Trianon-kereszt a Gyepár-tetőn, a Nemere-hegységben, a Keleti-Kárpátokban. Fontos, hogy milyen kép alakul ki a társadalomban Trianonról és annak orvoslási lehetőségeiről
Fotó: Rostás Szabolcs
Százhat évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá a Párizs melletti Versailles-ban található Grand Trianon-kastélyban azt a békeszerződést, amely alapjaiban formálta át Magyarország sorsát. A trianoni diktátum következtében az ország elveszítette területének mintegy kétharmadát, lakosságának több mint felét, és több millió magyar került az új államhatárokon kívülre. A történelmi trauma hatása ma is érzékelhető a Kárpát-medencében élő magyar közösségek életében. A nemzeti összetartozás napja alkalmából Köő Artúr erdélyi származású történészt, Trianon-kutatót, egyetemi oktatót kérdeztük a békediktátum történelmi hátteréről, társadalmi következményeiről, a határon túli magyarság helyzetéről és arról, milyen üzenetet hordozhat június 4-e a 21. század magyar társadalma számára.
2026. június 04., 07:572026. június 04., 07:57
– Mit jelent Ön számára személyesen a június 4-i évforduló, és hogyan befolyásolta erdélyi származása a Trianonhoz való viszonyát?
– Ha nem születtem volna Erdélyben, akkor valószínűleg ma orvos lennék. A kisebbségi sorsba való beleszületésem azonban állandóan arra sarkallt, hogy kutassam, feltérképezzem és megértsem: mi vezetett oda, hogy – bár őseim Kalotaszeg és Szolnok-Doboka vármegye földjén születtek – én másodrangú állampolgára vagyok Romániának. Ezért sodródtam olyan irányba, ahol a históriával találkozhattam, mert meg akartam érteni az okokat. Az idő múlásának köszönhetően ma már nyilván nemcsak a múlt eseményei, hanem a jövő alakulásának kérdései is egyre inkább foglalkoztatnak. Szívesen lennék Kasszandra, még akkor is, ha senki nem hinne nekem. Éppen ezért
– Történészként hogyan látja: melyek voltak a trianoni békeszerződéshez vezető legfontosabb politikai és nemzetközi folyamatok?
– Meglepő lesz, amit mondok, mert mindenki azt várná, hogy a 19–20. század fordulójának folyamatait vázoljam fel. Én másképpen látom e téren a dolgokat. Ebben az összetett struktúrában nyilván azok sem elhanyagolhatók, de én két tényezőt látok kulcsfontosságúnak. Az egyik a középkor óta zajló folyamatos nemzetiségi bevándorlás és térhódítás, illetve annak a 19. századi téves – a magyar politikai elit által biztos megoldásnak képzelt – víziója, hogy a nemzetiségi jogok széles körű bővítése csillapíthatja majd a nemzetiségek szeparatizmusát.
Csak éppenséggel most más népcsoportokról beszélünk a migránskérdés kapcsán, és más szervezetek, politikai közösségek próbálják meggyőzni a társadalom többségét arról, hogy az újonnan érkezők jogainak bővítése, beilleszkedésük segítése majd minden lehetséges problémát meg fog oldani. Pestiesen mondva: egy frászt!
Dr. Köő Artúr történész, Trianon-kutató szerint a határon túli magyarság kérdéskörét illetően pártpolitikai hovatartozástól függetlenül konszenzusnak kell lennie
Fotó: Gyarmati-Paor/Magyarságkutató Intézet
– Az elmúlt évek kutatásai milyen új szempontokat hoztak a Trianonról alkotott történészi képbe?
