
Grúzia szent helye az Upliszcihe (Uplistsikhe) barlangváros
Fotó: Csermák Judit
A grúz kereszténység bölcsője, a régi főváros Mechta. Székesegyháza mellett számtalan egykori templom, kolostor jelzi a hit jelenlétét a grúz hadiút mentén is. A Grúzia bemutatásáról szóló háromrészes sorozatunk befejező részében több templomba és kolostorba is ellátogattunk.
2025. szeptember 28., 11:152025. szeptember 28., 11:15
2025. szeptember 28., 12:012025. szeptember 28., 12:01
A grúz építészet a Kr. u-i 4. századtól lendült fel az arab hódítók megjelenéséig, a 6. századtól a kupolás templomok építése a jellemző. A Kr. u-i 11. század az aranykor: a templomok mellett várak, paloták, karavánszerájok épültek. Grúzia következő hányattatott történelmi korszakai már jellegtelenebb emlékeket hagytak ránk.
Grúzia keleti része – az egykori Kaukázusi-Ibéria, más néven Kartli – régi fővárosa nyolcszáz éven keresztül a Tbiliszitől mindössze húsz kilométernyire fekvő Mcheta (Mtskheta) városa volt. A település a Mtkvari (Kura) és Aragvi folyók összefolyásánál fekszik. „S egymást ölelve fut tova/ A gyors Aragvi és Kura…” – írja Lermontov A cserkesz fiú című elbeszélő költeményében. A város világörökségi helyszín a közeli Jvari kolostorral egyetemben. A kolostor magasából letekintve csodálatos látványt nyújt a két folyó találkozása, de rögtön az is érthetővé válik, hogy a magas hegyek közé szorítva a település nem terjeszkedhetett, nem maradhatott meg az ország fővárosának.
Legfőbb látnivaló a Szvetichoveli székesegyház. E helyen az első templomot az első keresztény király felesége, Szent Nana a Kr. u-i 4. században építtette, a grúz királyok nyughelyéül is szolgált. Elnevezéséhez legenda fűződik: a munkások nem tudták megmozdítani a fő tartóoszlopnak szánt fát, Szent Nino azonban egész éjjel imádkozott, s csoda történt, reggelre az oszlop a helyén állt, amelyet élő oszlopnak, vagy felelevenítő, teremtő pillérnek hívnak.
Pillantás Mechtára: a város világörökségi helyszín
Fotó: Csermák Judit
Kívül az építőmester karját is ábrázolták. A hagyomány szerint Arszukiszdze mester kezét levágták, az egyik változat szerint királyi féltékenység állt a háttérben, a másik változat szerint amiatt, hogy többé ily gyönyörű templomot ne építhessen.
A katedrálisbelsőt gyönyörű freskók díszítik. A több mint húsz ereklye között Jézus köntösét is „őrzik”. A hagyomány szerint egy római katonától grúz zsidó vette meg azt a köpenyt, amelyben a Megváltó a Golgotára ment. Nővérének ajándékozta, akit ebben temettek el, s sírjából nőtt ki az a hatalmas cédrus, ami a székesegyház alapjául szolgált. Mcheta a grúz kereszténység bölcsője, itt, a folyóban keresztelték meg az első hívőket.
Ki is volt a már említett Nino? A hagyomány szerint Kappadókiából származó nő, aki Nana királynét, s később királyi férjét is – aki vadászat közben eltévedve hiába imádkozott saját isteneihez, végül Nino istenéhez fohászkodva menekült meg – a keresztény hitre térítette. Így Örményország után Kr. u. 330-ban Grúziában is államvallássá lett a kereszténység. Nino a Mchetával szemközti hegy tetején, a folyó túlpartján keresztet állított – két szőlővesszőből, amelyeket hajszálaival kötött össze –, jelezvén a kereszténység diadalát. E sajátos, lefelé hajló keresztforma lett a grúz egyház jelképe. A Szent sírja Kelet-Grúziában, a Kr. u. 4. században épült Bodbe apátságban az egyik legnagyobb zarándokhely. Megtapasztalhattam, hogy hosszú sorban álltak előtte idősek, fiatalok, hogy leróhassák tiszteletüket, imádkozzanak.
A Szvetichoveli székesegyház Mechtában
Fotó: Csermák Judit
Mchetával szemben emelkedik Jvari kolostora.
A nyolcszögű kupolával fedett, egyszerű, kereszt alaprajzú templom, a Kr. u-i 5-6. század fordulóján váltotta fel a fatemplomot.
