Tusványos egyik megálmodója és alapítója, Toró T. Tibor szerint a múltat be kell vallani, a tévedésekkel kritikusan és önkritikusan szembe kell nézni
Fotó: Borbély Fanni
Három és fél évtized alatt a Bálványosi Nyári Szabadegyetemből Kárpát-medencei jelentőségű politikai, közéleti és kulturális találkozóhely lett, amely egyszerre őrizte meg alapítóinak párbeszédre épülő szellemiségét, és alkalmazkodott a gyorsan változó politikai környezethez. Toró T. Tibor, a Tusványos egyik megálmodója, a szabadegyetem szenátusának társelnöke lapunknak arról beszélt, hogyan alakult át az elmúlt 35 évben a rendezvény, miként változott meg a politika természete, milyen kihívások előtt áll a román–magyar párbeszéd, és miért lesz rendhagyó az idei Tusványos a magyarországi kormányváltás nyomán.
2026. július 21., 08:012026. július 21., 08:01
– A kedden elrajtoló Tusványos a 35. jubileumát ünnepli. Mit jelent ez a mérföldkő a szervezők számára? Miben tudott a szabadegyetem hű maradni az alapítók eredeti elképzeléseihez, és miben változott meg az elmúlt három és fél évtizedben?
– A 35 csak egy szám, de elég nagy ahhoz, hogy a felgyorsult időben történelmi perspektívát adjon az 1989-es rendszerváltozás utáni korszakra, ugyanakkor kellően kerek ahhoz is, hogy önkritikus mérlegkészítésre ösztönözzön. A Bálványosi Nyári Szabadegyetemet a párbeszéd igénye, a kíváncsiság, a sajátos közép-kelet-európai identitás keresése, a kinyílt tér nyújtotta lehetőségek okos kihasználása, a fiatalok politikai szocializációja, valamint a diktatúrából a demokráciába vezető zegzugos úton ránk váró kihívások hívták életre.
Az alapítókat is meglepte ennek az igénynek az elemi ereje, sodrása és öntörvényűsége. Legjobb tudásunk szerint igyekeztünk úgy alkalmazkodni hozzá, hogy a kezdeti szándék ne torzuljon. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy ez mennyire sikerült.
Ez nemcsak az alapítókat és a mindenkori szervezőket formálta, hanem bennünket is. Miközben szerettük volna politikai környezetünket saját értékeinkhez igazítani, a szűkebb és tágabb világ változásai – bel- és világpolitikai folyamatok hatására – tőlünk függetlenül is végbementek. Ezek olykor kevésbé szerencsés kényszerpályákra tereltek bennünket.
– Az elmúlt években gyakran elhangzott az a kritika, hogy Tusványos inkább politikai fórum, mint valódi szabadegyetem. Szervezőként hogyan látja: sikerül még megőrizni a nyitott vita és az eltérő nézetek ütköztetésének hagyományát?
– Kétségtelen, hogy a szabadegyetemi jelleg jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt több mint három évtizedben, nem kis részben azért, mert maga a politika is gyökeresen megváltozott. Amikor elkezdtük, és még hosszú éveken át, a politika elsősorban elvek, értékek és programok ütköztetését jelentette. A párbeszéd és az egymásra figyelés alapvető módszertani érték volt. Ma inkább a süketek párbeszédéhez hasonlít: párhuzamos buborékokban mindenki harsogja a maga vélt vagy valós igazát, leegyszerűsített formában, és így próbálja saját politikai közösségét egy többnyire mesterségesen felépített ellenséggel szemben összetartani és mozgósítani.
E világszerte elterjedt gyakorlat hatása alól mi sem tudtuk kivonni a Tusványossá alakult Bálványost, bármennyire is ez volt a szándékunk. Kis túlzással azt mondhatom, hogy
Ennek ellenére számos sikerélményünk is volt: izgalmas panelbeszélgetések, eredményes háttéregyeztetések, magas színvonalú kulturális programok és az egymásra találás öröme. Ezek mindig elegendő erőt adtak a folytatáshoz. Ma is abban bízunk, hogy a szervezőcsapatban maradt elegendő tartalék ahhoz, hogy ellenálljon ennek a negatív világtrendnek, és ismét érvényre juttassa a rendezvény alapértékeit.
