Parajd miatt Magyarországon is megnőtt a folyók sótartalma, de nem érte el a határértéket, állítják szegedi kutatók

melyet a mellékfolyókon elhelyezkedő tározók vizével hígítanak. A megemelkedett sótartalmú víz Magyarországra érkezését péntek este 21 órára becsülték a román szakemberek. A hír péntek reggel gyorsan terjedt, és az SZTE IKIKK Akkreditált Laboratóriumi Műszerközpontja keretében működő Talaj- és Vízvizsgálati Laboratórium szakemberei a lehetőségekhez mérten igyekeztek minél hamarabb reagálni a kialakult helyzetre.

Nemcsak a környezeti vészhelyzet miatt, de tudományos szempontból is fontos tudni, hogy miként alakul a Maros sótartalma a hossz-szelvény mentén, illetve hogyan változik a koncentráció a Tiszával elkeveredve, arról nem is beszélve, hogy a „tiszavirágzás” is erre az időszakra esett, áll a szegedi egyetem közleményében.

,,Mivel a laboratóriumnak nem feladata a folyamatos monitoring, azt a vízügyi igazgatóságok látják el, ezért humánerőforrás hiányában a mintavétel megvalósításához Maros menti településekről származó hallgatókat is bevontunk. A hallgatók szerencsére laborgyakorlatokon korábban már elsajátították a vízmintagyűjtés menetét, illetve a tanultak felfrissítése érdekében kis videókat is készítettünk számukra. A gyors tervezést és szervezést követően hat ponton indultak meg a mérések, az első mintagyűjtés péntek este hatkor történt. Szombaton és vasárnap további 3-3 alkalommal gyűjtöttünk mintákat” – foglalta össze az indulást Sipos György, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszék vezetője és a Műszerközpont szakmai vezetője.

A mérések során első körben a vízminták vezetőképességének meghatározása volt a cél, ami a sótartalom függvényében változik. Az eredmények alapján előzetesen elmondható, hogy a mért értékek egy esetben sem közelítették meg a közepes és nagyobb folyókra vonatkozó magyarországi határértéket (900 µS/cm).

A legmagasabb vezetőképességet másnap reggel Deszk alatt gyűjtött minta mutatta (511 µS/cm), azaz körülbelül erre az időszakra érhetett a Tisza közelébe a sós hullám” – értékelte az adatokat Filyó Dávid laboratóriumi mérnök, aki a laboratóriumi méréseket végezte.

Megfigyelték azt is, hogy a Tiszába érkezve valamelyest hígult a víz, de a Bertalan-hídnál a Maros felőli oldalon még mindvégig magas volt a sótartalom, lejjebb ugyan érezhetően csökkent a sós víz hatása, de itt is kismértékű emelkedést tapasztaltak.

– tette hozzá Sipos György.

Az adatok láttán – a szombati csökkenést követően több mérési pontban újból emelkedni kezdetek az értékek – illetve a Romániából érkező hírek hallatán a továbbiakban is szeretnék nyomon követni a sókoncentráció változását. A sótartalom mérése mellett további vízkémiai elemzéseket is terveznek, illetve nemcsak a vízből, de a víz szintjében lévő iszapból is gyűjtöttek mintát, ezek elemzése azonban több időt vesz igénybe. A mintavételezésben és elemzésben részt vevő SZTE hallgatók: Dömötör Zétény, Árgyelán Dávid, Torma Ottó és Németh Kristóf, nélkülük ez a vizsgálat nem jöhetett volna létre – áll a Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetének szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.

korábban írtuk

Nem pánikkeltés, hanem realitás: „ez a szennyezés olyan, mint a ciáné”, elpusztul az élővilág a só miatt

Nagyon rossz jövőképre kell felkészülni a Kis-Küküllő mentén szakértők szerint, mivel nem lehet eltüntetni a vizekbe, altalajba bejutott brutális sómennyiséget a természetből.

korábban írtuk

A parajdi tragédia bukaresti szálai

Kétségbeesett, könnyező, vagy éppen dühös emberekkel találkoztak az újságírók az elmúlt napokban Parajdon a bányatragédia miatt. A helyiek úgy érzik, megélhetésük végveszélybe került. A jövőbe vetett hite omlott össze sok embernek a Sóvidéken.