott, hogy az RMDSZ nem kötött egyezséget pártjával, s így magyar képviselet nem vált elég erőssé ahhoz, hogy megkerülhetetlen tényező legyen a kormányalakításkor, Szász az RMDSZ-szel szembeni rendíthetetlen ellenállás képviselőjeként akarta beállítani magát. Az sem számított, hogy 2008 nyarán kész volt megkötni a belső koalíciót az RMDSZ-szel és az RMDSZ-listáján indulni, csak az akadályozta meg a megegyezést, hogy az RMDSZ az utolsó pillanatban olyan megalázó és az előzetes egyezséggel szemben álló feltételeket támasztott, amelyek már elfogadhatatlanok voltak.

Ehhez képest sajátos fordulatot vettek az események, amikor a 2012-es parlamenti választásokon mind Szász Jenő, mind pedig utóda, Biró Zsolt az RMDSZ támogatására szólította fel híveit. Azóta egyre közelebb került az MPP az RMDSZ-hez, a közeledés a minap megkötött hosszú távú együttműködési megállapodásban, egyfajta stratégiai egyezségben csúcsosodott.

Vajon mi motiválhat egy pártvezetőt, jelen esetben Biró Zsoltot, hogy szembeforduljon meghirdetett elveivel, szólamaival, kikezdje pártja szavahihetőségét, megrendítse szavazótáborának bizalmát. Az egyik magyarázóelv az lehet, hogy egyszerűen borsot akartak törni az EMNP vezetői és védnöke orra alá. A 2009-es szakítástól Szász Jenő és emberei egyik fő törekvése, hogy keresztbe tegyenek Tőkés Lászlónak. Szász ebben a bosszúvezérelt hadjáratban attól sem riadt vissza, hogy célpontjának magánéletét is bevigye a politikai küzdelembe. Ez azonban elég vérszegény magyarázat lenne.

Van egy másik kézenfekvő hipotézis is. Az MPP nem indult két ízben a parlamenti választásokon, a román jog szerint így bármikor törvényen kívül helyezhető. Puszta léte a román hatalom jóindulatán múlik. No, ez már komoly tét. 2008-ban az MPP aligha lehetett kívülről vezérelt szervezet. Még akkor sem, ha Băsescu azzal kívánt törleszteni az RMDSZ ismételt támadásaiért, hogy netán odahatott a jogérvényesítés terén az új magyar párt bejegyzésére. Az MPP-t akkor még kötötte a nemzeti oldal kohéziója, időközben azonban Szász Jenő vezényletével a párt túlment minden határon. Most pedig, midőn egzisztenciája a román hatalom kezében van, könnyen elképzelhető, hogy kénytelen engedni a színfalak mögötti politikai zsarolásnak.

Mert politikailag ez a pillanat a legkevésbé sem alkalmas az RMDSZ-szel való szövetségkötésre. A szervezet ismét a kormányon van, ismét úgy legitimálja a román hatalmat, hogy a legfontosabb kérdésben, s a mindmáig érvényes RMDSZ program lényegében, az autonómiakérdésben ígéret szintjén sincs előrelépés.
Sic transit gloria mundi.