Az önkormányzatok európai ernyőszervezete – az Európa Tanács döntéseit nem kötelező betartani, de kényelmetlen kilógni a sorból

és az emberi jogok tiszteletben tartására ösztönözzék a tagállamokat. Az intézmény székhelye ma is Strasbourgban található. Fontos különbség az EU és az ET között, hogy utóbbinak Fehéroroszország kivételével minden európai ország tagja – közéjük értve Oroszországot, Azerbajdzsánt, Örményországot, a balkáni államokat és Törökországot is. Hiszen ezen államok mindegyike földrajzi értelemben véve is európai, vagy esetleg van olyan területe, amely földrajzi értelemben is Európához tartozik.
Az ET legfőbb szerve a Miniszteri Bizottság, de időnként hallani a Parlamenti Közgyűlésről is. Előbbinek tagjai a tagállamok miniszterei, utóbbinak pedig a tagállami parlamentek delegált tagjai. Talán a legismertebb szerve az Emberi Jogok Európai Bírósága. Ezt az intézményt emlegetik olyan sokan, amikor már kimerítenek minden hazai fellebbviteli szervet, és bejelentik, hogy „akkor megyek Strasbourgba!”. Szintén ismert lehet a Velencei Bizottság is, amely alkotmányjogi szempontból kérésre hazai jogszabályokat és jogszabály-tervezeteket vizsgál. Elsősorban kisebbségi és választási jogszabályokkal foglalkozik. Nem hoz kötelező határozatokat, de a bizottságnak van olyan tekintélye, hogy általában betartják az ajánlásait.

Minden tagállam küldötteket nevez

Talán a szervek közül a legkevésbé ismert az ET Kongresszusa, vagyis az önkormányzatokat átfogó szervezet. Míg az egész ET egyik nagy eredménye az Emberi Jogok Európai Egyezményének elfogadása volt, önkormányzati területen az Önkormányzatok Európai Chartájának elfogadása számít ilyennek. Az ET Kongresszusa ezek betartatására, bizonyos ügyek vizsgálatára, jó gyakorlatok megosztására, közös európai önkormányzati ügyek kezelésére jött létre 1985-ben. A Kongresszusnak tagja mind a 47 teljes jogú ET-tagállam. A Kongresszusba minden tagállam előre kiszámolt arányok szerint küld néhány főtagot és néhány póttagot.

Fontos, hogy a tagok fele a Kongresszus helyi önkormányzati, másik fele pedig regionális önkormányzati kamarájába kerül attól függően, hogy a delegált milyen szintű önkormányzati mandátummal rendelkezik.
A delegáltakat a tagállamok önkormányzati szövetségei választják ki, de végül kormányzati jóváhagyással vagy esetleg módosítással küldik a listát Strasbourgba, ahol a delegált személyeknek le kell képezniük valamelyest a földrajzi, nemi, életkori, pártpolitikai arányokat. Érdekes azonban, hogy a demokratikus célok ellenére valamiért hiányoznak olyan – egyébként az önkormányzati választásokon bizonyos időszakban sikereket elérő – pártok, amelyek nem a fősodorhoz tartoznak. Így például Franciaország második legnagyobb pártjának, a Nemzeti Frontnak (később Nemzeti Gyűlés) a képviselőivel nem találkoztam, hiszen nem is tagjai a francia delegációnak. Az osztrák FPÖ-től is csak egy delegált érkezett a közelmúltban, annak ellenére, hogy Ausztria második-harmadik legerősebb pártjáról van szó.