Az idei szabadegyetem és diáktábor is ,,teltházas" lesz, a székelyföldi rendezvény iránt változatlanul nagy az érdeklődés
Fotó: Facebook/Tusványos
– Romániában mozgalmas politikai időszakon vagyunk túl: államelnök-választás, kormányváltás és -bukás, gazdasági megszorítások. Milyen kérdések kerülnek idén a közéleti beszélgetések középpontjába, és mire számíthatnak a résztvevők?
– A román–magyar párbeszéd Tusványoson az utóbbi években erősen deficites volt. Ennek egyik oka az előbb említett politikacsinálási gyakorlat, a másik pedig az elmúlt évtized magyarországi politikájának – számomra túl erős és sokszor vállalhatatlan – euroszkepticizmusa. Ennek következtében elveszítettük számos román politikai és értelmiségi partnerünket. Közéjük tartozik például a mindannyiunk által tisztelt és szeretett egykori szervezőtársunk, Smaranda Enache is, akinek ez az irányváltás már elfogadhatatlanná vált. Szerencsére néhányan – például Gabriel Andreescu emberi jogi szakértő vagy a transzilvanista mozgalom román képviselői – továbbra is kitartottak mellettünk, így idén is lehetőség nyílik ezekre az izgalmas vitákra.
Az érdeklődők emellett több megközelítésből is képet kaphatnak a román belpolitika jelenlegi, sokak által irányított káosznak nevezett állapotáról. Erről a parlamenti és kormányzati munkához közel álló erdélyi magyar politikusok és szakértők tartanak előadásokat.
– A magyarországi kormányváltás új helyzetet teremt a nemzetpolitikában is, viszont erről egyelőre nem fogunk részleteket megismerni az idei Tusványoson, mivel a szabadegyetemen nem vesznek részt a magyar kormány tagjai. Ez elég szokatlan helyzetet teremt a Tusványos történetében, az elmúlt másfél évtizedben mindenképp.
– Ebből a szempontból valóban rendhagyó Tusványos elé nézünk, hiszen az idei magyarországi választások gyökeresen átírták az anyaországi politikai erőviszonyokat. Ennek hatása nemcsak a szabadegyetem programjában, hanem az egész nemzetpolitikában is érezhető. Tusványos magyarországi szervezője ma is a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, erdélyi partnere pedig a Magyar Ifjúsági Tanács. Nem titok ugyanakkor, hogy a bálványosi folyamat megálmodói, alapítói és szellemi örökösei – vagyis a szabadegyetem Szenátusának tagjai – Magyarországon a Fideszben politizáló, euroatlantista és keresztény-nemzeti elkötelezettségéről ismert Németh Zsolt köréhez kötődnek. Erdélyben pedig azokhoz, akik egykor a MISZSZ-ben, majd az abból kinövő Reform Tömörülés platformban vállaltak szerepet, ma pedig jórészt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz és az Erdélyi Magyar Szövetséghez kapcsolódnak, és a közösségi autonómiát tekintik az erdélyi magyarság egyetlen elfogadható jövőképének. Ez az értékrendi közösség az alapítók között mindmáig fennmaradt, és független a napi pártpolitikától. Attól is független, hogy éppen ki kormányoz Magyarországon vagy Romániában, illetve hogy hol tart az RMDSZ – amely a magyar érdekképviselet monopóliumára törekszik – vagy a tizenhat évnyi kormányzás után ellenzékbe került Fidesz belső megújulása.
Természetes tehát – politikai és méltányossági szempontból is –, hogy amennyiben ideje és a körülmények lehetővé teszik, mindig vendége és előadója a szabadegyetemnek.
