A kövendi unitárius templom belseje
Fotó: Orbán Orsolya
Az aranyosszéki Kövenden készült Keskeny út című, nemrég indult egyházi sorozatunk újabb videós riportja. Kövend unitárius gyülekezete az utóbbi hat esztendőben újjászületett a fiatal lelkésznő, Farkas Izolda áldozatos munkájának köszönhetően. Összeállításunkban a közmunkával megújított egyházi ingatlanokról és a pezsgő gyülekezeti életről egyaránt beszélgettünk.
2025. május 11., 08:532025. május 11., 08:53
2025. szeptember 14., 18:202025. szeptember 14., 18:20
Farkas Izolda unitárius lelkész munkájáról röviddel azután írtam riportot, hogy 2019-ben megválasztották a kövendi gyülekezetbe. Érdekesnek ígérkezett a téma, hogy női lelkipásztorként hogyan boldogul az aranyosszéki gyülekezetben, ahol korábban csak férfiak szolgáltak. A hat évvel ezelőtti találkozásunk alkalmából a 420 főt számláló gyülekezet lelkészasszonya hosszan beszélt terveiről, és közösségépítő szándékáról: éreztem, hogy van hozzá kellő ereje és kitartása, hogy elképzeléseit megvalósítsa.
Idén áprilisban, amikor a Keskeny út című videós egyházi riportsorozatunk újabb állomásához kerestem helyszínt és témát, Kövendre, és Farkas Izoldára gondoltam:
Kiderült, hogy jól jött az újabb látogatás, mert bőven van miről beszélgetnünk: a kövendi unitárius gyülekezet elmúlt hat esztendeje a megújulásról szól, aminek mozgatórugója a lelkipásztor munkája.
A lelkészi lakást is magába foglaló tágas egyházi telken bőven van látnivaló, zajlik az élet. Szemrevételezzük az épülő új garázst és fásszínt. A faluba be van vezetve a földgáz, de az egyházközségnek van saját erdeje, így jobban megéri közmunkában hazaszállítani a téli tűzifát. A közmunka szó sokszor elhangzik beszélgetésünk során, ami szintén a gyülekezet megújulásának jele, hiszen a valamikor természetes közösségi munka az utóbbi évtizedekben sok erdélyi faluban leáldozott. Kövenden ennek épp az ellenkezőjét éli meg a gyülekezet, hiszen amit az elmúlt években felújítottak, vagy építettek, az a gyülekezeti tagok áldozatos munkájával valósulhatott meg.
Farkas Izolda lelkésznő szerint mindent közösségi összefogással sikerült megvalósítani a gyülekezetben
Fotó: Orbán Orsolya
A munkálatokhoz szükséges építőanyag költségeit a bukaresti vallásügyi államtitkárságon elnyert két pályázatból fedezték, de a lelkészasszony szerint legalább ugyanolyan értékű közmunka és adomány áll a sikeres befejezés mögött. Az eredeti szépségében felújított ablakok és ajtók, a szépen kidolgozott famunkából álló berendezés mind-mind helyi emberek kezemunkáját dicséri. Az Úrasztalát és a körülötte lévő székeket az épület régi, lecserélt gerendáiból készítette egy helyi asztalos, de a könyvespolcok is az ő adományai.
Az imateremben gyülekezeti könyvtár várja az olvasókat: a régi könyvek mellé magyarországi adományként új könyvszállítmányok érkeztek, a temérdek olvasnivaló egyedi hangulatot ad az imateremnek. Itt tartják a közösségi alkalmakat, és télen a vasárnapi istentiszteleteket is. Nagy előnye a templommal szemben, hogy fűthető, így hideg időben szívesebben jönnek ide az emberek. Mintegy 40 személyre tervezték, de Farkas Izolda szerint voltak itt már nyolcvanan is.
