Az amerikaiak és a franciák nagyobb szeletet hagytak volna Erdélyből Magyarországnak
Fotó: Gazda Árpád
A második világháborút lezáró béketárgyalásokon a győztes nagyhatalmak többsége érzékelte, hogy a trianoni határok igazságtalanok voltak Magyarország számára, és valamilyen korrekcióra lenne szükség, de a Szovjetunió merev álláspontja végül mindannyiukat visszakozásra késztette. Minderről Romsics Ignác történész, akadémikus beszélt a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott előadásában, elmagyarázva, miként pecsételődött meg Erdély sorsa.
2025. augusztus 19., 12:012025. augusztus 19., 12:01
A Versenyfutás Erdélyért című, hétfő délután elhangzott előadásában Romsics Ignác a tartomány hovatartozásáért vívott román–magyar küzdelmet vette számba úgy, hogy a nagyhatalmak sorsdöntő szerepére is kitekintett. Felidézte: Erdélyben a honfoglalás óta több etnikum élt, de az első statisztikák csak a 19. században készültek, így a korábbi arányokra vonatkozó ismereteink szórványosak. Ráadásul az etnikai hovatartozásnak nem is volt jelentősége a 19. század előtt. A nacionalizmusok koráig a vallás és a valamely társadalmi rendhez tartozás határozta meg az identitást.
A magyar történetírás a 12.-13. századra teszi a románok megjelenését, előbb a Barcaságban, a Partiumban és Máramarosban, aztán Erdély más területein is. Mátyás király uralkodása idején már 200 ezerre teszik a román népességet. A történelmi Erdélyben ekkor százezer román és 250 ezer magyar és székely élhetett.
Romsics Ignác a Krónika kérdésére elmondta: Erdély sorsa a nagyhatalmakon, de Románián és Magyarországon is múlt
Fotó: Gazda Árpád
A román népesség arányát a következő évszázadokban jelentős mértékben befolyásolta, hogy a törökökkel vívott háború elsősorban a sík vidéken és a völgyekben lakó magyar lakosságot pusztította, a hegyekben meghúzódó román lakosságot sokkal kevésbé. Később pedig a magyar nemesség a síkságokon is románokkal próbálta pótolni a háborúk által megtizedelt magyar munkaerőt. Így Fényes Elek 19. századi statisztikus szerint a románok már 1830-1840 táján többségben voltak a történelmi Erdélyben. Az akkor másfél millió lakost számláló provincia lakosságának az 58 százalékát tették ki, míg a magyarok 28, a németek pedig 14 százalékot.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc azonban az a történelmi esemény, amikor markánsan származás, nyelv és nemzeti hovatartozás szerint azonosítják magukat és egymást az emberek.
Fotó: Gazda Árpád
A szabadságharc végére a magyarok és a románok is eljutnak oda, hogy ki kellene alakítani az együttélés valamilyen modelljét. Magyar részről Kossuth azt ajánlotta, hogy a románok megkapják a területi közigazgatási autonómiát, de fogadják el, hogy Erdély Magyarország része.
„Mindig a vesztésre álló fél az, amelyik nagyvonalú ajánlatot tesz, a győztes fél pedig kevésbé nagyvonalú” – állapította meg a kincses városban a történész. Kossuth a megálmodott Dunai konföderációban a románokkal és a balkáni népekkel egyezett volna ki, az osztrákok ellenében. Az 1867-es kiegyezést kieszközlő magyar államférfiak viszont fontosabbnak gondolták az osztrák-magyar viszony rendezését. Az osztrák-magyar monarchia azonban nem elégítette ki a románokat, és a magyarországi nemzetiségeket.
Aurel Popovici román jogász-politikus javasolta a 20. század elején, hogy a monarchiát etnikai alapon szervezzék át, és az a közösség uraljon egy-egy területet, amelyik többségben van. Ő két magyar enklávét képzelt el: Magyarországot és Székelyföldet, a közöttük levő területen pedig román területi egységet hozott volna létre. A román politika fősodra azonban ekkor már a Román Királysággal való egyesülésben gondolkozik.
Fotó: Gazda Árpád
Az első világháború idején Magyarország a Monarchia részeként Németországgal szövetségben harcol, Románia háborús politikája pedig az, hogy megvárjuk, ki fog győzni, és ahhoz csatlakozunk. Romániának két célja volt: ezek egymással ellentétesnek tűntek. Egyfelől szerette volna megszerezni az oroszoktól Besszarábiát, másrészt szerette volna megszerezni Magyarországtól Erdélyt és a Partiumot. E célok egyikét Oroszországgal szemben, másikát pedig az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben érhette el. Oroszország viszont harcban állt a Monarchiával.
Románia kivárt 1916 augusztusáig, amikor az Antanttal szövetkezve Erdély ígéretével megtámadta Magyarországot. A román csapatok azért haladhattak gyorsan előre Erdélyben, mert nem volt számottevő magyar haderő az országban. Amikor az osztrák-magyar monarchia német segítséggel felvette a harcot, seregeik pár hónap alatt Bukarestet is elfoglalták. A románok 1916 decemberére olyan békére kényszerültek, mely a Kárpátok gerinceiről a déli és keleti lábaihoz tolta le a román-magyar határt.
Romániát az amerikaiak kezdetben nem tekintik az Antant részének az 1916-os csúfos vereség és megalázó béke miatt, de Bukarest sikeresen lobbizott az amerikai álláspont megváltoztatásáért. A román vezetés 1918 végén már egyértelműen azt tekinti céljának, hogy 26 erdélyi és partiumi vármegye csatlakozzék Romániához. Azokra a területekre is igényt tart, amelyeken nem a románok alkotnak többséget.
