Romániai oktatás: nem keresik a baj okát

Ezek a tantervek és tankönyvek a diákok 5 százalékának készülnek, a többieket viheti az ár. Ezért is van 40 százalékos lemorzsolódás, amikorra 18 éves lesz egy-egy évjárat. „Magyar” tankönyveink a román tankönyvek indigóval készült másolatai.

– Kolozsvári szociológusok egyik közvélemény-kutatása elmarasztalja a pedagógustársadalmat túlzott konzervativizmusa miatt. Vajon a tanárok mennyire „lógnak ki” a sorból a lakosság többi rétegéhez viszonyítva?

– Jó kérdés, hogy mi a konzervatív. Hagyománytisztelő? Munkapárti? Lazaságellenes? Igényes? Rátarti? A tanítók és a tanárok épp olyan emberek, mint bárki más. A szükségleteik azonosak, hiúságuk és gyarlóságuk emberi. Kivagyiságuk diplomájukból is fakadó. A pedagógus is emberből van. Magán viseli a családjában tanultakat és azt is, amivel képzése során fölvértezték. Sajnos

akiknek persze tanítanak némi pszichológiát, pedagógiát meg tantárgymódszertant, de sokkal kevesebbet a kelleténél. Romániában nem mérik föl azt, hogy a potenciális pedagógusok közül ki való tanárnak. Bárkiből lehet tanár, akinek egyetemi diplomája van.

Aki viszont a tanulmányai alatt ténylegesen eladható tudással vértezi föl magát, az kap jól fizetett munkahelyet. Ők viszont kevesen vannak.

– Mi az oka annak, hogy a diákok és a tanárok többsége nem megfelelő tartalmú tankönyvekre van utalva?

– Egyszerű. Romániában a tankönyveket megírják, de azokat sosem „kísérletezték” ki. Egy jó tankönyv úgy készül, hogy megírják, majd egy tanév során azt 10–20 iskolában próbatankönyvként használják. Közben a szerzők mérik az eredményességet, és tanév végén összesítik a tapasztalatokat. Ezeket beépítik a próbatankönyvbe, és a módosított változatot a következő tanévben már 100 iskolában tesztelik. Tanév vége után a teszt tanulságait ismét összegzik, és beillesztik a tankönyv végleges változatába, amit aztán a teljes rendszer jó lelkiismerettel használhat.

Ezzel szemben Romániában közzéteszik az elitiskolák elittanárai – akik életükben nem tanítottak községi vagy városi iskolákban – által összeállított tanterveket, valakik írnak rá tankönyveket, amelyeket holmi bizottságok véleményeznek és a legjobbnak ítélt kettő-hármat kihirdetik választhatónak, és a választásoknak megfelelő mennyiségben azokat legyártják.

– Az idén hatodik osztályos diákokat már új tanrend szerint tanítják. Lát-e lényeges változást a „régi” rendszerhez képest?

– Szerintem semmi változás nincs. A hatodikos fizikatankönyvek semmivel sem jobbak a korábbiaknál, és szerintem ez más tantárgyakra is igaz. A matematika tankönyvet láttam, de az sem keltett bennem jó benyomást.

– Pécskai rálátással ma milyen esélyük van vidéki iskolákból feljutni tehetséges gyerekeknek jó nevű középiskolákba, majd egyetemre?

A jó képességű, és jól tanuló román diákok válogathatnak a jónak tartott iskolák között, és már csak tanulniuk kell. A magyar gyerekeknek ott a Csiky Gergely Főgimnázium, amelyben matematika-informatika, természettudományok, közgazdasági és turizmus-közétkeztetés osztályokba iratkozhatnak. A Csiky Arad megye 46 középiskolájának rangsorolásain a 8–9. helyen szokott szerepelni. Idén 56 jelentkezőből sikeresen érettségiztek 32-en nyáron, és kilencen ősszel, ami 73,21 százalék. A Csiky végzőseiből sokan végeznek egyetemet, majd utána egyesek doktori iskolát. Akiknek megfelelő képességeik vannak és tanulnak, azok előtt minden esély megvan.

– Vajon mit kellett volna másként tenni a rendszerváltást követő években a román közoktatásban?

– A román közoktatás olyan, mint a román társadalom. A politika következménye, hogy hiányzik a koncepció. Ha lenne elképzelés, akkor ahhoz következetes, stabil végrehajtás kellene, ami nem lehetséges évenkénti miniszter-, kétévenkénti megyei főtanfelügyelő-váltással. De a szakma, különösképpen a tanárképzés és az oktatáskutatás is nyakig részese a hibáknak. A tankönyvkészítés hiányosságairól már volt szó. De a tantervek kidolgozása is hasonló hibáktól terhes. És ott vannak az alig létező minőségellenőrzés hiányosságai is. Egyre rosszabbak a vizsgaeredmények, de sehol egy alapos elemzés az okokról, így hát javítási elképzeléseket sem dolgoz ki senki. Pedig hát egyetemek tucatjain létezik úgynevezett tanárképzés és Neveléstudományi Kutatóintézet is. Hiába.

– Miben látja a legnagyobb különbséget a romániai és más uniós tagország oktatáspolitikája között?

– A külföldi közoktatást nem követem különösképp, de láttam anyagot arról, hogy például Lengyelországban a vizsgatételek kalibráltak, ami számomra azt jelenti: célirányos az oktatáspolitikájuk. Ahol ténylegesen elsődlegesnek tekintik a közoktatást, ott az meglátszik annak eredményességén is.