Jelentős magyar részvétel

ő a Csongrád-Csanád megyei közgyűlés tagja. Részt vesz még az üléseken a Governance Bizottság elnökeként Grüman Róbert Kovászna megyei képviselő is, így elmondható, hogy a testületben erős a magyar jelenlét. Mindketten az Európai Néppárt frakciójának tagjai.
A két kamara, a helyi és a regionális közül utóbbinak alelnöke Magyar Anna, aki ennek jogán került a Bureauba. A magyar delegáció vezetője Illés György, aki a Független Liberálisok és Demokraták frakciójának a tagja. A Grüman Róbert által vezetett Governance Bizottság egyik alelnökeként én is tisztségviselőnek számítok, azonban nem vagyok tagja egyetlen politikai frakciónak sem.
Itt érdemes megemlíteni egy másik szervezési elvet, ugyanis az ET Kongresszus tagjai politikai-ideológiai csoportokba rendeződnek hasonlóan az Európai Parlamenthez. Jelenleg a néppárti frakció 208 fős, utána következik 185 taggal a szocialista csoport, majd a függetlenek és liberálisok 91 taggal, a függetlenek 53 fővel, és végül 30 taggal az Európai Konzervatívok és Reformisták csoportja. E frakciók osztják el egymás között arányosan a tisztségeket és a felszólalási, valamint jelentéstevői feladatokat.
A Kongresszusnak három szakbizottsága van: a Monitoring, amely a chartában foglaltak érvényesülését vizsgálja, a Governance, amely az önkormányzatiságot, a támogatási kérdéseket és a regionális együttműködéseket vizsgálja, valamint a Current Affairs, amely kulturális, oktatási és fejlesztési ügyekkel foglalkozik.

Székelyföldön is ülésezett

A jelentések olyan politikai dokumentumok, amelyek egy-egy önkormányzatiság szempontjából fontos témát dolgoznak fel, és egy vagy két kongresszusi tag dolgozza ezeket ki a hivatali apparátus és szakértők segítségével. Ilyen téma volt például a Magyar Anna által felügyelt nyelvi jogok kérdése, amely a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájában megfogalmazott elvek gyakorlati érvényesülését vizsgálta. A jelentéstevő be is mutatta a strasbourgi plénum előtt, hogy Romániának milyen hiányosságai vannak ezen a területen. A jelentésekhez lehet módosító indítványokat tenni, és végül a Kongresszus fogadja el a jelentést, amelyet elküldenek az érintett feleknek. Gyakorlatilag nincs következménye, ha valamely állam nem tartja be az „előírásokat”, azonban rendkívül kellemetlen az országra nézve, ha negatív példaként hozzák fel több száz európai politikus előtt, és a médiában is megjelennek a jogos kritikák. Ezek pedig – más oldalról ráerősítve – akár abba az irányba is mutatnak, hogy lassanként változás álljon be az ügyekben.
Az ET Kongresszus ezen kívül szakmai konferenciákat is szervez, és bizottságai kihelyezett üléseket is tartanak. A Governance például

A szervezet még kapcsolatban áll szakmai szempontból Európán kívüli, elsősorban észak-afrikai és közel-keleti önkormányzati szervezetekkel is, de választási megfigyelői missziókat is szervez különböző önkormányzati választásokra.

Romániában sok a megoldásra váró probléma

Összességében elmondható, hogy az intézmény létezése a chartákban foglalt elvek betartására fontos, ezek valóban biztosíthatják az önkormányzatiság minél erősebb szerepét, amennyiben a tagállamok is komolyan veszik az iránymutatásokat. A magyar önkormányzatok esetében azonban – ha csak a közelmúlt eseményeit nézzük – a támogatási függetlenséget egyre kevésbé biztosítja a kormány, és ezzel az önkormányzatiság egyik fontos pillére kerül veszélybe. Romániában pedig láthatóan a nyelvi ügyekben vannak még érvényesülésre váró elvek, amelyek számunkra, magyarok számára fontosak lennének. Remélhetőleg a „lassú víz partot mos” módszer alapján ezekben is lesz előrelépés. Más módszer biztosan nem lehet működőképes az ET Kongresszus felől. Az intézmény fórumot kínál bizonyos problémák felvetésére, és a média segítségével – már ha van erre fogadókészség – az ügyet a nyilvánosság elé viszi. Ha pedig valamiből „ügy” lesz, akkor arra a legjobb esetben valamilyen megoldás is születik. Ha másért nem, már csak azért, hogy ne lehessen folyton elővenni, és ne tartsa kellemetlen helyzetben azokat, akiknek vaj van a fejükön.

Samu Tamás Gergő

A szerző politológus, a strasbourgi Európa Tanács Önkormányzati Kongresszusának tagja és bizottsági alelnöke