A magyarországi történész az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában tartott előadást
Fotó: Gazda Árpád
A románok számára már nem kielégítő Jászi Oszkár által kidolgozott Keleti Svájc modellje, ők a területek fölötti teljes uralomra törnek. A román hadsereg bevonulása után Erdélyben és a Partiumban nagyon gyorsan román közigazgatást vezetnek be. 1918 dec. 2.-én megalakul a kormányzótanács (Consiliul Dirigent), amelyik erdélyi kormányként viselkedik.
A francia válasz azonban elutasító: a nyugati határról esetleg lehet egyezkedni, de Székelyföldnek mindenképpen Romániához kell kerülnie.
Fotó: Gazda Árpád
A béketárgyaláson a magyar delegáció azt kéri: népszavazás döntsön arról, hogy Erdély Romániához vagy Magyarországhoz kíván tartozni, esetleg független állam akar lenni. Azt is kéri, hogy bármelyik változat győz, a tartomány legyen háromnyelvű. Amint Romsics Ignác megállapította, a trianoni béketárgyaláson végül is nem az etnikai arányok, hanem a vasútvonalak hovatartozása határozta meg a határokat, mind keleten, mind északon a vesztes Magyarország kárára. Így a vasútvonallal együtt színmagyar vidékeket is elcsatoltak Magyarországtól.
Amint Romsics Ignác felidézte, az Erdélyért folyó versenyfutás második felvonására a második világháborúban került sor. Az Észak-Erdélyt Magyarországnak visszajuttató második bécsi döntést a magyarok örömmel, a románok csalódottan fogadták. A háború első időszakában mindkét fél arra törekedett, hogy megszerezze Németország támogatását. A magyarok ahhoz, hogy a háború után Dél-Erdélyt, a románok pedig ahhoz, hogy Észak-Erdélyt is megszerezzék.
Amikor 1943-ban már látszik, hogy a Tengelyhatalmak elveszítik a háborút, Bánffy Miklós közös román–magyar kiugrásról próbál egyeztetni Bukarestben, és azt javasolja, hogy bízzák Erdély kérdését a nagyhatalmakra. A román válasz viszont egyértelmű: igényt tartanak Észak-Erdélyre.
Ezeket az elképzeléseket a Szovjetunió rendkívül határozott álláspontja halványítja el. A Szovjetunió annak dacára Románia területi igényeit támogatja, hogy a Hitler-barát Antonescu marsall vezetésével Románia jóval nagyobb katonai erővel harcolt a keleti fronton ellene, mint Magyarország. Romsics Ignác szerint a szovjet vezetés legfőképpen azért állt Románia oldalára a román–magyar vitában, mert ragaszkodott Besszarábiához, és tulajdonképpen erdélyi területekkel fizetett Romániának Besszarábia elcsatolásáért.
Fotó: Gazda Árpád
A megingathatatlan szovjet álláspont miatt előbb a franciák, majd a britek és az amerikaiak is lemondtak arról, hogy igazságosabb határt próbáljanak kialakítani Románia és Magyarország között. A történész elmondta: a második világháborút lezáró béketárgyalás magyar delegációja még reménykedett abban, hogy legalább a Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad és Arad vonal visszakerül Magyarországhoz. A párizsi békeszerződés azonban 1947-ben is a trianoni határokat rögzítette.
Az előadás után Romsics Ignác a Krónika kérdésére elmondta: Erdély sorsa a nagyhatalmakon, de Románián és Magyarországon is múlt. Az a tény, hogy a magyar statisztika szerint is a románok voltak többségben a tartományban, és hogy Románia a győztesek, Magyarország pedig a vesztesek oldalán fejezte be a második világháborút, lehetőséget adott arra, hogy 1947-ben is a trianoni határokat erősítsék meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hatalmas szabadtéri konyhává vált vasárnap Nagyszalonta főtere, ahol rekordkísérletként 5100 liter gulyást főztek bölényhúsból a hajdúváros alapításának 420. évfordulója tiszteletére.
Már a végéhez közelednek a munkálatok az észak-erdélyi autópálya Magyarnádas és Magyarzsombor közötti szakaszán.
Kevesen tudják, hogy Kós Károly készítette a Kolozsvár melletti „magyar sziget”, Györgyfalva kultúrotthonának eredeti terveit, ám az épület már átadásakor is alig tükrözte elképzeléseit.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a nemzetközi fórumok és jogsegélyszolgálatok tájékoztatásával és bevonásával próbál gátat szabni a nagyváradi premontrei rendház körül kialakult egyház- és magyarellenes eseményeknek.
Orvosi premiernek számít, hogy elvégezték Kolozsváron az első robotsebészeti beavatkozást a Prof. Dr. Ion Chiricuță Onkológiai Intézetben.
Hamarosan elkészül az észak-erdélyi autópálya egyik Szilágy megyei, Magyarzsombor és Vaskapu közötti szakasza.
Kilőttek egy medvét Brassó területén – közölte pénteken a város önkormányzata.
Balesetet szenvedett a hadsereg három Piranha 5 típusú páncélozott szállítójárműve csütörtök este.
Romániában a barnamedve-állomány kérdése az elmúlt évtizedben súlyos társadalmi és közbiztonsági konfliktussá vált. A növekvő számú medvetámadás, az emberi áldozatok, valamint a politikai és szakmai szereplők közötti vita élesé teszi a helyzetet.
Sokan örülnek, mások viszont nem lelkesednek azért, hogy Marosvásárhelyre látogat Krasznahorkai László Nobel-díjas író, aki az EMKE Maros megyei szervezete és a Látó folyóirat szerkesztősége meghívására tart író-olvasó találkozót.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!