A jelenlegi szent helyet kívülről szép, alakos domborművekkel, ornamentikával díszítették.
Festői helyen, a tájba illően épült a ma is működő kolostor.
Az ügyeletes szerzetesnek szemmel láthatóan elege volt a turisták özönéből. Fárasztó is lehet a női nem rakoncátlanabb tagjaira, a nadrágot viselőkre szoknyát, a fedetlen fejjel érkezőkre kendőt parancsolni naphosszat.
A szépséges tájat szemlélve ültem egy padkán a templom előtti téren, amikor a bozontos szakállú fekete ruhás szerzetes hirtelen mellettem termett. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mit követhettem el, hogy a főbejárathoz vezető lépcsőről hirtelen lerohant? A zsebéből hatalmas kulcscsomót halászott elő, s a mellettem lévő pénzbedobós messzelátó érmegyűjtőjét nyitotta ki, megszerezve az aznapi bevételt. Ki gondolta volna, hogy ez is az ő dolga?
Grúziából a Nagy-Kaukázus hegyein keresztül egyetlen hágón keresztül lehet eljutni Oroszország felé, amelyhez a híres grúz hadiút, a történelem során kiépített védelmi rendszer vezet. Az egyre emelkedő szerpentinen 2395 méterig fut fel észak felé, elszórtan figyelőtornyok romjai láthatók az út mellett. Egyik állomása az Ananuri komplexum, ami felduzzasztott folyók vize mellett fekszik. Az épületegyüttes vár romjait, templomot, s titkos menekülő folyosóval rendelkező lakótornyot foglal magában.
2170 méteres magasságban a Gergeti kolostor
Fotó: Csermák Judit
Az Ananuri templom bejárata feletti dombormű megfogja a szemet. A kőfaragások jelrendszere a hétköznapi szemlélő számára rejtve marad. Idegenvezetőnk magyarázata fedte fel, hogy
A kapubélelet ornamentikája is figyelemre méltó. A templom falán bevésett régi grúz írás fogja meg a szemet. Az út mentén tovább haladva legelésző csordák, birkanyájak pettyezik a hegyek oldalát, üdülő falucskák húzódnak meg a kopár hegyek között, s egy grúz-orosz barátság emlékművet is emeltek. Stepantsminda – egy remete atyáról elnevezett település – gránátalmafás kertjeinél terepjárókba kellett átszállnunk buszunkból, hogy 2170 méteres magasságot elérve meglátogathassuk a Gergeti kolostort. A szó szerint is rázós út végére érve, amelyen a sofőrök sebességi és előzési csúcsokat akartak produkálni, hihetetlen látvány tárult elénk. Körben hatalmas hegyek, köztük az 5047 méter magas Kazbek-csúcs. E hegyet több költeményben is megénekelték. Puskin a Kolostor a Kazbeken című versében így írt: „Vad hegyek fölött Kazbekem,/ Királyi sátrad ékesen/ Tündöklik örök fénybe mártva…”.
Sajnos ottlétünkkor a hegyorom felhőbe burkolózótt, de ez csak növelte sejtelmességét, hiszen az ókori görög monda szerint Prométheuszt – aki az istenektől ellopta a tüzet az emberek számára – ehhez az alvó vulkánhoz láncolták. A Kazbek-csúcsot első magyarként Déchy Mór geográfus hódította meg 1897-ben.
Szent Nino ikonja előtt minden templomban látni fohászkodókat
Fotó: Csermák Judit
A mesebeli tájban, a hatalmas völgy közepén egy kisebb hegy platóján emelkedik a kolostor. A 14-15. században építették, a grúz építészet egyik remekeként tartják számon, az andezitből épült, vastag védőfallal körülvett épületet. Ha támadások érték Grúziát, idemenekítették Mchetából az ereklyéket, kincseket. Annak, hogy temploma ma is működik, mi is tanúi lehettünk. Hét vége lévén esküvői párok álltak sorba, hogy az arányosan szép templomban kimondhassák a boldogító igent. Meglepő volt, hogy a násznép milyen kevés emberből állt, s a szertartás idejére nem zárták ki a turistákat, akik szerintem mozgásukkal zavaró tényezőként hatottak az intim pillanatokban. A grúziai templomokban ugyanúgy, mint az örményekben nincs mire leülni, a szertartásokon állva vesznek részt a hívek.
