A kétarcú Európa

Egyre több ember érzi azt, hogy baj van Európával. Nemcsak a Kelet és Nyugat között feszülő gazdasági különbségek mérgezik a belső viszonyokat, hanem a migránskérdés kapcsán felmerülő érdekellentétek is. De mondhatnánk a brit kiválási törekvéseket is, amely egy támogató népszavazás esetén más országoknak is precedenst teremthet a „kívül jobb” elképzelés megvalósításához.

A többsebességű Európaként leírt Európai Unió minden bizonnyal élete fontos fordulópontjához érkezett, ahol hamarosan eldől: az erőből vezetni akaró német–francia brüsszeli páros átviheti-e a Keleten ellenzett akaratát a migránsok kötelező elosztásáról (ahogyan eddig is tette minden más elképzelésével), vagy meghátrál a „keleti blokk” tiltakozása előtt. Fontos kérdés ez Európa életében, mert a továbblépés módozatai függnek a döntéstől. A helyzet ugyanis nem arról szól, ahogyan az euroszkeptikusoknak becézett politikusok egy része hiszi, hogy akkor szétesik az Európai Unió, és mindenki úgy él majd, mint Marci hevesen. Egy teljesen globalizált világban – ahol a világpiaci történéseket kontinensnyi országok diktálják – nehezen rúghatna labdába sok kicsi európai ország, még akkor sem, ha olyan fejlett ipara és gazdasági felhajtóereje van, mint Hollandiának például.

A kommunizmus elnyomása idején túlélésre berendezkedett keletiek számára ennek a negyven évnek volt egy fontos pozitív fejleménye: sajátos immunrendszerük alakult ki a létüket és vallásukat fenyegető proletárdiktatúrával szemben. Eleve elővigyázatosabbak és körültekintőbbek lettek, így hamarabb megérzik azokat a veszélyeket, amelyeket a nyugati társadalom figyelmen kívül hagy. A német, francia vagy görög politikusok értetlenül állnak a keletiek ellenkezése előtt: nem értik, miért nem akarja a magyar, román vagy lengyel ember az Egyesült Államokhoz hasonló konglomerátum kialakulását kontinensén, miért ellenzi a brüsszeli központosítási törekvéseket.

Miközben a brüsszeli politikusok a keletiek nyakasságán csodálkoznak, nem veszik észre, hogy az évtizedek óta jónak ítélt politikai rendszerük ezer sebből vérzik. A Németországot átfogó tüntetéssorozat az Európa és Amerika között megkötendő szabadkereskedelmi egyezmény ellen egy jel a sok közül, hogy nemcsak Kelet népe, hanem a nyugatiak is ébredeznek. De mondhatnánk a hagyományos osztrák politikai osztályt sarokba állító radikális jobboldal látványos térnyerését is.

Közös érdek tehát, hogy Európa felébredjen és megtalálja a kiútkeresés és a közös út számára szükséges válaszokat. Más életképes alternatíva ugyanis nem létezik.