Végrehajtói felszólítást kapott a nagyváradi premontrei apát a rendház elhagyására

Mint arról beszámoltunk, a január végi ítélet ugyan nem jogerős, de mivel az önkormányzat sürgősségi eljárásban kérte a kilakoltatást, végrehajtandó. Fejes Rudolf Anzelm apát csütörtökön a Krónika kérdésére ugyanakkor kijelentette: fellebbezést nyújt be az alapfokú ítélet ellen.

Nyilván megpróbálják majd végrehajtani az ítéletet, de mi megteszünk minden lépést, hogy az igazság szempontjából mégis megpróbáljuk megakadályozni” – közölte lapunkkal az apát. Leszögezte: „én innen nem tudok elmenni hivatalomnál fogva”.

– mutatott rá. Kérdésünkre, hogy ezek alapján nem költözik ki a felszólításban foglalt határidőig, és inkább megvárja, amíg esetleg a hatóságok bevonásával próbálják meg kilakoltatni, kifejtette: addig még sok minden történhet, nem gondolta át, hogyan jár majd el, ugyanakkor jelezte: nem kívánja feladni a küzdelmet.

korábban írtuk

„A cél a teljes kiszorítás”: jogsértésre és a jogállamiság semmibe vételére panaszkodik a nagyváradi premontrei apát

Kiszorítási kísérletnek és a jogállamiság megsértésének tekinti Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát, hogy a bihari megyeszékhely bírósága csütörtökön a rendházból való kilakoltatásáról döntött az önkormányzat által indított perben.

Fejes Rudolf Anzelm a nap folyamán később közleményt is kiadott, amelyben rámutat a visszaélésekre, és segítséget kér.

„Ezen a ponton már senki ne beszéljen »jogvitáról«. Itt nem igazságot keresnek, hanem menetrendet hajtanak végre.

Én premontrei örökfogadalmas szerzetes vagyok. Prépost-prelátusként a váradhegyfoki premontrei prépostság rendházában lakom és szolgálok, a templom közvetlen közelségében. Az én életem nem albérletek sora. A szerzetességet nem lehet úgy »áttenni« egyik címről a másikra, mint egy bútort. Itt nem az a kérdés, hol alszom február 23-án este, hanem az, hogy hol tudom élni azt az életet, amit megfogadtam: a rendi jelenlétet, a liturgia rendjét, az imádság állandó ritmusát, a szolgálat gyakorlati feltételeit. A rendház és a templom együtt a rendi élet rendeltetési helye. Ha ebből kiszakítanak, nem egyszerűen »lakhatást« veszítek, hanem a szolgálat és a szerzetesi folytonosság feltételeit akarják elvágni.
A megalázás ott kezdődik, hogy nem elégednek meg a fizikai eltávolításommal. A végrehajtó azt kéri, jelenjek meg az irodájában, és tegyek írásos nyilatkozatot arról, »mi az enyém«, és készítsek leltárt a javaimról.

– áll a közleményben.

„Különösen cinikus, hogy miközben azt ismételgetik, hogy »jogcím nélkül« lakom önkormányzati ingatlanban, a saját, nyilvántartott irataim – és az általuk is becsatolt dokumentumok – ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság között fennálló, az ITM-nél is regisztrált munkaszerződésemben a munkaköröm megnevezése egyértelmű: Functia/meseria: exarh (1234/28.10.1998), és ezt a későbbi módosítás is megerősíti: Exarh FEIES Rudolf (Act adițional 1437/20.10.2013). Ennek a jogviszonynak a lényege az, hogy a szolgálati helyem maga a prépostság – vagyis a Roman Ciorogariu utca 16. szám alatti rendházi szolgálati tér –, ahonnan most 2026. február 23-án 10 órakor karhatalommal akarnak eltávolítani.
És van egy, mindenki számára érthető abszurditás is: maga a polgármesteri hivatal hivatkozik olyan bérleti/lakáshasználati szerződésre, amely kifejezetten rögzíti a szolgálati lakhatásom jogcímét, ráadásul határozatlan időre” – mutat rá.