A jubileumi, 35. Tusványoson idén is a magyar és a határon túli közélet számos ismert szereplője vesz részt. A közéleti programok középpontjában a béke és a gazdasági kihívások állnak, a Tisza-frakció meghívott képviselői távol maradnak a rendezvénytől.
Úgy tűnik azonban, hogy az idei helyzet komoly kihívás elé állította a szervezőket. A résztvevőket ugyanis ahhoz szoktattuk, hogy a magyar nemzetpolitikáért alkotmányosan felelős magyar kormány képviselői – lehetőleg a legmagasabb szinten – jelen vannak Tusványoson. A jelenlegi politikai viszonyok között azonban ez most nem valósul meg. A földcsuszamlásszerű magyarországi politikai változások feldolgozatlansága miatt
Bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot. Ha szabad parafrazeálnom egy ismert mondást: ahogyan a haza és a nemzetpolitika, úgy a külhoni magyar közösségek és Tusványos sem lehetnek ellenzékben.
Természetesen a nemzetpolitika kihívásairól így is sok szó esik majd, különösen a formálódó új világrend összefüggésében.
A hagyományos nemzetpolitikai kerekasztal sem marad el, amelyen a külhoni magyar politikai vezetők vesznek részt.
Mindent megteszünk azért, hogy az ott megfogalmazott javaslatok eljussanak a magyar kormány és a nemzetpolitika illetékeseihez, és reményeink szerint jövőre már az ő jelenlétükben vitathatjuk meg ezek beépítésének lehetőségeit az új körülményekhez alkalmazkodó nemzetpolitikai stratégiába.
Meggyőződésem, hogy a magyar kormány képviselőinek és a nyílt, érdemi vitának egyaránt helye van Tusványos sátrai alatt.
Megindokolta Németh Zsolt fideszes országgyűlési képviselő, hogy miért nem hívták meg Magyar Péter miniszterelnököt a szervezők a Tusványos idei rendezvényeire. A kormányfő a napokban kifogásolta, hogy nem kapott meghívást.
– Az elmúlt időszakban eldurvult a viszony az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Szövetség között. Az idei szabadegyetem lehetőséget teremt-e arra, hogy ezekről a törésvonalakról érdemi párbeszéd alakuljon ki?
– Az RMDSZ és az EMSZ kapcsolata valóban meglehetősen feszült az utóbbi időszakban, és ennek feloldására egyelőre kevés esélyt látok az idei Tusványoson. Ez azonban nem a szervezők szándékán múlik. Az erdélyi magyar politikai pluralizmus igénye a bálványosi folyamat kezdettől fogva szerves része volt, és ez idén is megjelenik a programban. Valószínűleg azonban inkább szakértői szinten, mintsem a csúcspolitika szereplőinek részvételével.
– A programban a nemzetpolitikai témák mellett gazdasági, oktatási, kulturális és geopolitikai kérdések is helyet kapnak. Melyik programot vagy vitát ajánlaná különösen azoknak, akik először érkeznek Tusványosra, és miért?
– Az idei program egyik legerősebb része kétségkívül a kül- és geopolitikai blokk lesz. Számos lengyel, amerikai és más külföldi szakértő érkezik Tusványosra, ezért ezeket az előadásokat jó szívvel ajánlom minden érdeklődőnek.
A népzene és a néptánc kedvelőit idén is magas színvonalú programok várják a Kriza János Csűrben, ahol nemcsak hallgatni és nézni lehet az előadásokat, hanem be is lehet kapcsolódni a közös táncba. Örömteli, hogy ismét lesz színházi sátor, amelyet szintén érdemes felkeresni, és biztos vagyok benne, hogy az esti koncertkínálat sem okoz majd csalódást.
