
Három egyetemnek futott neki, kettőt be is fejezett Béres László színházi rendező, aki Kolozsváron a nagysikerű Valahol Európában című musicalt viszi színre. A kitérők ellenére úgy véli, a sors a teátrumnak predesztinálta.
2013. május 17., 11:352013. május 17., 11:35
2013. május 17., 19:282013. május 17., 19:28
– Életrajzából kitűnik, hogy kacskaringós életút az öné.
– Édesanyám kolozsvári gyógyszerészcsaládból származik, az egyetem elvégzése után egy Gyergyószentmiklós melletti faluba helyezték. Édesapám székely, de én még Kolozsváron születtem, viszont már Gyergyóban végeztem a középiskolát. Rokonságom java ma is a kincses városban él, gyerekkorom nagy részét én is itt töltöttem, az első egyetemet is itt végeztem el. A Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia karának szociológia szakán diplomáztam. Igaz, korábban Temesváron jártam gépészmérnöki szakra, de egy év elteltével éreztem, hogy a mérnöki szak nem kihívás, így 1991-ben átváltottam a szociológiára. Az első magyarul tanuló, és a második olyan évfolyam voltunk, akik egyáltalán szociológiát hallgattunk, hiszen 1975-ben, a filozófia és a pszichológia szakokkal együtt a szociológiát is megszüntették. Egyetemi éveim alatt bábszínész is voltam, első rendezésem, a Hófehérke a kolozsvári bábszínházhoz kötődik. Későbbi pályám szempontjából azonban ennél is fontosabb, hogy 1991 és 1997 között én irányíthattam a Maszkura nevű diákszínjátszó csoportot. Életem szép és kellemes periódusa volt, egyebek mellett megtanultam, mit jelent közösséget építeni. Teljesen különböző szakokról jövő egyetemisták voltak a csoportban, és minden évben sikerült létrehoznunk egy új előadást. Két alkalommal is megnyertük a nem hivatásos romániai társulatok színházi fesztiválját.
– Miként jutott el a hivatásos színház berkeibe?
– Kissé hosszabb volt az út, mint mások estében, több lépcsővel. Bocsárdi László vezetésével 1984-ben alakult meg a Figura Stúdió Gyergyószentmiklóson, kamaszként már jártam oda próbákra. Amikor Temesváron bejutottam a műszaki egyetemre, azonnal megkerestem a Thália nevű diákszínjátszó csoportot, amelyet Mátray László színművész vezetett. Kolozsváron diákműsorokat szerkesztettem a televízióban, következett a Maszkura és a bábszínház – ezek mind-mind köztes megállók voltak. Végül bekerültem a bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezői szakára.
– Játszott is, rendezett is. Hogyan dőlt el, hogy nem színész, hanem rendező lesz?
– Nálam ez a Maszkura irányításával dőlt el. Hosszú időn át nem csak rendeztem, hanem játszottam is, és közben sikerült megtapasztalnom a szakma mindkét oldalát. Nyilvánvalóvá vált, hogy számomra izgalmasabb világokat teremteni, hiszen ez a lehetőség adatik meg a rendezőnek. Kell ehhez bizonyos elemző és szintetizáló készség, ami, úgy érzem, bennem megvan.
– Románul végezte a rendezői szakot. Magyar anyanyelvű művésznek ez nem jelent hátrányt?
– Gyakorlatilag ott tanultam meg igazán románul, hiszen mégiscsak székelyföldi gyerek vagyok. Az első évek valamivel nehezebbek voltak, de nekem rokonszenves a román színházi – ezen belül a rendezői – iskolában uralkodó szemlélet. Minden további nélkül rendezek román színházakban is, és hinni szeretném, hogy ötvözni tudom az erdélyi, a magyarországi és román színházi koncepciókat.
– Miben különbözik az ön által említett három színházi felfogás?
– Talán könnyebb összehasonlítani a magyar és a román színjátszást, hiszen az erdélyi önmagában a kettő nagyon sajátos ötvözete. A román és a magyar színjátszás közötti alapvető különbség, hogy az előbbi éles különbséget tesz a darab és az előadás között. A szöveg az előadásnak alárendelt: egy drámai szöveget úgy kezel a román színház, mint a létrejövő előadás anyagát. A magyar színházakban rendezői szempontból ez másképp működik. Persze nem lehet éles határokat húzni, hiszen átjárás van a kettő között. A román színház rendezőközpontú, a szöveg is csak része a koncepciónak, amelybe hangsúlyozottan beletartozik a mozgás, a zene, a látvány. A magyar színjátszás gyökerei a realista színházhoz nyúlnak vissza, míg a román színházakban már a hatvanas években alternatív előadásokat hoztak létre, akár nagyszínpadokon is. Ez érződik a román színész- és rendezőképzésben is. Az erdélyi színházakban – főleg az utóbbi években – a két koncepció ötvöződése tapasztalható. Nagyon sok izgalmas előadás születik úgy, hogy román rendező magyar társulattal dolgozik, vagy fordítva.
