Fotó: Erdélyi Hagyományok Háza
Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány terveit is derékba törte a pandémia. A járványhelyzet javulásával az Alapítvány vezetői is a jövőbe tekintenek, gazdag nyári programok, szervezetfejlesztés szerepelnek terveik között.
2021. május 26., 20:252021. május 26., 20:25
„Az Alapítvány jelenleg három városban, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron, hat munkatárssal működik és a folyamatosan bővülő újabb feladatok munkahelyek teremtésére is adnak lehetőséget – tájékoztat Szikszai Rózsa Katalin alapítványi titkár. – Most legfőképpen a nyári programokra koncentrálunk. Jelen leszünk a nagyobb erdélyi fesztiválokon, ugyanakkor táborokat, képzéseket, gyerek és ifjúsági programokat is szervezünk ebben az évben. Természetesen nagy súlyt fektetünk a résztvevők biztonságára. Júniusra kristályosodnak ki részletes terveink, amikről a nagyközönséget is tájékoztatjuk.”
A marosvásárhelyi székhellyel rendelkező Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány két éve alakult. Célja és küldetése az erdélyi és a hagyományos magyar kultúra részének tekintett letűnt, vagy eltűnőben lévő kisközösségi – falusi, paraszti és népi – kultúra elemeinek a megőrzése. Kiemelt feladatának tekinti a néphagyományok, a népművészet ápolását, életben tartását és átörökítését, Erdély, Partium és Moldva területén.
Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány alakuló ülését Kolozsváron, 2019. október 18-án, a Bocskai-házban rendezték, ami egyben munkájának kezdetét is jelentette. Az Alapítványt az a Sapientia Alapítvány hozta létre, amely e napon tartotta századik, ünnepi ülését. Az új szervezet a Magyarországon működő Hagyományok Háza és az intézményen belül – a Kárpát-medencei feladatokat ellátó – Hagyományok Háza Hálózat stratégiai partnere, de tőle függetlenül működik. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány általános ügydöntő, ügyvezető és képviseleti kezelőszerve a kilenctagú kuratórium.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!