Az idei Tusványosra is várják Orbán Viktort, Magyarország volt miniszterelnökét, a Tisza-kormány képviselői viszont nem jönnek el
– A szabadegyetem egyik sajátossága, hogy nemcsak előadásokat kínál, hanem informális találkozásokra is lehetőséget teremt. Az Ön tapasztalata szerint születnek-e itt olyan kapcsolatok vagy kezdeményezések, amelyek később a közéletben vagy a civil szférában is meghatározóvá válnak?
– Tusványos egyik legnagyobb erőssége éppen az, hogy minden szinten lehetőséget biztosít ezekre az informális találkozásokra. Számtalan példát tudnánk felidézni a szabadegyetem történetéből arra, hogy egy-egy bálványosi beszélgetésből, ötletből vagy személyes kapcsolatból később valós kezdeményezés, intézmény vagy közéleti együttműködés született. Úgy gondolom, mára megérett az idő arra, hogy elkészüljön a Bálványos–Tusványos történetét feldolgozó monográfia, amely részletesen feltárja ezeket a folyamatokat és összefüggéseket. Nem látok semmi okot arra, hogy idén ne szülessenek hasonló kezdeményezések.
– Ha előretekintünk a következő tíz évre: milyennek szeretné látni Tusványost 2036-ban? Milyen értékeket kell mindenképpen megőrizni, és milyen új irányok felé kell nyitnia a szabadegyetemnek ahhoz, hogy továbbra is meghatározó találkozóhely maradjon a Kárpát-medencei magyarság számára?
– Mindenki ismeri Cseh Tamás dalát: „Tíz év múlva ne ez a dal legyen.” Úgy gondolom, Tusványos eddig mindig rendelkezett azzal a képességgel, hogy időről időre megújítsa önmagát – még ha ez nem is mindig a legszerencsésebb módon történt. Ha ezt a képességét elveszítené, előbb-utóbb jelentéktelenné válna. Én azonban ettől egyáltalán nem tartok. Rengeteg tartalék van még ebben a közösségben.
Az irányt továbbra is az alapítók eredeti szándéka jelöli ki. Érdemes újra felfedezni azokat az értékeket, amelyek életre hívták a szabadegyetemet: a párbeszédet, a kíváncsiságot, a bátorságot, a befogadást, az önazonosságot, az önkritikát, a sokszínűséget és az autonóm jövőképet.
Ha a jövő szervezői úgy tudnak visszatérni ezekhez a gyökerekhez, hogy közben nyitott szemmel figyelik a folyamatosan változó világ minden pozitív és negatív kihívását, akkor Tusványos a következő évtizedekben is biztos pont maradhat.
A jelen vitáit le kell folytatnunk – elsősorban önmagunkkal. A múltat be kell vallanunk, a tévedéseinkkel kritikusan és önkritikusan szembe kell néznünk. Ha ezen túljutunk, ismét lehet jövőt tervezni. Én hiszem, hogy ez az egyetlen járható út.
Szerteágazó tünetegyüttes vezetett a Fidesz vereségéhez Németh Zsolt országgyűlési képviselő szerint, aki úgy véli, a választási eredmény nem tekinthető katasztrofálisnak, alapot jelent ahhoz, hogy a párt újjáépítse magát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
1920. június 4-én írták alá a versailles-i Grand Trianon kastélyban azt a békeszerződést, amely alapjaiban formálta át Magyarország sorsát. A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Köő Artúr történészt, Trianon-kutatót kérdeztük.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
A másfél évtizede indult Dribli focisuli ma már több száz gyereket mozgat meg Kolozsváron, miközben a tömegsport és a tehetséggondozás egyszerre határozza meg a működését. Könczei Soma szerint a foci nemcsak a pályán elért eredményekről szól.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Nem csak a román társadalom, hanem az erdélyi magyarság egy része is elégedetlen az RMDSZ támogatását is élvező kormány munkájával, egyre többen bírálják a megszorító intézkedéseket. Zakariás Zoltánt, az Erdélyi Magyar Szövetség elnökét kérdeztük.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!