Magyar kutatóként a 21. századi Szibériában

Egy hónapon át megfeszített tempóban utaztunk és dolgoztunk, naponta 800–1000 km-t is megtettünk.

– Erdélyi kutató számára mennyire újdonság az európai és a távol-keleti növény- és állatvilágot is felvonultató szibériai táj?

– Amíg az Ural hegység déli részén át nem lépünk Ázsiába, mindenhol a nálunk is megszokott európai táj fogad. A labdarugó-világbajnokság idején a hatalmas tumultus miatt nehezen vergődtünk át Moszkván, de a többi utunkba került nagyváros – Cseljabinszk, Omszk, Irkutszk, Novoszibirszk vagy a legkeletibb város, amit meglátogattunk, Vlagyivosztok – is pezsgett az élettől. Felvettük a kapcsolatot néhány orosz egyetemmel, ahonnan a kollégák elmondták, milyen helyeket érdemes felkeresni. Novoszibirszk után kezd megváltozni a táj, megjelenik a tajgai környezet, ritkábbak lesznek a települések, de az igazi változás a Bajkál-tó után következik. Addig a Kazahsztánhoz közeli részen mentünk, majd az orosz–mongol határtól északra kezdődik a végtelen sztyeppe: napokon keresztül kopár sztyeppét láttunk, amit felváltott az erdős sztyeppe. Itt már a fény is furán megváltozott, az otthoni időhöz képest öt-hatórás eltolódás volt.

Télen -50 fokos hidegben is lehet itt közlekedni. Számos helyen bővítik, szélesítik, vagy felújítják, de összességében mindenhol jól lehet haladni. A Szibériát átszelő főút mellett benzinkutak, autószervizek, motelek, szállodák sorakoznak, gyakorlatilag európai minőségű az ellátás jóval olcsóbb áron. Magam is meglepődtem, hogy nemcsak a benzin kerül felébe a hazainak, hanem a legtöbb szolgáltatás is jóval olcsóbb – az ottani keresetekhez igazodva.

– Egyesek szerint a mostani klímaváltozás a földtörténeti ciklikusság része. Volt erre precedens?

– A régiek és a mostani felmelegedés közötti alapvető különbség az, hogy korunkban pár évtized alatt annyit változott a klíma, mint korábban évszázadokon vagy évezredeken keresztül. A jégmintákból kiszámolt –a jégkorszakos meg a hőemelkedési –grafikonok tökéletesen mutatják ezt. Ilyen gyors ütemű klímaváltozás még nem fordult elő. Nézzük meg a svédországi erdőtüzeket, hogy csak egy példát ragadjak ki a korunkra jellemző időjárási rendellenességek közül. Ma már bármit lépünk, nehéz javítani a helyzetünkön.

– A biológus miben lát többet klímaváltozás terén az egyszerű szemlélődőnél?

– A növények nem úgy mozognak, ahogy az állatok. A magok valamilyen irányba elkerülnek, és ha megfelelő körülményeket találnak, kikelnek. A kiterjedt erdőségek nagy mennyiségű szén-dioxidot nyelnek el, és oxigént termelnek. A hidegebb klímát igénylő fenyőerdők, ha azt tapasztalják, hogy emelkedik a hőmérséklet, elkezdenek északra, a hűvösebb helyekre vándorolni. Így volt hosszú évezredeken keresztül, de a hirtelen klímaváltozásra már nem tudnak reagálni, és kipusztulnak. Hasonló jelenség mutatható ki a szibériai nyírfaerdőkben is. A növekvő felmelegedés hatására elszaporodott a nyírfát pusztító új bogárfaj. Most láttuk élőben azt, amiről a szakirodalomban már olvastunk: hatalmas területeken száraz, fehér karók váltották fel az erdőségeket, közben a sztyeppei növényfajok kezdenek behatolni az erdőkbe.

– A vadrózsákon, a csipkebogyó cserjéjén rovarok által létrehozott gubacsok megfigyelésével és kutatásával foglalkozik. Mire ad választ ez a tudományos munka?

– Még egyetemista koromban köteleződtem el a rovarok mellett, Markó Bálint tanárom oktatta számunkra a rovartant. Az egyetemen is a rovartan lett a fő csapásterületem, ökológiai modellezésre használom fel az évről évre gyűlő adatbázist. Ki kell emelnem a parazitikus darazsak kutatását, amelyek megölik a kártevőket, és máris egy olyan alapkutatási témánál vagyunk, amelyet a növényvédelem a mezőgazdaság számára fel tud használni. Ennek az alapkutatásnak az eszköztára a digitális térkép, amiből adatokat nyerünk. Az éveken keresztül gyűjtött rovartani adatokból meg tudjuk mondani, hogy bizonyos kártevőkre milyen környezeti tényezők hatnak. Ma már tízéves adatsorunk van. A vadrózsákon olyan rovarok találhatók, amelyek furcsa képződményeket, gubacsokat hoznak létre. A gubacsokban nemcsak az azt létrehozó rovar fordul elő, hanem teljes fogyasztói közössége is. Egy ilyen élőközösség kutatása alapján nyomon követhető, hogy a táji szintű változás milyen mértékben képes befolyásolni e finom élőrendszerek tulajdonságait.

Csapadékos, napsütéses évben a fa többet növekszik, ínséges években kevesebbet. A begyűjtött rovarfajok még okozhatnak meglepetést, hiszen vannak olyanok, amelyet egyelőre nem tudunk sehova besorolni. DNS-mintákkal és egyéb módszerekkel hasonlítjuk össze az ismert és leírt fajokat.

Ha idén kiírnak egy pályázatot, lehet, hogy csak négy év múlva lesz ugyanabban a témában. A kitartó kutató számára nem megoldás ennyit várni. De az sem kedvez az erdélyi kutatónak, hogy egyetemi munkája túlterhelt: oktatási, kutatási és adminisztrációs feladatait nehezen tudja egy személyben lefedni.