A nyári gyerektáborok helyszíne
Fotó: Orbán Orsolya
A tágas udvaron nyaranta gyerektáborokat szerveznek, illetve a telek felső része az úgynevezett Tündérkert. Nevét a Kárpát-medencei Tündérkert-mozgalomról kapta, ami a hagyományos gyümölcsfajták megőrzését és ápolását tűzte ki célul. 2019-ben kapcsolódtak ehhez, amikor a falu írásos említésének 800. évfordulóját ünnepelte a helyi közösség. Töprengtek, hogy a jeles dátumnak mivel állítsanak maradandó emléket:
A szépen fejlődő csemeték, fák már betöltik a telek felső részét, koronájukon látszik, hogy értő kezek gondozzák.
Az egykori kántori lakot belülről sikerült felújítani
Fotó: Orbán Orsolya
A lelkészasszonnyal megnézzük a templomot, közben elhaladunk a felújított kultúrotthon előtt, ahol gyerekzsivaj fogad: az iskolai zöld hét keretében több Kolozs megyei elemis osztály vendégeskedik Kövenden. Az épületet a falu 20. századi neves lelkipásztora, Fikker János szolgálati idején építették az 1930-as években. Balázs Ferenc kortársaként ő honosította meg Kövenden a tej- és a biztosítási szövetkezetet, ami helyi sikertörténetté vált, mígnem a kommunista rendszer felszámolta. Fikker elmenekült ugyan Romániából – ahol távollétében börtönbüntetésre ítélték –, de a kommunizmus vasökle Magyarországon is rátalált: internálótábort, illetve hosszú börtönéveket kellett letöltenie igaztalan vádak miatt.
A lelkészasszony szerint
Őshonos gyümölcsfák az egyházi kertben
Fotó: Orbán Orsolya
A napjainkban 410 tagot számláló kövendi unitárius gyülekezet temploma felújításra szorul. A tetőzetet sikerült pályázati forrásból, és sok közmunkával kicserélni. Mivel középkori műemléktemplomról van szó, nagyon alapos és méregdrága dokumentációt igényel a felújításhoz szükséges pályázat leadása. A Pákei Lajos tervei alapján az 1900-as évek elején felújított kövendi templom megérett az újabb nagy munkálatokra, a lelkészasszony szerint ez a gyülekezet nagy terve a következő időszakra.
Közben megcsodálom a templom értékes festett mennyezetét, ami szintén több száz éves: bő száz évvel ezelőtt, 1911-ben egy festőművész olyan remekül újította fel, hogy a szemlélő nehezen telik be a népi elemeket tartalmazó festett fa színárnyalataival.
Imaterem könyvtárral: télen ez a gyülekezet állandó otthona
Fotó: Orbán Orsolya
Visszamegyünk az imaterembe elkészíteni a videón rögzített beszélgetést: ez egy olyan miliő, ahol szívesen ül vendéglátó és vendég egyaránt. Amikor az elmúlt hat esztendő lelkészi tapasztalatairól kérdezem, Farkas Izolda úgy fogalmaz, ez az időszak mind szakmailag, mind emberileg megerősödést hozott a hitében.
,,Látva azokat az egyházközségi tagokat, akik lelki élményre vágynak, még inkább megerősítette hivatástudatomat, hogy van értelme. Van ennek a munkának egy olyan csodája, ami nem mindig az épületekben látszik, hanem az emberek arcán” – magyarázza a lelkipásztor.
Az építkezésekről, a felújításokról szólva, a lelkészasszony szerint az emberek visszataláltak ahhoz a belső motivációhoz, ami eleiket az építésre ösztönözte, őket pedig a fenntartásra készteti. ,,A mi feladatunk az, hogy amit megörököltünk, amit itt hagytak számunkra, azt megvédjük, megóvjuk, és munkánk által meghosszabbítsuk az élettartamát” – mutat rá a gyülekezet lelkipásztora. Mindez olyan körülmények között történik, hogy az utóbbi harminc esztendőben nem csak Kövend, hanem egész Erdély megváltozott, az embereknek egyre zsúfoltabb és kötöttebb a programja, amiben kevesebb helyet kap az egyházi élet.
A lelkészasszony szerint a jövő záloga a megtartó erőt jelentő összefogás.
A kövendi unitárius templom teljes felújításra szorul
Fotó: Orbán Orsolya
– hangsúlyozza vendéglátónk.
A pezsgő gyülekezeti élet eleve jó példa a gyerekek és a fiatalok számára, hiszen a legkisebb korosztályoktól a legidősebbekig mindenki részese lehet a foglalkozásoknak.
