Dáné Tibor az erdélyi kézművelődési élet meghatározó alakja
Hetvenedik évfordulóját ünnepli a Művelődés folyóirat. Az 1948 júliusában indult lap szerkesztőségét sem kerülték el a kommunista diktatúra viszontagságai, az 1990 után „kötelező házi feladatoktól” megszabadult lap célja azonban a mai napig töretlen. A főszerkesztővel, Dáné Tibor Kálmánnal beszélgettünk.
2018. június 15., 08:062018. június 15., 08:06
2018. június 15., 18:532018. június 15., 18:53
– A Művelődésnek 2013-tól a főszerkesztője, azelőtt hosszú évekig tanított. Hogyan lépett a közművelődés útjára?
– A hazai magyar közművelődési életben 1982 óta vagyok jelen. Ekkor kezdtem el szabadegyetemet szervezni Kolozsváron a számtantanári munka mellett. Két magyar, természettudományos tematikájú kollégiumot is irányítottam 1992-ig, az egyik az Ember és természet Imreh István genetikussal, a másik pedig a Csillagászat és űrkutatás Pál Árpád egyetemi tanárral. 1975 óta már jelen voltam a különböző hazai magyar sajtótermékekben, főleg csillagászati témájú ismeretterjesztő írásokkal. A művelődésszervezést a tanítás mellett nagy élvezettel, érdeklődéssel végeztem, mert érdekesebbnél érdekesebb szakemberekkel kerültem kapcsolatba. A rendszerváltás után 1993-tól főállású művelődésszervező lettem. Előbb az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Művelődési és Egyházügyi Főosztályán dolgoztam előadóként, majd főosztályvezetőként, ezzel párhuzamosan az EMKE titkári teendőit is végeztem. 2001-től viszont már csak az EMKE-vel foglalkoztam, 2008 és 2013 között a szervezet elnöke voltam.
A sajtóval viszont mindvégig megtartottam a kapcsolatom, hiszen számtalan írásom jelent meg a hazai és magyarországi médiában az erdélyi közművelődési életről, népfőiskoláról, hazai művelődéstörténetről.
– A lap 1948-as indulása óta átélte a kommunizmust. Mit lehet ebből az időszakból ma is emelt fővel vállalni?
– Egyértelmű, hogy az 1948-as indulásakor a lap a kibontakozó kommunista rendszer kultúrpolitikai szócsöve volt, Művelődési Útmutató címen jelent meg, és főleg a román testvérlapjának, az Îndrumător Culturalnak volt a tükörfordítása. 1957-től jelent meg Művelődés címen, s ez az elnevezés szerencsésen megmaradt napjainkig. A kezdetekkor a folyóirat a vidéki kultúrházak propagandamunkáját volt hivatott elősegíteni. Később fokozatosan jelentek meg benne a magyar közművelődési és kulturális élettel kapcsolatos írások, amelyek közül sok ma is vállalható. Ezt igazolandó idén, a 70. évforduló évében, minden lapszámunkban megjelentetünk egy cikket valamelyik 1989 előtti kiadványból, mert sok akkor közzétett írás akár szakmai, akár közéleti szempontból ma is érvényes.
– A hatvanas évek második felének nyitása a lap életében is tucatnyi új szerzőt, új cikkeket, pezsdülést hozott. Milyen célközönséget tudott elérni akkor a Művelődés?
– Vistai András János került akkor a főszerkesztői székbe. Ő ugyancsak kihasználta a belpolitikai viszonyok enyhe, és mint utóbb kiderült, rövidre szabott lazulását. Ebben az időszakban hozta vissza a lapba a „közművelődés” fogalmát, mert az előtte levő két évtizedben a magyar kultúrkörnek ez a sajátos „történelmi” kifejezése kezdett kikopni a köztudatból.
A lap köré kezdett kulturális műhelyeket kialakítani, amit a hatalom egyértelműen nem nézett jó szemmel. Ugyanakkor ebben az időszakban a magyar kultúránkkal kapcsolatos számtalan tanulmány, kutatási eredmény, különböző módszertani írás jelent meg a legkiválóbb szakemberektől.
– Hogyan történt a lap 1985-ös kényszerű megszűnése? Mi lett a szerkesztőség és az addigi munkatársak sorsa?
