A partiumi művészek leszármazottai adományoztak a gyűjteménynek
Fotó: Piski Norbert
A Partiumi Keresztény Egyetem épületében nyílt kiállítás betekintést nyújt az elmúlt évszázad nagyváradi és partiumi színjátszásának történetébe. A gyűjteményt egy majdani színész- és színházmúzeum alapjaként képzelte el a kezdeményező Kiss Stúdió Alapítvány.
2021. december 17., 14:402021. december 17., 14:40
– Az elmúlt harminc évben ez már a második színházat érintő magánkezdeményezés Nagyváradon, amely a nevéhez fűződik. Miről van szó?
– A Kiss Stúdió Alapítvány égisze alatt hoztuk létre 1994-ben a Kiss Stúdió Színházat, majd 27 évvel később a Varga Vilmos és művésztársai–Partiumi Színházi Gyűjteményt. Állandó kiállításról van szó, és azért „gyűjtemény”, mert egy múzeumhoz sokkal nagyobb „paraméterek” kellenek, magángyűjteményként problémamentesen meg lehetett nyitni.
– Mikor született az elhatározás, hogy egy ilyenfajta kivételes gyűjteményt hozzon létre?
– Drága társam, Varga Vilmos színművész 2016-ban bekövetkezett halála után sokat gondolkodtam, hogyan lehet továbblépni. Nem volt egyszerű. Hegyközkovácsiban született, ott a helyi művelődési ház halála után felvette a nevét. Innen indult el a gondolat, hogy hivatásunkban semmi nem marad meg utánunk.
amely nemcsak Vilmosról szól, hanem a kollégákról is. Ez nem kizárólag a Partiumhoz kapcsolódik, hiszen Varga Vilmos Temesváron is volt színész, Szabó József Ódzsa rendező által Szatmárnémeti is be lesz kapcsolva. A Németországban élő Weisz István fotóművész gyönyörű fénykép-kompozíciókat bocsátott rendelkezésünkre, így lassan elindultunk. A legközelebbi ismerősöktől tudtam összeszedni anyagokat. A kiállítás úgy érdekes, ha az itteni színjátszás pillanatait próbáljuk megörökíteni. Van például egy televízió, amelyen régi műsorokból láthatók részletek az egykori nagyváradi színészekkel. Tervezzük levetíteni Varga Vilmos Villon-műsorát is, az még megmaradt jó minőségben.
Kiss Törék Ildikó: Jelenleg tíz művész van megnevesítve az új magángyűjteményben
Fotó: Movik Gábor
– Hogyan találtak helyet a gyűjteménynek?
– Ez sok utánajárást igényelt. Végül a Partiumi Egyetem két hónappal ezelőtt megvásárolta e központban lévő lakrészt, amely rossz állapotban volt. Megvolt a pályázatunk, de nem volt még helyszín. Így, hogy az egyetemtől bérlem a két nagy helyiséget, van lehetőség a további fejlesztésre, és van reményünk további támogatásokra is a továbblépéshez. Az egyetemmel kötött bérleti szerződésünk egyelőre öt évre szól, amit meg tudunk hosszabbítani.
hiszen ezer szállal kötődik a színházhoz és Nagyváradhoz. Egyelőre magángyűjtemény, de reméljük, idővel valóban múzeum lesz. Segítőim e kezdeményezésben a fiamon kívül Tavaszi Hajnal könyvtáros, művelődéstörténész, Meleg Vilmos színművész és a fiatal Piski Norbert technikus.
– Mely művészek ereklyéit láthatjuk a gyűjteményben?
– Jelenleg tíz művész van megnevesítve, a két teremben Varga Vilmos, Papp Magda, V. Csíky Ibolya, Halasi Erzsébet, Belényi Ferenc, Földes László, Gábor József, Gábor Katalin, Mogyoróssy István, Varga Tibor László pályáját mutatja be a kiállítás. A leszármazottak is nagy örömmel fogadták a gyűjtemény létrehozását, sok anyagot, emléket kaptunk tőlük, bárhol is éljenek most. További hozzátartozókkal is megkezdtem a gyűjtési tárgyalásokat, hogy folytassuk a munkát.
– Fényképeken kívül a látogató mit fedezhet fel még?
– Vannak személyes tulajdonok, szemüveg, kulcs, táska, ezek a művészek jellegzetes tárgyai voltak. Papp Magda színésznőtől például fennmaradt három gyönyörű jelmez, saját kezűleg készített színpadi „ékszer”, de még a cipő is megvan, amelyben fellépett.
