A fehér ember ellenes terror miatt Magyarországra települnek vissza a dél-afrikai magyarok, közöttük erdélyiek is

– A búr delegáció erdélyi látogatása során többször is elhangzott a búrok és az erdélyi magyarok közötti párhuzam. Miben látja a két nép közötti hasonlóságot?

– Nem csak az erdélyi magyarok és a búrok törekvése, hanem problémáik is azonosak. Odaadtam nekik a Székely Nemzeti Tanács követeléslistáját, többek között a magyar oktatás erdélyi autonómiájáról, hogy a magyar közösség többségi román beavatkozás nélkül dönthessen arról, mit szeretne tanítani gyerekei számára. Ezen a téren tudnak legjobban azonosulni az erdélyi magyar törekvésekkel, hiszen ők is a szabad anyanyelvhasználatért küzdenek Dél-Afrikában: afrikaans nyelvüket az angollal nyomják el. Nagyváradon, illetve Kolozsvár környékén jobban átérezték azt a helyzetet, amiben ők is élnek.

– Ha párhuzamról beszélünk, hogyan látja a búrok, illetve az erdélyi magyarok megítélését a nemzetközi sajtóban?

– Vannak különbözőségek, mert ahogy elhagyjuk a Kárpát-medencét, a nyugati világ fősodratú médiája nem akar tudomást venni az erdélyi magyarságról, sem annak jogos törekvéseiről. A búrok esetében nem tudják tagadni a létezésüket, viszont úgy tesznek, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy a felsőoktatásban üldözik a nyelvüket, és nem tudnak szülőföldjükön tanulni.

Ezt hallják az erdélyi magyarok is a szélsőséges románoktól, hogy telepedjenek át Magyarországra. A búrokról azt írja a mainstream-média, hogy tele vannak pénzzel, és ők alkotják az ország burzsoáziáját, ami nem igaz. Egy részük anyagilag valóban jobban áll, mint az erdélyi magyarság zöme, viszont ott is rengeteg a lecsúszott ember. Fontos kitétel, hogy a búrok nem tartják magukat hollandoknak, amivel a magyar konzervatív médiában is találkozom. Dél-Afrikában az afrikaans nyelvet alapították, azzal tudnak azonosulni.

2007 óta folyamatosak az áramszünetek. Az emberek naponta több órát is eltöltenek a benzinkutak előtt, mert áramszünet idején nem lehet üzemanyagot vásárolni, tömegközlekedés pedig alig létezik. Ha készpénzzel jár az ember az utcán, szinte biztos, hogy kirabolják, ezért mindenki bankkártyával fizetne, ha tudna, de ez is akadozik. Az ország másik nagy problémája az elharapódzó bűnözés: ha éjjel elveszik az áramot, bűnözők garázdálkodnak.

– Megítélése szerint milyen jövő vár Dél-Afrikára?

– Rövidesen választások lesznek, ami a mostaninál katasztrofálisabb helyzethez vezethet. Jelenleg egy baloldali-kommunista típusú párt van hatalmon, de a belőle korábban kiszakadt politikai formáció – Gazdasági Szabadságharcosok Pártjaként lehetne magyarra fordítani a nevüket –, a mai kormánypártnál is szélsőségesebb. Ha bekerülnek a kormányba, és döntő szavuk lesz, akkor az ország gazdasága teljesen összeomlik. Politikájuk arról szól, hogy mindenért a fehérek a hibásak.

Ezt korábban megcsinálták Zimbabwében – ahonnan szintén elüldözték a fehér farmereket –, és Afrika legnagyobb élelmiszer-termelőjéből mára éhező ország lett.

A búrok azért keresik a magyarokat, mert látják, hogy mi is konzervatív nép vagyunk, akik elutasítjuk a kommunizmust. Dél-Afrika kiváló példája annak, hogy milyen a baloldali erőszak.

– Sokakban ma is él a fehérek által fenntartott apartheid politika emléke, ami az 1990-es évek elejéig meghatározta Dél-Afrika hétköznapjait. A társadalom hogyan dolgozta ezt fel, és miként szakított a múlttal?

– A faji elkülönítésről szóló apartheid politikát senki nem támogatja. A búrok azt mondják, ez a legrosszabb, ami velük történhetett. Nagyon furcsa kultúra alakult ki, ahol a feketék lapátoltak, és elvégezték az alja munkát, miközben a fehérek urizáltak. Tényleg volt ilyen, de nem minden fehér ember viselkedett így. A hivatalnokok többsége a fehérek közül került ki, viszont nagyon sok fehér ember – főleg a mezőgazdaságban – keményen dolgozott. Az apartheid rég a múlté, miközben ami régen jól működött – áramszolgáltatás, államigazgatás, rendőrség, stb. – mind leépítették. Az elmúlt harminc évben mindent tönkretettek, ami a múlt rendszerben jó volt. Mindenhol szabadulni akartak a fehér munkaerőtől, ami több területen súlyos válsághoz vezetett.

Bőven van szén, csak éppen szakember nincs, aki karban tartja a kazánokat és a különböző berendezéseket. Ezt a helyzetet tetézi a mindent behálózó korrupció.

Ma sokan azért tanulnak magyarul, hogy megkaphassák a magyar állampolgárságot. A másik akadály az anyagiak kérdése, hiszen tízezer kilométerről átköltözni a világ másik felébe nagyon sokba kerül. Lehet jönni, persze, egy bőrönddel is, de nem könnyű mindent újrakezdeni. Dél-Afrikában mintegy kétezer magyarról tudunk akkora területen szétszórva, mint a mai Magyarország.

korábban írtuk

Nem fehérnek való vidék: az életükért harcolnak a helyzetüket erdélyi körúton bemutató dél-afrikai búrok

Erdélyi körúton tartózkodik a dél-afrikai búrok négy tagú küldöttsége, akik az ország szélsőséges rezsimjének fehér ember ellenes terrorját tárják a világ elé, másrészt az erdélyi magyarság jogérvényesítő küzdelméről dokumentálódnak.

korábban írtuk

A búr és az erdélyi magyar kisebbségi sors közelebb áll egymáshoz, mint gondolnánk

Meglehetősen messze élnek tőlünk, nem gondolnánk, hogy sok közös lehetne a búrok és a magyarok, az erdélyiek történelmében, de a Magyar-Dél-afrikai Baráti Társaság által kedd délután szervezett Nemzeti kisebbségi konferencián kiderült, ez tévedés.