Székelyföld gazdatársadalma számára pótolhatatlan érték a Sapientia tízéves agrármérnöki képzése

Ez óriási segítség azoknak az érettségizett fiataloknak, akik hiányosnak érzett nyelvtudásuk miatt egyébként nem vágnának bele felsőfokú tanulmányokba. Ugyanakkor nem feledkezünk meg arról sem, hogy a munkaerőpiacon kulcsfontosságú a román szaknyelv megfelelő szintű elsajátítása. Éppen ezért fontos kiemelnem, hogy a Sapientia Chartája értelmében a képzés egy kisebb része román nyelven folyik, biztosítva ezzel a hallgatók teljes körű felkészültségét.

– Még milyen tekintetben számít hiánypótlónak Székelyföldön, vagy akár erdélyi szinten az agrármérnöki szak?

– Agrármérnöki oklevelet számos romániai felsőoktatási intézményben lehet szerezni. Azonban magyar nyelven, nappali tagozaton kizárólag Sepsiszentgyörgyön nyílik erre lehetőség. Ez azért is kiemelten fontos, mert

– A 4 éves akkreditált nappali alapképzésre 25 hallgatót vesznek fel tandíjmentes helyekre és 5 hallgatót tandíjas helyekre. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mi körvonalazódott, honnan érkeznek a diákok és miként alakul a létszám, a szak iránti érdeklődés?

– A szak indulását követően túljelentkezés mutatkozott a meghirdetett helyekhez képest. Bár az idő múlásával a jelentkezők száma némileg csökkent, ez teljesen természetes jelenség az újonnan indított szakok esetében.

– Amint a szak honlapján a figyelemfelhívó felsorolás szerepel, olyan fiatalokat várnak, akik természetközeli munkahelyre vágynak a jövőben, egészséges élelmiszer-alapanyagot szeretnének megtermelni, környezetkímélő és korszerű termesztési technológiákat szeretnének elsajátítani és alkalmazni. Hogyan látja, az egyetemre kerülő fiatalok körében miért lehetnek ezek hívószavak, és a fiatal nemzedék miért tartja fontosnak a felsorolásban szereplő szempontokat?

– Számos felmérés igazolja, hogy a fiatalok Európa keleti felén — így Magyarországon és Romániában is — komolyan veszik a környezeti problémákat, még ha a zöld életmód gyakorlata nem is terjedt el széles körben.

– Az egyetem elvégzése utáni kilátásokról szólva: az elmúlt években a szakon végzettek közül leginkább hol, milyen szakterületen és milyen vidékeken kezdték hasznosítani egyetemi végzettségüket a hallgatóik?

– Engedje meg, hogy erre a kérdésre egy idézettel válaszoljak — egy olyan személy gondolataival, aki talán a leghitelesebben fogalmazhatja meg a válasz lényegét. Becze István úr, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke — karunk régi támogatója és partnere — így fogalmazott az agrármérnöki szak alapításának tízéves jubileuma alkalmából megjelent kiadványban:

»Tíz év egy intézmény életében talán még nem tűnik hosszú időnek, de Székelyföld gazdatársadalma számára a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Kara már most is pótolhatatlan érték. A magyar nyelvű, korszerű agrárszakmai képzés számunkra nem pusztán lehetőség, hanem a megmaradás záloga.

A Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Kara olyan szakmai műhely, ahol mindezt anyanyelven lehet elsajátítani, ráadásul úgy, hogy a fiatalok itthon maradhatnak, és tanulmányaik ideje alatt is aktív részesei maradhatnak gazdaságuk működésének.« Ezekhez a gondolatokhoz csak annyit fűznék hozzá: valóban, végzett hallgatóink túlnyomó többsége a szülőföldjén marad. Az eddig végzett 57 agrármérnök szakos hallgatónk az agrárium szinte minden területén jelen van — túl a kisebb családi vállalkozásokon, mezőgazdasági cégekben, szakintézményekben, kutatóintézetekben, a szakoktatásban, illetve érdekképviseleti szervezetekben tevékenykednek, és jelentős részük már most aktív formálója a székelyföldi agrárszakma jövőjének.

korábban írtuk

„Szükség van azokra, akik értik az erdőt, mezőt”: elindulásának 10. évfordulóját ünnepelte a Sapientia agrármérnöki szaka

Elindulásának 10. évfordulóját ünnepelte Sepsiszentgyörgyön a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem agrármérnöki szaka pénteken.

– A romániai agrárium rengeteg gonddal küzd: ha csak egyet-kettőt említenénk: a kistermelők nehezen jutnak el a piachoz, sok hiányosság tapasztalható az irrigációs rendszerrel kapcsolatban. Az egyetemi képzés miként készíti fel a leendő szakembereket arra, hogy sikeresen próbáljanak megküzdeni a romániai agrárágazat buktatóival, nehézségeivel?

– Valóban, a romániai agrárium számos kihívással néz szembe — legyen szó az öntözési infrastruktúra hiányosságairól, széttagolt birtokstruktúráról, generációváltási nehézségekről, piaci kiszolgáltatottságról, fejletlen infrastruktúráról vagy az uniós támogatások bürokratikus akadályairól. A mi feladatunk az egyetemen éppen az, hogy ne csupán elméleti tudást adjunk át, hanem olyan gyakorlati szemléletet is, amely ezekre a problémákra érzékenyen reagál.

– Személyesebb kérdést is felteszek: Ön kolozsvári születésű, de szerteágazó szakmai, tudományos munkássága hosszú ideig Magyarországhoz kötődött: előbb a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez, majd a Soproni Egyetemhez, amelynek 2018 és 2020 között rektori tisztségét is betöltötte. Jelenleg Székelyföldön tölti be a hivatását, a sepsiszentgyörgyi kar dékánjaként. Ha személyes szakmai és a Sapientia egyetemhez kötődő céljait kellene megfogalmaznia, mit emelne ki legfontosabbként?

– Valóban, Kolozsváron születtem, és életem talán legszebb első 16 évét töltöttem ebben a városban. A IX. osztályt még a 11-es számú Líceumban végeztem – amely ma már Báthory István Elméleti Líceum néven ismert –, középiskolai tanulmányaimat pedig Budapesten fejeztem be 1974 és 1977 között. Ezt követően Sopronban szereztem okleveles erdőmérnöki végzettséget, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen védtem meg doktori értekezésemet.

Akkor is, és ma is ugyanaz a cél vezérel: hogy szülőföldem, Erdély – és benne különösen Székelyföld – magyar nyelvű felsőoktatását erősítsem. Szívügyem a sepsiszentgyörgyi kar megerősítése, a meglévő szakok sikeres akkreditációja, és – amennyiben lehetőség nyílik rá – új szakok indítása is. Egyszóval: egy olyan folyamatosan fejlődő és megújuló egyetemi kar felépítése, amely nemcsak szerkezetében, hanem szemléletében is egyre korszerűbben és eredményesebben működik. Ez azonban egy hosszabb távra szóló vállalás – a kiteljesítése már a következő generációk feladata lesz.