– Ugyanakkor egyre több a külföldi vendégrendező. Ez jótékonyan hat az erdélyi színjátszásra?
– Szükség van a folyamatos szemléletfrissítésre, hasznunkra válik. A különböző kultúrákból érkező rendezők magukkal hozzák világlátásukat és színházi felfogásukat, és az ezekkel való szembesülés biztosan hasznos és eredményes lehet.
– A kilencvenes évek elején a hetedik erdélyi magyar színház, a gyergyószentmiklósi Figura stúdió – amelynek ön évekig az igazgatója volt – létrejöttétől volt hangos a sajtó. Milyen helyet foglal el a gyergyói társulat a színházi palettán?
– Egészen pontosan 1990-ben vált hivatásossá a Figura, így lett akkor hét magyar színház Erdélyben. Története szorosan kötődik Gyergyószentmiklóshoz és Bocsárdi László nevéhez, aki viszont 1994-ben a társulat java részével átment Sepsiszentgyörgyre. Egy épülőfélben levő színházat hagyott hátra, ami egyfajta előkészítő lett a főiskola számára. Középiskolásként nagyon sok mai színész kezdte ott a pályát, szinte mindegyik erdélyi színháznál található egykori figurás. A kétezres évek elején erősödés észlelhető, ekkor tért haza Szabó Tibor akkori igazgató hívására sok Gyergyóból elszármazott főiskolás, és kezdődött egy tudatos társulatépítés. 2005-ben lettem a színház igazgatója, és határozottabban felvállaltam például a mozgás- és táncszínház irányvonalát is. Az elmúlt években a Figura elismerést vívott ki magának az erdélyi színházak körében, annak dacára, hogy nagyon kicsi színház, kis költségvetéssel és társulattal. A körülmények is javultak: ahhoz képest, hogy nem is olyan régen a színpadon manele-zene szólt, az alagsorban biliárdszoba működött, és miccs illata terjedt a levegőben, a színészek pedig februárban nyolc fokban próbáltak. Ma már a diszkó helyén a Bocsárdi Angi Gabriella nevét viselő Stúdióterem működik, biliárdszoba helyett pedig színházi kávézó van. A nézőtér bejáratánál ma ruhatár fogadja a nézőt, és nem játékterem, mint azelőtt… Kemény munka volt, de szerettem, bár 2012. november elsején elváltak útjaink, és azóta szabadúszóként dolgozom.
– Meg lehet ebből élni?
– Tulajdonképpen én is csak próbálgatom még ezt az életformát. Nincs állandó munkahelyem, sem alkalmazotti viszonyom, előadásokra szerződöm bizonyos honorárium fejében. Egyelőre sínen van a dolog, Kolozsváron kezdtem az évet, innen Iasi-ba megyek a Nemzetibe, tavasszal Pécsett rendezek, a jövő évem is lekötött már nagyjából. Ahhoz, hogy hívják az embert, nyilván szükség van az eddigi munkáira, de a színházi világban kiépített kapcsolataira is.
– Kolozsváron a Valahol Európában című musicalt rendezi. Hogyan esett a választás éppen erre a darabra?
– Tavaly ősszel beszéltük Szép Gyula operaigazgatóval, hogy jó lenne egy gyerekelőadást létrehozni, ami egyben közönségvonzó is. Én javasoltam ezt a musicalt, amelyet Magyarországon hatalmas sikerrel játszanak. AValahol Európában nem kizárólag gyerekeknek szól, és a témája ma is aktualitással bír.
Béres László
Kolozsváron született 1972. augusztus 6-án. Középiskolai tanulmányait a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Elméleti Líceumban végezte. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen szociológiát tanult. 1997-ben nyert felvételt az I. L. Caragiale Színház és Filmművészeti Egyetemre Bukarestbe. 2002-ben kapott rendezői diplomát, ugyanott szerzett rendezői mesteri fokozatot is a „kortárs színházi előadások rendezése” mesteri program keretében. 2012-ig a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgató-főrendezője volt, jelenleg szabadúszó.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!