Az a minősítés, hogy »jogcím nélküli lakáshasználó«, ebben a keretben nem leírás, hanem átminősítés: a közjogi egyházi intézményt magánszeméllyé redukálja, hogy a végrehajtás technikailag »egyszerű« legyen. Valójában azonban nem „egy embert” mozdítanak el egy címről, hanem a prépostságot teszik működésképtelenné azzal, hogy a székhelyét kiürítik” – hangsúlyozza az apát.

„Miféle városfejlesztés az, amikor az önkormányzat »felújítani« akarja A MI RENDHÁZUNKAT, A MI ISKOLÁNKAT, A TEMPLOMHOZ TARTOZÓ RÉSZEKET, miközben előtte KARHATALOMMAL KIÜRÍTI, és kiszorítja belőle a rendi életet, hogy kész tényeket teremtsen?

Ráadásul mindez egy olyan országban történik, amely negyedszázada ígéri a szakrális ingatlanok külön rendezését. Elég lett volna valaha komolyan elolvasni az O.U.G. NR. 94/2000 szövegét: az alin. (2) expressis verbis rögzíti, hogy a TEMPLOMOK ÉS KOLOSTOROK restitúciós rendezése nincs megoldva, és erre KÜLÖN TÖRVÉNYT fognak hozni. Ebből a »majd hozunk” ígéretből HOSZONÜT ÉV ALATT NEM LETT SEMMI!
Most pedig a hiányzó törvényt nem jogalkotással pótolják, hanem VÉGREHAJTÓVAL. Előbb »csak« az embert teszik ki, utána »csak« kiürítik a rendházat, majd »felújítás« címén mindent a saját rendelkezésük alá vonnak. Ez a minta mindenütt ugyanaz: először a személyt veszik célba, aztán a helyet, aztán az iratokat, végül a jogcímet — és mire észbe kapunk, HELYBEN MEGSZŰNIK A PREMONTREI JELENLÉT, nem azért, mert »elfogyott«, hanem mert KISZORÍTOTTÁK” – fogalmazott az apát.

Fejes Rudolf Anzelm közleményében támogatást kér az ingatlan megtartásához.

Egyedül vagyok ebben: nincs mögöttem párt, nincs mögöttem »szavazat«, nincs kapcsolati hálóm. Nekem csak az örökfogadalmam van és éppen ezért vagyok útban. Nem azért akarnak félretenni, mert bármit »rosszul csináltam«, hanem mert nemet mondtam: nem adtam oda az örökfogadalmat a politikának, és nem engedtem, hogy a rám bízott premontrei rendi javakat szétosszák” – szögezte le Fejes Rudolf Anzelm.

Az apát egy néhány nappal ezelőtt a közösségi oldalán közzé tett bejegyzésben rámutatott: visszás, és

„A helyzet súlyos, mert a végrehajtás közvetlen veszélye fennáll. A döntés nem pusztán egy eljárási aktus: egzisztenciális következményei vannak. Egyházi szolgálatom helye, a kanonoki székhely, nem magánügy, hanem intézményi és lelki valóság. Ha a végrehajtás megelőzi a jogorvoslat tényleges vizsgálatát, akkor a jog puszta formalitássá válik. Tudom, hogy amit ma átélek, az nemcsak rólam szól. Az utókor számára is maradnia kell nyomának annak, miként működik egy előre eldöntött, formailag szabályos, de tartalmilag igazságtalan eljárás. A történelem tanít: nem az a legsúlyosabb, amikor ítélnek, hanem amikor az ítélet előtt már eldőlt minden” – fogalmazott az apát a közösségi oldalán.

– figyelmeztetett az apát, rámutatva: bárki célkeresztbe kerülhet, olyanok, akik nem hajlandóak

• átadni a vagyonukat, vagy
• „szolgálatba állni” egy maffia-logika szerint működtetett állam és annak csatlósai felé.

„A helyzet lényege: ma én vagyok soron. Holnap más kerülhet ugyanebbe a helyzetbe. Én csak az eleje vagyok ennek a folyamatnak” – mutatott rá Fejes Rudolf Anzelm.

Mint arról beszámoltunk, az önkormányzat még májusban küldött kilakoltatási végzést Fejes Rudolf Anzelm premontrei apátnak, váradhegyfoki prépost-prelátusnak, amelyben felszólította, hogy öt munkanapon belül hagyja el a premontrei rendházat, mivel azt a város tulajdonának tekintik, és fel akarják azt újítani. Fejes Rudolf Anzelm a Krónikával közölte, jogi lépéseket tervez az ügyben. Mivel nem tett eleget a felszólításnak, az önkormányzat bírósághoz fordult.