– A jövőt illetően meglátásom szerint nem az a leglényegesebb kérdés, hogy néhány tucat történész miről vitatkozik, és a kutatások tükrében miről tudja, vagy éppenséggel nem tudja meggyőzni egymást a maga igazáról. Sokkal fontosabb az, hogy milyen kép alakul ki a társadalomban Trianonról és annak orvoslási lehetőségeiről. Mert mindaddig, amíg a fiatalok számára csupán egyszerű poén, hogy „Jaj, nekem úgy fáj Trianon!” – mert voltak és vannak ilyen, többezres nézettségű mémek is a közösségi médiában –, addig teljesen mindegy, hogy a történészek a legfrissebb kutatások tükrében miképpen látják az 1920-hoz vezető eseményeket. Ami viszont mindenképpen pozitív – és ez a 2010-től 2026-ig terjedő időszak gyümölcse, többek között a sokat szidott nemzeti alaptantervnek is köszönhetően –, hogy
– Hogyan látja, mennyiben különbözik a magyarországi és a határon túli magyar közösségek Trianon-emlékezete?
– A csonka hazában sokak számára csupán egy történelmi esemény, a nyugatra emigráltak közt akad, akinek csak „egy kastély Párizsban”, a határon túli magyarok körében pedig a mindennapok rögvalósága. Ők naponta viselik mindannak a terhét és következményeit, ami akkor történt és azóta rendszeresen történik itt, a Kárpát-medencében. Itt szeretném nekik megköszönni, hogy vannak és küzdenek. Nekem ők a magyar történelem legnagyobb hősei!
Székelyudvarhelyen is rendszeresen megemlékeznek a nemzeti összetartozás napján Trianonról
Fotó: Csató Andrea
– Milyen társadalmi, kulturális és lelki következményei voltak a békediktátumnak az erdélyi magyarság számára?
– Az alkotókedvet illetően kulturális szempontból serkentő hatása volt. A kulturális kincsek azonban – számos múzeum, múzeumi gyűjtemény, színház, levéltári anyag stb. – az utódállamok kezére kerültek. Hogy csak egy példát említsek: a Kolozsvári Állami Magyar Színház eredetileg abban az épületben működött, amelyben ma a román Lucian Blaga Nemzeti Színház található. Az épületet ugyanis 1919 után a román állam kisajátította a magyar közösségtől. Közhely ugyan, de igaz: a bajban és a nyomorúságban nagyobb az összefogás és az összetartás. A területi feldarabolás társadalmi és lelki következményei ugyan súlyosak voltak, de a Horthy-korszak embere – köszönhetően elsősorban a Bethlen István vezette kormányok áldozatos és rendkívül precíz szakmai munkájának – túl tudott lépni a traumán, és a társadalom lelki rezilienciája jelesre vizsgázott. Kialakult egy egészséges lelki rugalmasság és ellenálló képesség, amely segített a változásokra való gyors reagálásban. Ezt sajnos az 1947 után kiépülő kommunista rendszerek szinte teljes mértékben tönkretették. Ennek következtében ma is akadnak olyanok, akik a Trianonhoz és a határon túli magyarság kérdéséhez kapcsolódóan „lelki ficamosok” – én csak így hívom őket.
– Melyek azok a félreértések vagy mítoszok, amelyekkel kutatóként a leggyakrabban találkozik Trianon kapcsán?
– Hosszasan lehetne sorolni:
Inkább nem sorolom tovább, mert tanárként tudom: a butaságot hamarabb megjegyzik a hallgatók, mint az értelmes dolgokat.
A Nemzeti Összetartozás Hídja és emlékhelye Sátoraljaújhelyen
Fotó: Rostás Szabolcs
– Hogyan lehet úgy beszélni Trianonról a fiatalabb generációknak, hogy a történelmi tényekről és az emberi sorsokra tett hatásukról egyaránt szó essen?
– A békediktátum következménye ma is jelen van minden második család életében. Vagy tudja valaki, hogy családjának gyökerei a határon túli területekre vezetnek, vagy a Határtalanul Program keretében – amely rendkívül fontos hozadéka az elmúlt évtizednek – eljut olyan szomszédos országokba, ahol magyar közösségekkel találkozhat. Emellett az iskolában is megemlékeznek a nemzeti összetartozás napjáról, és a tanórákon is találkoznak Trianon fogalmával.
Megoldandó kihívásnak érzem viszont azt, hogy a közösségi médiában – a TikTok-on és a rövid videós felületek világában – aktívabb szerepet kapjon Magyarország igazságtalan feldarabolásának története.
