Nadrágszíjparcellákon nem lehet korszerű gazdálkodást folytatni – A LAPAR elnöke a Krónikának

Egyre többet beszélünk a mezőgazdasági területek öntözéséről, ezek a beruházások hosszútávú, több évtizedre szóló befektetések. Az irrigációs rendszerek kiépítése is azt diktálja, hogy ezt a kérdést hosszú távra kell megnyugtatóan kezelni.

– Mennyire tartja reálisnak Florin Barbu mezőgazdasági miniszternek a masszív állami támogatással megépülő öntözési csatornákról szóló merész elképzelését?

– Öntözőrendszereket csak mezőgazdasági termelőkkel közösen lehet kivitelezni, erre megfelelő jogszabályi háttér szükséges, ami viszont Romániában nincs. Hivatalosan 64 millió parcellából áll a romániai földbirtokrendszer, ennyire felaprózódott tulajdonviszonnyal rendelkezünk. Ez országos sajátosság, nálunk, Dél-Romániában is hasonló a helyzet. A tulajdonosoktól bérbe vett milliónyi parcella határrészenként ugyan nagyobb táblákban áll össze, de attól még rengeteg kis parcella a földtulajdon, ami jogi szabályozás nélkül bizonytalanná tesz minden hosszú távú befektetést.

A termőterületek átfogó tagosítása nélkül ez megvalósíthatatlan. Mindez politikai lózung marad, amit a politikusok időről időre bedobnak a köztudatba.

– Ön többször megkongatta a vészharangot a román mezőgazdaság nehéz helyzete miatt. Ha azt nézzük, hogy a gazdák jelentős uniós forrásokhoz juthatnak hozzá – területalapú támogatások, hazai és európai uniós pályázatok –, akkor első látásra nem rossz a helyzet. Ebből a képből mi hiányzik?

– A hiányzó láncszem a román agrárpolitika. Említette a területalapú támogatást: a Románia uniós csatlakozását követő években ez az összeg jelentős pénzforrás volt a gazdák számára. Az utóbbi öt évben elszabadult infláció, az inputanyagok árrobbanása miatt ma már az üzemanyagköltségeket sem fedezi egy hektár szántóföld területalapú támogatása. Napjainkban nagyságrenddel többe kerül a földművelés, miközben a támogatás összege lényegében nem változott.

De a nagyobb üzemméretbe sincs ,,alanyi jogon” bekódolva a jövedelmezőség, ugyanis egyre több nagyüzem megy csődbe. Legnagyobb gondunk, hogy a román mezőgazdaságban nincsenek ágazati stratégiák: a gazdák mögött nem áll szakmai-kormányzati grémium, ami hosszabb távra meghatározná, mit kell, mit érdemes termelni, minek van felvevőpiaca, milyen irányba kellene fejleszteni a hazai élelmiszer-feldolgozást, mivel tudunk érvényesülni a nemzetközi piacokon, stb.

Ez nem megy önerőből, a termelő alig képes profitot előállítani. A földjét bérbe adó tulajdonos közben magasabb bérleti díjat akar, az állam pedig a mezőgazdaságból származó adóbevételeket növelné, mialatt a termelő vegetál vagy csődbe megy.

– A statisztikák szerint rekord számú mezőgazdasági vállalkozást számolnak fel az országban. Megállítható ez a folyamat?

– Mindenekelőtt ágazati hatástanulmányokra van szükség, hogy a zöldségtermesztésben, a tejtermelésben, a gabonatermesztésben – de számos más területet is felsorolhatnék – mekkora a jövedelmezőség, vagy milyen ráfizetéssel dolgoznak a termelők. Amíg nincs tiszta kép, sötétben keressük a megoldásokat. El kell dönteni, hogy milyen mezőgazdasági ágazatokat akar helyzetbe hozni a kormány, milyen irányba tájékozódjanak a gazdák. A bajok okait kell megkeresni, nem látszatkezelést ajánlani. Ha az okokról beszélünk, vissza kell térnünk az alapokhoz, az oktatáshoz.

Ha nem vértezzük fel őket piacképes tudással, nem képesek a legújabb technológiákat alkalmazni, nem lesznek versenyképes termelők. A román agrárpolitikában legalább tízéves kifutású projektekben kell gondolkozni.