– A kiadvány 1985 decemberében bejelentette megszűnését. A lapot beolvasztották a Cîntarea României (Megéneklünk, Románia!) kulturális román propagandalapba, amelyben néhány magyar és német nyelvű oldalt biztosítottak a kisebbségi „műsoranyagoknak”. Tudomásom szerint a Művelődés volt belső munkatársait szétosztották különböző, még működő kulturális sajtótermékek szerkesztőségeibe. Persze ilyen intézmény már egyre kevesebb volt, pláne, hogy a román televízió és rádió magyar adásait is ekkor szüntették meg. Horváth Arany egykori kolozsvári munkatársnak volt köszönhető, hogy a folyóirat 1990-ben újraindulhatott, akkor a szerkesztőség Bukarestből Kolozsvárra költözött. 1991-ben Szabó Zsolt lett az új főszerkesztő. Lassan azonban a művelődésügyi minisztérium finanszírozása egyre jobban akadozott, a rendszeres megjelenés is próbára tette a lapvezetést. 2009-ben a folyóirat átkerült a Kolozs Megyei Tanács fennhatósága alá, azóta a kiadvány megjelenésének anyagi háttere zavartalan.
– Az erdélyi magyar kiadványok tengerében miként találta meg helyét az új Művelődés? Kihez szólt?
– Szabó Zsolt az 1991/7-8. lapszám Töprengjünk együtt című vezércikkében így fogalmazta meg a lap feladatát: „a helyi, területi és országos közművelődési egyesületeknek, együtteseknek, csoportoknak kíván nyilvánosságot biztosítani”. Amikor 2013-ban átvettem a főszerkesztői stafétát, abból indultam ki, hogy akárcsak addig, a Művelődést egy sajátságos rétegkultúrát kielégítő lapként szerkesszük.
Másrészt fontos a művelődésszervezők részére adandó minél több hasznos tanács, a közösségszervezés minél modernebb módszereinek az ismertetése. Sorozatot közöltünk a modern bábozásról, írtunk a mai táncházmozgalom időszerű kérdéseiről, népfőiskoláról, kiadtunk egy kottás mellékletet, amely tizenkét népdalfeldolgozást tartalmaz vegyeskarok számára. Azt is tudjuk, hogy az internet világa jelenti a jövőt, ezért fejlesztjük a muvelodes.net honlapunkat, de jelen vagyunk a Facebookon is.
– Jelenleg hány ember dolgozik a szerkesztőségben, kiket tudnak külső munkatársként megszólítani?
– Amikor 2013-ban átvettem a lap irányítását, csak a főszerkesztői állást lehetett betölteni, a szerkesztőségi munkát bedolgozói rendszerben kellett megoldani. Ahhoz képest most már jól állunk: a szerkesztőség ötszemélyes. A főszerkesztői poszton kívül Benkő Levente, mint vezető szerkesztő, Balla Sándor szerkesztő, Demeter Zsuzsanna fotóriporter-képszerkesztő és Péter János adminisztrátor tevékenykedik a lap érdekében. Figyeljük a hazai kulturális életet és igyekszünk főleg a közművelődés jellegű tevékenységek körül mozgolódó személyeket szerzőként megszólítani. De a kulturális életünk jeles személyiségei is közölnek nálunk: akadémikusok, egyetemi és középiskolai tanárok, kutatók. Örülünk, hogy egyre több fiatal szakember közöl, és nagy elégtétel számunkra, hogy gyakran magyarországi szerzők is megkeresnek írásaikkal.
– Milyen szempontok szerint történik a lapszerkesztés?
– Az elmúlt időszakban hagyományt teremtve minden lapszámban közlünk egy-egy vezércikket a hónap jelentősebb, főleg hazai, kulturális eseményéről vagy valamilyen általános, rendkívüli, ezért odafigyelést érdemlő egyetemes művelődési témáról. Előre kell terveznünk, mert a folyóiratban különböző rovatok vannak: enciklopédia, emlék-lapok, galéria, közösség, könyvesház, vadrózsák, tudomány, újakként a forma-bontó és a szabadidő. Nem tematikus, hanem inkább súlypontos lapszámokat adunk ki időnként. Ilyen volt az elmúlt esztendőben a Reformáció 500. évfordulójára vagy a Kodály-centenáriumra szerkesztett lapszámunk. Az elmúlt öt évben összesen 15 tematikus mellékletet adtunk ki a kulturális díjazottak méltatásairól, a romániai magyar házakról, valamint megjelentettünk régiós mellékleteket: Kis-Szamos mente, Aranyos mente, Tövishát, Érmellék, Hunyad megye, Bánság, Fehér megye főszereplésével. Utóbbiakat a régiók jeles közéleti személyiségeivel készítettük. Most pedig megjelentettük a Művelődés 70 mellékletünket is.
– Mit jelent a Művelődés életében a hetvenedik évforduló? Hogyan tovább?
– A szerkesztőségi munka energiáját nem az ünneplésre akarjuk fecsérelni, de méltó módon akarjuk jelezni: a 70 év nemcsak az intézmény, hanem a hazai magyar kulturális élet számára is jelentős. Ebben az ünnepi esztendőben sikerült pályázati úton pénzt szerezni arra, hogy elindítsuk és fokozatosan feltöltsük a Művelődés honlapjára a kiadvány hét évtizedének a szakszerű repertóriumát. Életem alapelve, hogy az utánam jövő nemzedék az általam elvégzett munka eredményeit használni tudja.
Dáné Tibor Kálmán
Kolozsváron született 1954-ben, előbb a Babeș–Bolyai Tudományegyetem matematika karán, majd a budapesti ELTE-n kulturális mediátor szakon végezte felsőfokú tanulmányait. Dolgozott matematika-fizika tanárként, számos fontos, illetve vezetői pozíciót töltött be az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnél, a hetvenes évektől több tudományos szakkör vezetője volt. Önálló kiadványai csillagászatról, népfőiskolákról, erdélyi magyar identitásról, kultúráról szólnak. 2013 óta a Művelődés főszerkesztője.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Mintegy ötvenmillió uniós polgár tartozik valamely őshonos etnikai vagy nemzeti kisebbséghez, az Európai Unióban még sincs egységes jogi keret e közösségek helyzetének rendezésére. A világ őslakos népeinek nemzetközi napja alkalmából az Európai Bizott
Mesterséges intelligenciával készített álhír nyomán támadtak mentőautóra Kolozs megyében – legalábbis az interneten terjedő beszámolók szerint. Az eset arra figyelmeztet: az MI már nemcsak megkönnyítheti az életünket, hanem veszélyes fegyverré is válhat.
Napos, száraz idővel indul a következő egy hét Erdélyben, a hétvégétől azonban egyre erőteljesebb felmelegedésre kell számítani. A HungaroMet előrejelzése szerint a szerdai 30 fokról jövő keddre 35 fokig emelkedhet a nappali csúcshőmérséklet.
Lehet-e egy évtizedekkel ezelőtt épült családi házból vagy tömbházból energiahatékony, passzívház-közeli otthon? Török Áron sepsiszentgyörgyi építésszel jártuk körül, milyen műszaki megoldásokkal és kompromisszumokkal valósítható meg a korszerűsítés.
Az Európai Unió minden eddiginél nagyobb erőforrásokat mozgósít a mediterrán térséget évről évre sújtó erdőtüzek megfékezésére. Több száz tűzoltó, több tucat repülőgép és helikopter áll készenlétben.
A színpadon, a próbateremben és a közösségi médiában is ugyanaz vezérli Kovács Szabolcs Zoltánt: megmutatni, hogy a néptánc élő, korszerű és képes közelebb hozni egymáshoz az embereket. A Maros Művészegyüttes tánckarvezetőjével beszélgettünk.
Kevesen vállalkoznának arra, hogy kerékpárral átszeljék Európát. Zsigmond István kolozsvári nőgyógyász szakorvos azonban éppen ezt tette: Lisszabonból indult útnak, és huszonöt nap alatt, közel négyezer kilométer megtétele után érkezett haza Kolozsvárra.
A két ország államelnöke által márciusban szentesített román–ukrán stratégiai partnerségi megállapodás „megágyazott” annak, hogy számos romániai helyszínen – köztük Kolozsváron – beindulhat a közös dróngyártás.
Egyes európai országokban külön üzletággá nőtte ki magát, sőt, a hivatalos turisztikai stratégia része lett az úgynevezett digitális böjt fémjelezte turizmus. Erdély is alkalmas lenne rá.
Van abban valami sajátságos, hogy bármit tesz vagy mond Sorin Grindeanu, a hónapok óta tartó politikai válságot előidéző PSD elnöke saját maga vagy pártja támogatottságának növelése érdekében, abból rendszerint a szélsőjobboldali AUR jön ki jól.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!