A Székely Hadosztály a bátorság, a helytállás, az összefogás jelképe – hangsúlyozta a Magyarságkutató Intézet főigazgatója azon hétfői pódiumbeszélgetésen, amely a székely katonák 1918–1919-es szerepvállalásáról szólt.
– Kutatásai során talált-e olyan dokumentumot, visszaemlékezést vagy történetet, amely különösen megragadta Önt?
– Sok ilyen van, nem tudnék egyet sem kiemelni. Inkább irodalmi példákat hoznék. Rákosi Viktor Elnémult harangok című regényét például minden évben elolvasom, a Babits Mihály Repülő falu című novellája alapján készült, dr. Gyarmati-Paor Zoltán rendezte Röpülő falu című filmet pedig minden osztálynak és hallgatói csoportnak legalább egyszer levetítem, majd közösen megnézzük és átbeszéljük. Ez utóbbi olyan eszköz, amellyel a fiatalok is megszólíthatók. És ez a leglényegesebb!
– A 21. században milyen szerepe lehet a nemzeti összetartozás napjának a magyar nemzeti identitás erősítésében?
– Nagy szerepe van. Tudom, hogy volt már olyan korszak, amikor a magyarság feloldódásának és eltűnésének rémképe foglalkoztatta a társadalmat, és mégis itt vagyunk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a veszély manapság és az elkövetkezendő évtizedekben nagyobb, mint eddig bármikor. Most valóban a lét a tét!
Az utókor Kárpát-medence-szerte számos Trianon-emlékművet emelt
Fotó: hazajaroegylet.hu
– Mit tart a legfontosabb üzenetnek, amelyet a június 4-i évforduló alkalmából érdemes lenne megfogalmazni a magyar társadalom számára?
– A trianoni békediktátum vonatkozásában, a határon túli magyarság kérdéskörét illetően pártpolitikai hovatartozástól függetlenül konszenzusnak kell lennie, egységes álláspontnak kell kialakulnia. Trianon igazságtalanságának felismerése, a határon túli magyarság megőrzése és minden területen történő támogatása minden magyar számára – bárhol is éljen a világban – ugyanolyan természetes kell hogy legyen, mint a lélegzés.
Köő Artúr történész, pedagógus Bánffyhunyadon született 1987-ben. Tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, majd a Pécsi Tudományegyetemen végezte, doktori fokozatát a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Doktori Iskolájában szerezte meg. Kutatási területe a dualizmus kori Magyarország története, a román–magyar kapcsolatok, a nemzetiségi oktatáspolitika és a Lex Apponyi erdélyi vonatkozásai. 2019 óta a Magyarságkutató Intézet munkatársa, 2024-ben a Trianon munkacsoport vezetője volt, jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegédje. Rendszeresen publikál tudományos és ismeretterjesztő fórumokon, valamint történelmi témájú médiaműsorok meghívott szakértője.
A második világháborút lezáró béketárgyalásokon a győztes nagyhatalmak többsége érzékelte, hogy a trianoni határok igazságtalanok voltak Magyarország számára, és valamilyen korrekcióra lenne szükség.
A Kárpát-medencei magyar tévénézők türelmetlenül várják a Hunyadi János életét bemutató tízrészes magyar filmsorozat tv-premierjét. A film kapcsán Köő Artúr erdélyi származású, Budapesten élő történésszel a román és magyar történetírásról beszélgettünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
A másfél évtizede indult Dribli focisuli ma már több száz gyereket mozgat meg Kolozsváron, miközben a tömegsport és a tehetséggondozás egyszerre határozza meg a működését. Könczei Soma szerint a foci nemcsak a pályán elért eredményekről szól.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Nem csak a román társadalom, hanem az erdélyi magyarság egy része is elégedetlen az RMDSZ támogatását is élvező kormány munkájával, egyre többen bírálják a megszorító intézkedéseket. Zakariás Zoltánt, az Erdélyi Magyar Szövetség elnökét kérdeztük.
Az európai nemzetek lélekszáma évről évre csökken, a népességfogyás jelensége alól nem kivétel a magyarság sem. Lengyelné Püsök Sarolta református lelkésszel, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem docensével készült interjúnkban a kiváltó okokat vettük számba.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás