
Tbiliszi, az európai hangulatú főváros
Fotó: Samu Tamás Gergő
A külföldön nyaralók számára Grúzia kevésbé ismert ország, ám turizmusa előtt biztosan nagy jövő áll: barátságos helyek, szubtrópusi klíma, hatalmas hegyek, több ezer éves történelem, nagyszerű tengerpart, különleges ételek és borok. És mindez elfogadható áron. Grúziai úti élményeinket foglaltuk össze.
2021. október 19., 08:282021. október 19., 08:28
Egyes földrajztudósok szerint a kaukázusi ország már Ázsiához tartozik, de kulturális értelemben mindenképpen európai országnak számít elég erős keleti hatással. Erdélyből átszállással lehet eljutni a kolozsvári vagy bukaresti repülőtérről, de talán a leginkább kézenfekvő megoldás, ha a közvetlen budapesti járatot választjuk.
Mindkét út néhány órát vesz igénybe, és a buszos pihenés után délelőtt már a kinézett nagyvárosban találhatjuk magunkat.
Batumi tengerparti üdülőváros, ahol a szórakozásé és a strandolásé a főszerep. A várostól nem messze már ott van a török határ, ahová szinté át lehet menni, de Adzsaria tartomány – amelynek a központja Batumi – is számos látnivalót tartogat. Szezonban fesztiválok, zenei és kulturális események váltják egymást.
Kapaszkodó a grúziai hegyekbe, távolban a hófödte hegycsúcsok
Fotó: Samu Tamás Gergő
A városban a szerencsejáték kedvelői is találnak maguknak programot, de a környékbeli erdős hegyek is nyújtanak látnivalót. A főváros évszázadokon át fontos közvetítő volt a keleti és az európai kultúrkör között. A lakosság nagy többségét adó grúzok mellett számos kaukázusi nép él Tbilisziben. Erődök, várak és székesegyházak is látogathatók. Érdemes elmenni egy helyi piacra, ahol a különleges grúz éghajlat miatt a datolyaszilvát, kiwit, citrusokat, guavát, és gránátalmát is vásárolhatunk a kistermelőktől. Nem beszélve a híres édességről, a csurcselláról, ami elmaradhatatlan kelléke a grúziai utazásoknak.
Északon, a Kaukázus magas hegyeiben már terepjárót kell bérelni, amivel akár elzárt falvakba is el lehet jutni. Mestiában különleges erődszerű épületeket láthatunk, amelyek a középkor óta védik a helyieket mindenféle támadástól. Ezek az erődítmények Grúzia talán legismertebb látnivalói. A hegymászás, rafting vagy siklóernyőzés szerelmesei a hegyekben bőven találnak elfoglaltságot.
Kutaiszi városán sem érdemes átrobogni grúziai utunk során, hiszen a bagrati székesegyház már ezer éve hirdeti a kereszténységet a térségben. A közelmúltban felújított épület számtalan díszítése, festménye olyan látnivaló, amit nem érdemes kihagyni.
A grúz konyha remekei nálunk is egyre ismertebbek, de legjobb, ha helyben fedezzük fel az ételeket.
Az új negyedek mindenhol megváltoztatták a hagyományos városképet
Fotó: Samu Tamás Gergő
Fűszerezése keleti jelleget mutat, hiszen a koriander használata alapvető, de más – nálunk kevésbé ismert – fűszereket is bátran használnak és kevernek.
Többféle grúz kommersz sör is kapható, de a kézműves vagy kisüzemi sörök is egyre népszerűbbek. A borok tekintetében széles kínálat van. 500 féle grúz szőlőfajtából készítenek számtalan bort, ezek jelentős része igazi minőségi termék. Aki komolyabban gondolja a fogyasztást, az olcsón nagyszerű szőlőpálinkát, helyi néven chachát rendelhet bármely étteremben.
Nem mellékes, hogy a grúz árszínvonal valamelyest a romániai alatt marad, ha a bolti és éttermi számlákat nézzük. A friss helyi gyümölcsök jóval olcsóbbak. A szállás akár harmada is lehet egy átlagos romániai panziónak vagy apartmannak, az utazás pedig – ha nem a taxit választjuk – igen olcsó. Akár busszal, vonattal vagy iránytaxival fedezzük fel az országot, nem kell sokat költeni utazásra. Autót bérelni már nemzetközi áron lehet, de a grúz vezetési stílusra érdemes odafigyelni, mert veszélyeket tartogat.
Grúzia olyan ország, amely kultúrák, vallások, éghajlatok, ősi népek területeinek metszéspontján fekszik. Ez gyakran okozott problémát, de a turizmus szempontjából rendkívül előnyös. Sokan felfedezték már maguknak az országot, de annyian még nem, hogy zsúfoltnak lehetne mondani. Ha a grúzok jól népszerűsítik országukat, ez nem sokáig lesz így. Még érdemes azelőtt meglátogatni.
Samu Tamás Gergő
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!