Grúziára jellemző a hosszú ideig, még a középkorban is folytatódó barlangépítészet. Upliszcihe (Uplistsikhe) barlangváros nevének jelentése: az Úr vára. A több ezer éves múltra visszatekintő települést a Mtkvari folyó fölé emelkedő hegy oldalába vájták. A barlangok teteje földrengés miatt jórészt beomlott. A feltárások során lakóhelyiségeket, borospincéket, pékségeket, műhelyeket, színházat, templomot azonosíthattak a régészek. Történelmi és kereskedelmi szerepe is jelentős volt. Az előbbi azért, mivel több száz éven át az ókorban politikai és vallási központ volt. Az utóbbi pedig azért, mert a selyemút karavánjainak pihenő, átrakodó helyéül szolgált. Tbiliszi arab meghódítása után a 7. században a király ide költözött, s az uralkodók – míg Építő Dávid vissza nem foglalta Tbiliszit – 1122-ig innen kormányozták Kartlit.
Az azeri határhoz közel, kelet felé fekszik Signaghi, a „Szerelem városa”. Egyes leírások a mi Szentendrénkhez hasonlítják, szerintem jelentőségét a már említett közeli Bodbe apátság adja. Kellemes éttermei mellett a tereken a grúz népművészet darabjait is árusítják, a posztóból formált ajándéktárgyak népszerűek.
Freskórészlet Mechtában
Fotó: Csermák Judit
Grúziában járva mindenütt vásárolhatunk a finom hachapuriból. Ez kenyér-lángos féle, többféle változatban is készül, például sajtosan, vörösbabosan. Az éttermek kínálata számomra rendkívül kedvező volt. Előételként sokféle zöldség kerül az asztalra: petrezselyemszár, kaporszár, paradicsom, padlizsánkrém, s egyéb zöldségkrémek. Nagyon finom a gránátalma-leves, a diókrém. A főételek is többfélék, hússal töltött zöldségek, melyek közül kedvencem a töltött szőlőlevél, a dolma. Útitársaim fanyalogva kóstolgatták a sajátos formájú grúz tésztabatyut.
Nekem nagyon ízlett. Igazi művészet volt úgy enni, hogy a meleg lé ne csurogjon ki. Lépten-nyomon árulnak rudakon lógó, hosszú, keskeny, barnás füzéreket. A csurcsela madzagra fűzött mazsola, aszalt szilva, dió, mogyoró sora, amit liszttel sűrített szőlőlébe mártanak, s kiszárítják. Nagyon finom édesség!
Szent Nino keresztje a kereszténység diadalát hirdeti
Fotó: Csermák Judit
Italokról is essen szó. A gránátalma-lé üdítő, az erős törkölypálinkát csacsának nevezik. Jómagam jobban kedveltem a finom, testes vörösborokat. Mindenütt jó minőségűt tettek az asztalra. Nem véletlen, az ország szép, jó talajú szőlőtermő területekkel rendelkezik. A grúzok meggyőződése, hogy a világon először ők készítettek bort. A mai napig van, aki az úgynevezett kvevriben, nagy agyagedényben érleli a szőlő levét. Állítólag az igazi grúz ember kimért bort nem vásárol. Ha szőlője nincs is, megveszi a gyümölcsöt, s maga készít belőle itókát. A szőlő termesztésére minden lehetőséget kihasználnak. A gázvezetéket nem a földben, hanem háromméteres magasságban vezetik.
Utunk során a nyugati országrész számunkra még felfedezetlen maradt. Szerintem az interneten olvasottakkal ellentétben, Tbiliszire is érdemes több napot szánni. Úgy érzem, a főváros és az ország látnivalói megérdemlik, hogy egyszer visszatérjünk.
Mechetával szemben emelkedik Jvari kolostora
Fotó: Csermák Judit
Esküvői pár a Gergeti kolostornál
Fotó: Csermák Judit
A pénzbegyűjtő szerzetes
Fotó: Csermák Judit
Az Ananuri templom bejárata feletti dombormű megfogja a szemet
Fotó: Csermák Judit

Dombokon, völgyekben épült régi és modern épületek, építmények sora adja meg a főváros, Tbiliszi hangulatát. Este, hegyi étteremben, finom grúz vörösbort kortyolgatva, felejthetetlen nagyvárosi panoráma tárul elénk.

A Fekete-tenger keleti partján elterülő ország több évezredes, változatos történelmébe magyar szálak is beleszövődtek. Grúziai turistaútjainkon ezeket a gyökereket is megkerestük.
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
szóljon hozzá!