Magángyűjteményből múzeumot álmodnak – interjú Kiss Törék Ildikó nagyváradi színművésznővel

amely nemcsak Vilmosról szól, hanem a kollégákról is. Ez nem kizárólag a Partiumhoz kapcsolódik, hiszen Varga Vilmos Temesváron is volt színész, Szabó József Ódzsa rendező által Szatmárnémeti is be lesz kapcsolva. A Németországban élő Weisz István fotóművész gyönyörű fénykép-kompozíciókat bocsátott rendelkezésünkre, így lassan elindultunk. A legközelebbi ismerősöktől tudtam összeszedni anyagokat. A kiállítás úgy érdekes, ha az itteni színjátszás pillanatait próbáljuk megörökíteni. Van például egy televízió, amelyen régi műsorokból láthatók részletek az egykori nagyváradi színészekkel. Tervezzük levetíteni Varga Vilmos Villon-műsorát is, az még megmaradt jó minőségben.

hiszen ezer szállal kötődik a színházhoz és Nagyváradhoz. Egyelőre magángyűjtemény, de reméljük, idővel valóban múzeum lesz. Segítőim e kezdeményezésben a fiamon kívül Tavaszi Hajnal könyvtáros, művelődéstörténész, Meleg Vilmos színművész és a fiatal Piski Norbert technikus.

– Mely művészek ereklyéit láthatjuk a gyűjteményben?
– Jelenleg tíz művész van megnevesítve, a két teremben Varga Vilmos, Papp Magda, V. Csíky Ibolya, Halasi Erzsébet, Belényi Ferenc, Földes László, Gábor József, Gábor Katalin, Mogyoróssy István, Varga Tibor László pályáját mutatja be a kiállítás. A leszármazottak is nagy örömmel fogadták a gyűjtemény létrehozását, sok anyagot, emléket kaptunk tőlük, bárhol is éljenek most. További hozzátartozókkal is megkezdtem a gyűjtési tárgyalásokat, hogy folytassuk a munkát.

– Fényképeken kívül a látogató mit fedezhet fel még?
– Vannak személyes tulajdonok, szemüveg, kulcs, táska, ezek a művészek jellegzetes tárgyai voltak. Papp Magda színésznőtől például fennmaradt három gyönyörű jelmez, saját kezűleg készített színpadi „ékszer”, de még a cipő is megvan, amelyben fellépett.

Persze nem mindenkitől maradtak ránk jelmezek, hiszen ezek sok esetben a színház számára készültek. Láthatók kitüntetések, régi műsorfüzetek és sok minden más a kiállításon. Vannak színházi kosztümökbe felöltöztetett próbababák, molinók a falakon, jó minőségű képek, amelyek emlékeztetnek. De még egy selyemre nyomtatott plakát is megtekinthető 1900-ból, amely a színház megnyitójára készült. Emellett az épület avatásának 50. évfordulójára is készítettek plakátot, ezt mindenki aláírta, aki akkor a színházban dolgozott. Jó lenne az összes nevet kibetűzni rajta…

– A megnyitóra december 10-én került sor. Az érdeklődők mikortól látogathatják a kiállítást?
– Egyelőre úgynevezett bejáratás van, meghívásra történnek a látogatások, hiszen a járvány miatt húsz embernél több nem mehet be. Bár nagyok a termek, a kiállítási tárgyak sok helyet elfoglalnak. Két gyönyörű kályhát is újrarakattunk, bár nem működőképesek, csodálatos díszei a kiállítóteremnek. A továbbiakban szervezünk itt könyvbemutatókat, felolvasószínházat, és nem utolsósorban tematikus napokat, amikor egy-egy művész pályájával foglalkozunk. Szeretnénk bevonni az énekszakos hallgatókat, de volt már online konferencia a német mesterszakosokkal, akik lefordították Varga Vilmos A Pece-partról jöttem című könyvének néhány oldalát német nyelvre. Szeretnénk ezt élőben is megismételni. Tehát vannak programterveink, a látogatók ne csak a kiállítást nézzék meg, ennél többet kapjanak.

– Miként történik a kiállításra szánt anyagok gyűjtése?
– Sok leszármazottat ismerek. Miután a lehetőségeimet kimerítem, az ismerősöket végigjárom, kibővítem a gyűjtési akciót. Jártam már az Országos Színháztörténeti Múzeumban és a Bajor Gizi Múzeumban is, felvettem képviselőikkel a kapcsolatot még a járvány előtt. Reméljük, majd ők is hoznak kiállítandó anyagot. A termek úgy vannak berendezve, hogy időszakos kiállításoknak is helyet tudunk adni.

– Előfordult, hogy egy-egy kiszemelt művészről nem találtak anyagot? Gondolok mások mellett Szabó Lajosra, aki leszármazottak nélkül hunyt el, de jelentős művész volt.
– Szabó Lajos és felesége, Kakassy Ágnes hagyatékára nem akadtunk rá. Áginak volt egy bátyja, reméljük, még él, és sikerül rátalálni. Vannak olyan esetek, amikor nem is tudom, kivel lehetne felvenni a kapcsolatot. Ugyanakkor van egy listám hét-nyolc névvel, ezek esetében elérhető anyagok vannak.

Maradtak róla képek, újságcikkek, kitüntetések, róla megjelent könyv. Ugyanez a helyzet Papp Magdával is, még a színházi igazolványa is megmaradt.

– Első kezdeményezése, a Kiss Stúdió Színpad, mintegy harminc éve működik. Hogyan sikerült ennyi időn át fenntartani egy magánszínházat?
– Nem volt könnyű. Volt talán kis tapasztalatom, hiszen egy ideig vezettem a nagyváradi színházat is, de meg kellett tanulni, mit jelent saját lábakon állni. Sokáig nem léteztek pályázatok és hasonló lehetőségek, de a közönség végig velünk volt. Nélkülük nem tudtuk volna fenntartani, mert nem jött segítség sehonnan. Működött, és most is működik, bár a járvány alatt nehéz, hiszen egy kis pinceteremben vagyunk, ahova nem lehet beszorítani az embereket. De például Meleg Vilmos kollégám nélkülem is járta a templomokat, előadásokat tartott. Én online szerkesztettem, átküldtem műsorlapokat, tehát meg tudtunk oldani dolgokat. Gyakorlatilag nem állt le a működése a stúdiónak. Nagyobb színpadi játékot egyelőre nem tudunk létrehozni ebben az időszakban, így jelenleg csak pódiumestek vannak.