Persze nem mindenkitől maradtak ránk jelmezek, hiszen ezek sok esetben a színház számára készültek. Láthatók kitüntetések, régi műsorfüzetek és sok minden más a kiállításon. Vannak színházi kosztümökbe felöltöztetett próbababák, molinók a falakon, jó minőségű képek, amelyek emlékeztetnek. De még egy selyemre nyomtatott plakát is megtekinthető 1900-ból, amely a színház megnyitójára készült. Emellett az épület avatásának 50. évfordulójára is készítettek plakátot, ezt mindenki aláírta, aki akkor a színházban dolgozott. Jó lenne az összes nevet kibetűzni rajta…
– A megnyitóra december 10-én került sor. Az érdeklődők mikortól látogathatják a kiállítást?
– Egyelőre úgynevezett bejáratás van, meghívásra történnek a látogatások, hiszen a járvány miatt húsz embernél több nem mehet be. Bár nagyok a termek, a kiállítási tárgyak sok helyet elfoglalnak. Két gyönyörű kályhát is újrarakattunk, bár nem működőképesek, csodálatos díszei a kiállítóteremnek. A továbbiakban szervezünk itt könyvbemutatókat, felolvasószínházat, és nem utolsósorban tematikus napokat, amikor egy-egy művész pályájával foglalkozunk. Szeretnénk bevonni az énekszakos hallgatókat, de volt már online konferencia a német mesterszakosokkal, akik lefordították Varga Vilmos A Pece-partról jöttem című könyvének néhány oldalát német nyelvre. Szeretnénk ezt élőben is megismételni. Tehát vannak programterveink, a látogatók ne csak a kiállítást nézzék meg, ennél többet kapjanak.
– Miként történik a kiállításra szánt anyagok gyűjtése?
– Sok leszármazottat ismerek. Miután a lehetőségeimet kimerítem, az ismerősöket végigjárom, kibővítem a gyűjtési akciót. Jártam már az Országos Színháztörténeti Múzeumban és a Bajor Gizi Múzeumban is, felvettem képviselőikkel a kapcsolatot még a járvány előtt. Reméljük, majd ők is hoznak kiállítandó anyagot. A termek úgy vannak berendezve, hogy időszakos kiállításoknak is helyet tudunk adni.
– Előfordult, hogy egy-egy kiszemelt művészről nem találtak anyagot? Gondolok mások mellett Szabó Lajosra, aki leszármazottak nélkül hunyt el, de jelentős művész volt.
– Szabó Lajos és felesége, Kakassy Ágnes hagyatékára nem akadtunk rá. Áginak volt egy bátyja, reméljük, még él, és sikerül rátalálni. Vannak olyan esetek, amikor nem is tudom, kivel lehetne felvenni a kapcsolatot. Ugyanakkor van egy listám hét-nyolc névvel, ezek esetében elérhető anyagok vannak.
Maradtak róla képek, újságcikkek, kitüntetések, róla megjelent könyv. Ugyanez a helyzet Papp Magdával is, még a színházi igazolványa is megmaradt.
– Első kezdeményezése, a Kiss Stúdió Színpad, mintegy harminc éve működik. Hogyan sikerült ennyi időn át fenntartani egy magánszínházat?
– Nem volt könnyű. Volt talán kis tapasztalatom, hiszen egy ideig vezettem a nagyváradi színházat is, de meg kellett tanulni, mit jelent saját lábakon állni. Sokáig nem léteztek pályázatok és hasonló lehetőségek, de a közönség végig velünk volt. Nélkülük nem tudtuk volna fenntartani, mert nem jött segítség sehonnan. Működött, és most is működik, bár a járvány alatt nehéz, hiszen egy kis pinceteremben vagyunk, ahova nem lehet beszorítani az embereket. De például Meleg Vilmos kollégám nélkülem is járta a templomokat, előadásokat tartott. Én online szerkesztettem, átküldtem műsorlapokat, tehát meg tudtunk oldani dolgokat. Gyakorlatilag nem állt le a működése a stúdiónak. Nagyobb színpadi játékot egyelőre nem tudunk létrehozni ebben az időszakban, így jelenleg csak pódiumestek vannak.
Kiss Törék Ildikó
Színész, előadóművész, színházigazgató. Petrozsényben született 1945. szeptember 24–én. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerzett diplomát 1967-ben. Temesvárra szerződött, majd 1970-től a Nagyváradi Állami Színház tagja, 1980–89 között a magyar tagozat művészeti vezetője volt. 1994-ben férjével, Varga Vilmos színművésszel megalapította a Kiss Stúdió Színpadot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!