Történelemírás komoly hozzáállással

– Minek köszönheti ön és a temesvári magyarság, hogy nyolcvanhárom esztendő után ismét magyar alpolgármestere lehet a bánság fővárosának?

– Több mindennek; első sorban a jól sikerült kampánynak, melynek eredményeként ismét bejutottunk a tanácsba, méghozzá két képviselővel. Másodsorban a román pártok eredményének: a 27 tagú testületbe ugyanis 12 liberális és 9 szociáldemokrata jutott be, az abszolút többséghez pedig tizennégy képviselőre van szükség. Így adott volt a lehetőség: a PNL velünk kötött egyezséget. Nekünk az volt a kérésünk, hogy Temesváron a magyarokon kívül a bolgárokat, a szerbeket és az ukránokat képviselő RMDSZ kapja meg az egyik alpolgármesteri tisztséget. Ez sikerült, most pedig büszkén állíthatjuk, hogy történelmet írtunk Temesváron.

– Egyből rábólintottak a liberálisok?

– Volt egy pár egyeztetés… Én aránylag új vagyok a politikában, de azt már megtanultam, hogy itt semmi nem megy simán.

– A tizenkét liberális mellé más párt is csatlakozhatott volna… Miért éppen az RMDSZ-re esett Nicolae Robu polgármester választása?

– A választások során olyan Robu-ellenes személyes támadásoknak lehettünk a szem- és fültanúi a kisebb román pártok részéről, amelyek alapján a polgármester eldön­tötte, hogy ha szükséges, akkor az RMDSZ-szel köt egyezséget. Mi nem támadtunk senkit, nem mocskoltunk senkit, a kampányban kizárólag a saját programajánlatunkra összpontosítottunk. És egyéb­ként is, Temesváron általában mindenkinek jó a véleménye a magyarokról és érdekképvi-

­seleti szervezetükről. Megbíz­ható, komoly partnereknek tartanak.

– Miként került ön képbe? A tavaly ilyenkor talán még RMDSZ-tag sem volt?

– Az év elején, februárban léptem be az RMDSZ-be, de addig is nagyon közel álltam a közösséghez. Az elmúlt időszakban inkább a magán-, illetve a civil szférában tevékenykedtem, diákvezér voltam, majd a magyar iskola, a Bartók Béla Elméleti Líceum szülői bizottságában dolgoztam. Gyorsan pörögtek az események: az év elején megkérdezték, vállalnám-e a tanácsosi tisztségbe való jelölést. Igent mondtam, aztán amikor a rangsorolásról szavaztak, az első helyre kerültem. Horváth Rémusszal együtt bejutottam, majd amikor helyzetbe került az RMDSZ, ismét megkérdeztek, hogy akarok-e alpolgármester lenni.

– Milyen prioritásokat fogalmazott meg, amikor alpolgármester lett?

– Mindenekelőtt a magyar kisebbség érdekképviseletét. Szeretném, ha intézményeinket – egyházainkat, iskolánkat, színházunkat, civil szervezeteinket – sikerülne hathatósan támogatni. Persze nemcsak a kisebbséget vagy a kisebbségeket képviselem az önkormányzat élén, hanem Temesvár teljes lakosságát. A kampányomban mindegyre azt hangoztattam, hogy családbarát Temesvárt akarok, olyan várost, ahol otthonteremtési programok működnek, a közterületeket családi programok és rendezvények céljára hasznosítják, sportlétesítmények – sporttelepek, úszómedencék – állnak a családok rendelkezésére.

– Ehhez képest milyen feladatokkal ruházta fel a polgármester?

– A szociális gondok megoldása jutott nekem. Ez is közel áll a családbarát koncepciómhoz. Tudom, hogy sok munka vár rám, de remélem, sikerül majd helytállnom. Ehhez viszont azoknak a hozzájárulására is szükség lesz, akik eddig visszahúzódva, magukat a közösségi életből kivonva éltek, mert úgy érezték, hogy őket nem képviseli senki.

– Mire számíthat a Robuval való együttműködés során? Őt ugyanis megosztó, vitatott személyiségnek tartják.

– Főként a sajtó szempontjából tűnik vitatott embernek. Én azt tudom, hogy mandátuma alatt számos nagyszabású projekt kezdődött el, volt, amit sikerült a négy év alatt befejezni, volt, amit nem. A temesváriak többsége – amint a választások eredménye is igazolja – elégedett a polgármester eddigi tevékenységével. Eddig minden jel ara utal, hogy tudunk együtt gondolkodni és dolgozni.

– A 2012-16-os mandátuma alatt a liberális polgármester egyik vesszőparipája a ’48-as szabadságharc leverésének jelképe, a Hűség oszlopa visszaállítása volt, ami a magyarság számára egyszerűen csak szégyenszoborként került a köztudatba. A PNL-vel való együttműködés képes lesz megakadályozni, hogy Robu véghez vigye tervét?

– Úgy érzem, hogy a Lippai úti temetőből a belvárosba való költöztetését már a korábbi tanácsi határozattal sikerült megakadályozni. Ezek után gondolom, hogy a polgármester letett szándékáról és a magyarokat valóban sértő emlékmű újbóli felállításáról.

– Beállhat-e valamiféle kedvező fordulat a közösségtől elorzott Magyar-ház ügyében, vagy ez meghaladja az önkormányzat hatáskörét?

– Értesüléseim szerint az ügy nincs veszve. Ha nagyon apró lépésekkel is, de a jó úton haladunk – legalábbis ezt állítják az ügyvédek. A magyarság nem mondott le a ’20-as évek második felében a közösségi adakozásból épített palotáról, de innen arrafelé már a bíróság dolga döntést hozni.

– A multietnikus, magát előszeretettel az európaiság és a tolerancia városának nevező Temesváron mindmáig alig lehet felfedezni egy-egy többnyelvű feliratot. Ha meg akad, abból hiányzik a magyar elem. Tud-e, egyáltalán akar-e tenni e valamit e téren?

– Azt tudni kell, hogy sajnos Temesvár magyarsága hat-hét százalékra apadt, az utóbbi négy évben pedig egyáltalán nem rendelkezett képviselettel a helyi önkormányzatban. Ez meg is érződött, hisz amikor az utóbbi években a háromnyelvű feliratok készültek, ezekről következetesen lemaradt a magyar. Azon dolgozunk, hogy pótoljuk a hiányt.