A vallásórák, a gyerektáborok, a különféle gyerekfoglalkozások mellett a felnőttek számára is bőven van találkozási alkalom a vasárnapi istentiszteleteken túl.
Kézműves csoportok működnek, megszervezik az idősek vasárnapját, illetve rendszeresen hazahívják az elszármazottakat különféle alkalmakra.
,,Minden évszaknak megvan a maga bejáratott programrésze. Eljárunk a magyar unitárius egyház rendezvényeire Erdély-szerte, illetve Kolozsvár közelségét is kihasználjuk a magyar színház és opera visszatérő vendégeiként. Nem csak vallási, hanem nemzeti ünnepeinknek is megadjuk a módját. Kiemelném a népszerű imaheteket, ami minden évben sikertörténet a gyülekezet életében” – sorjázza a különböző foglalkozásokat, rendezvényeket, eseményeket vendéglátónk. Egy bizonyos: aki bármi módon kapcsolódni akar a kövendi unitárius gyülekezeti élethez, annak számos lehetősége van erre.
Szabó Enikő tanítónő az egyházi életnek is aktív tagja
Fotó: Orbán Orsolya
Megkerestem Szabó Enikő kövendi tanítónőt is, aki egyben a gyülekezet jegyzője. Iskoláját éppen felújítják, így a sportpálya mellett üzemelő épületbe berendezett osztályteremben beszélgetünk. A 30 éve pedagógusként dolgozó tanítónő másodmagával oktat az aranyosszéki faluban. A többi településhez hasonlóan itt is csökkent a gyereklétszám, de vendéglátónk bizakodó, hogy az új, modern iskola a jövő tanévtől nagyobb vonzerőt jelent majd.
A vidéki oktatásnak az is az előnye, hogy kimegyünk az udvarra, a természet közelébe. A gyereknek semmi hátránya nem származik abból, hogy összevont osztályba járnak” – hangsúlyozza a kövendi pedagógus.
Az egyház portáján kocsigarázs és fásszín készül közmunkával
Fotó: Orbán Orsolya
A gyülekezeti kebli tanács tagjaként hangsúlyozza, hogy az a közösség erős, ahol van önszerveződés: ,,Ha az egyház képviselői és a pedagógus együtt tudnak dolgozni, az a közösséget lendíti előre. Együtt dolgozva támogatjuk egymás ötleteit. Ha egyházi rendezvény van, pedagógusként ott vagyok, kiveszem a részem, besegítek. Ugyanúgy, ha nekem van szükségem segítségre, akkor partnerek vagyunk, és a közösségünket szolgáljuk szeretetben”.
Kövend jövőjével kapcsolatban Szabó Enikő abban lát veszélyt, hogy Torda közelsége miatt egyre több a más vidékről származó beköltöző, akik jelenlétükkel megbontják a közösség összetételét. ,,Abban látnék potenciált, hogy a helybélieknek legyen előnyük ház- és telekvásárláskor. Olyan emberek letelepedése jönne jól, akiknek valamilyen kapcsolatuk van a vidékkel” – érvel a pedagógus, aki előrelépésnek tartja, hogy a várfalvi önkormányzatban kövendi az új alpolgármester, így a falu több figyelmet kap.
A két világháború között épült parókia
Fotó: Orbán Orsolya
Fotó: Kövendi Unitárius Egyházközség
Fotó: Kövendi Unitárius Egyházközség
Fotó: Kövendi Unitárius Egyházközség
Fotó: Kövendi Unitárius Egyházközség
Fotó: Kövendi Unitárius Egyházközség
Fotó: Kövendi Unitárius Egyházközség
Fotó: Kövendi Unitárius Egyházközség
Fotó: Kövendi Unitárius Egyházközség
Fotó: Kövendi Unitárius Egyházközség
Fotó: Kövendi Unitárius Egyházközség
Keskeny út címmel az Erdélyi Napló hasábjain induló új videós riportsorozatunkban különböző felekezetű gyülekezetek mindennapjait járjuk körül. Elsőként a Kolozs megyei Pusztakamarásra látogattunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!