Kazahsztán: katonai beavatkozás kettős mérce alapján

Csakúgy, mint a nagy szomszédok: Oroszország és Kína. De az amerikai és európai vezető államok sem aggódtak túlságosan a tiszta és szabályos választásokért, az emberi jogokért és a szabadságért, amíg cégeik jól üzleteltek Kazahsztánban.
A relatív jólétet az utóbbi években azonban az emelkedő infláció és a munkanélküliség növekedése árnyékolta be, s a járványügyi korlátozások sem tettek jót a kazah gazdaságnak. Az utolsó csepp az autógáz hatósági árplafonjának megszüntetése volt, ami után jelentősen emelkedni kezdett az üzemanyag ára.
Nazarbajev elnök utódja, Kaszim-Zsomart Tokajev engedett a gázár miatt utcára vonuló tüntetőknek, és visszaállította az árplafont, majd amikor a szociális töltetű tüntetések politikai irányba fordultak, szintén engedett: menesztette a kormányt. Ez még akkor is nagy szó, ha tudjuk, hogy a kabinet csak korlátozott hatalommal bír. Azonban ez sem volt elég. A tüntetések folytatódtak, s halálos áldozatokat is követeltek a rendőrökkel történt összecsapások következtében. A rendfenntartók közül 19 ember halt meg, a másik oldalon 200 fölött van az áldozatok száma.

Az orosz dominanciájú szervezet ezt meg is tette. Az oroszok mellett belarusz, örmény, kirgiz és tadzsik katonák is részt vettek az akcióban. Az oroszellenes média mindezt úgy tálalta, hogy Oroszország megszállta Kazahsztánt, ami már csak azért is butaság, mert a világ egyik legnagyobb    országát néhány ezer fővel nem lehet megszállni. Mások úgy vélték, hogy az „oroszok” akár évekig vagy évtizedekig Kazahsztánban maradhatnak. A valóság azonban mást mutat. A CSTO leginkább a stratégiai létesítmények és infrastrukturális csomópontok védelmét látta el. Ilyenek a nemzetközi repülőterek, a bajkonuri űrállomás vagy a nagy nemzetközi – bizonyos esetekben akár amerikai – cégek szénhidrogén-kitermelő helyei.
Érdemes összevetni a „despota Putyin akcióját” a 2003-as iraki háborúval.

„Putyin akcióját” a legálisan megválasztott, nemzetközileg elismert kazah vezetés kérte a CSTO-tól. Az iraki háborút a tágan értelmezett terrorizmus elleni harc jegyében, valamint a nem létező iraki tömegpusztító fegyverek miatt robbantották ki. Valójában a háttérben inkább az olajvagyon megszerzése lehetett a cél.
Egyes vélemények szerint puccskísérlet történt, ami mögött Nazarbajev állt, akinek utódja túlságosan önállósította magát. A hivatalos elnöki vélemény szerint külföldről támogatott terroristák szálltak rá a tüntetésekre. Annyi bizonyos, hogy Tokajev leváltotta Nazarbajevet a kazah biztonsági tanács éléről, és a volt elnök rokonát is elküldte a titkosszolgálat vezetői székéből. Tokajev tehát megszabadult az őt visszahúzó béklyótól, ami beiktatása óta folyton megkötötte a lehetőségeit.
Tehát Tokajev a CSTO oroszok által vezetett hadműveletének köszönhetően győztesen került ki a küzdelemből. Politikailag és erkölcsileg elítélhető, hogy külföldi támogatással maradhatott hatalomban a vezetés, azonban nemzetközi jogi értelemben a támogatás jogszerű és szabályos volt. A sajtó gyakran szemet huny e fölött, és úgy tálalja az eseményeket, hogy Putyin megint beavatkozott egy szuverén állam ügyeibe. Az ideiglenesen bevonuló CSTO-alakulatok láttán sokan az ideiglenesen nálunk állomásozó szovjet katonákra kezdtek emlékeztetni. Csakhogy a rend helyreállását követően az „oroszok” (és mások) Kazahsztánból már meg is kezdték a kivonulást.