Májusi közleményében az apát úgy fogalmazott: a szerzetesi örökfogadalom által megszentelt életforma nem visszavonható, nem időhöz vagy hatósági engedélyhez kötött, és nem sorolható be a polgári jog kategóriái alá.

Ezért minden olyan állami megnyilatkozás, amely az e helyen történő jelenlétemet jogcím nélkülinek minősíti, nemcsak szakmailag téves, hanem a vallásszabadság és az egyházjogi autonómia szempontjából is elfogadhatatlan. A Krónika megkeresésére, hogy milyen jogcímen akarja kilakoltatni az önkormányzat, kinek a tulajdonában áll most a rendház, leszögezte: az ingatlan a premontrei rend tulajdonában van a legfelsőbb bíróságon született ítélet nyomán.

„A mi tulajdonunkban van nemcsak a rendház, hanem az egész ingatlan, mivel Bolojan úr (Nagyvárad korábbi polgármestere, jelenlegi miniszterelnök – szerk. megj.) annak idején kitöröltette az állam egyetlen jogcímét, az államosítást. És ezt perrel tette, tehát visszafordítani nem lehet. Mi próbáltuk ennek a pernek az iratait megnézni, de nekünk soha nem adták ki az anyagot, mivel azt mondták, hogy illetéktelenek vagyunk. Bolojan úr rájött arra, hogy csak az épület közepe van államosítva, és akkor, amikor államosították, ezt át is vitték egy más telekkönyvi betétbe. Tehát nem volt nehéz elfogadni, amit a prépostság mindig is mondott, hogy

– mutatott rá az apát. Hozzátette: a volt polgármester biztos akart lenni a dolgában, mert ilyen ingoványos jogi helyzetben levő ingatlan kapcsán nem lehet munkálatokat végezni és pályázni sem. Mivel kitöröltette az államosítást, a jogcím visszaszállt ránk. Közben, mikor már ez megtörtént, ők körülbelül hat telekkönyvre feldarabolták kataszterileg az épületet, úgyhogy a régin már csak a templom maradt. Ennek nyomán ilyen tiszta, úgynevezett tiszta telekkönyvekkel pályáztak. A saját nevükre telekkönyveztették azt, ami nem az övék” – hangsúlyozta az egyházi vezető.

korábban írtuk

A premontrei apát kilakoltatásáról döntött a nagyváradi bíróság

Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát kilakoltatásáról döntött a helyi bíróság az egyházi elöljáró ellen a város önkormányzata által indított perben csütörtökön.

A Krónika megkeresésére

Az igazgatóhelyettes szerint az apát „olyan helyiségeket foglal el, amelyek nincsenek a tulajdonában”. „Létezik egy bírósági ítélet, amelyet nem kíván elismerni. Az ítélet arra az ingatlanra vonatkozik, amelyben ma a Mihai Eminescu Főgimnázium működik. Az általa használt öt helyiség ugyanis a gimnáziumhoz tartozik. A szóban forgó ingatlan az Eminescu-gimnáziummal azonos helyrajzi számmal rendelkezik. Hozzáépült a templomhoz” – mondta.

Kérdésünkre, hogy amennyiben az apátot kilakoltatják, mi a tervük a szóban forgó ingatlanrésszel, az igazgatóhelyettes kifejtette, a főgimnáziumnak adnák át a helyiségeket. „A teljes ingatlanban felújítás kezdődik. Ennek során a jelenleg az iskolához tartozó helyiségek mellett ezeket a helyiségeket is felújítják, majd átadják őket az iskolának” – mondta.

A premontrei apát egyébként hosszú évek óta pereskedik az államosított ingatlanai visszaszolgáltatása érdekében – többek között a ma a Mihai Eminescu Főgimnáziumnak otthont adó, a kilakoltatási felszólításban is szereplő és az igazgatóhelyettes által is említett rendház tőszomszédságában álló Premontrei Gimnázium épületéért is –, de máig csupán a korábbi tulajdona elenyésző részét szolgáltatta vissza a román állam.