Önszerveződéssel akarják megváltoztatni településük arculatát az aranyosszéki Kövend lakói

Kövend a helyben maradó fiatalabb családoknak köszönhetően azonban könnyebb és biztatóbb helyzetben van, mint más aranyosszéki falu. Ez azt is jelenti, hogy az embereknek nagyobb az igényük arra, hogy környezetüket és a közösségi életet a maguk elképzelései szerint alakítsák.

 „Bármit meg lehet csinálni,
ha hozzáfogunk”

Az autók porától köddé váló főutcán baktatva arra gondolok, nem éppen leányálom olyan településen lakni, ahol sáros vagy poros utakon jár napi rendszerességgel az ember, miközben Erdély-szerte sok faluban mára szinte minden utcát leaszfaltoztak. Igaz, Várfalva községbe a rendszerváltás után is mindig később érkeztek a korszerűsítési beruházások annak ellenére, hogy a község területén található kavicsbányából épült meg a Torda–Gyalu-autópálya jelentős része.

Szabó Enikő tanítónő – aki a falu összevont elemi osztályait tanítja – arról beszél, hogy a kövendiek a különböző gyűléseken mindig elmondják észrevételeiket és elégedetlenségüket a községi vezetéssel kapcsolatban. Emiatt sok vita alakult ki az elmúlt években, aminek volt pozitív hozadéka is, hiszen néhány elképzelésükhöz partnerré vált a szomszédos faluból, Bágyonból származó magyar polgármester, illetve az általa vezetett önkormányzat. Persze nem ilyen egyszerű a történet, hiszen a község falvai más-más ütemben fejlődnek.

Éppen az elégedetlenség késztette arra a fiatalabbakat, hogy próbáljanak civil szervezetet alakítva tervezni, illetve közösségi erőként a polgármesteri hivatal partnerévé válni bizonyos projektekben. E célra egy hagyományőrző tűzoltó egylet bizonyult a legjobb megoldásnak, amit Szabó Enikő férje, Nyegre Csaba vállalt fel. Magyarországi testvértelepüléstől, illetve Luxemburgból sikerült korszerű tűzoltó-felszerelést és ruházatot beszerezni adományként. Némi viták után azt is elérték, hogy az új civil szervezetnek beleszólása legyen kövendi dolgokba, azaz törekvéseiket támogassa a várfalvi polgármesteri hivatal. A falu területén levő sportpálya öltözőjének kihasználatlan helyiségét közösségi összefogással vendégszobákká alakították, de már megvolt az első tűzoltóbál is, ami megmozgatta a falu népét.

– magyarázza a tanítónő, akit várfalvi pedagóguskollégái iskolaigazgatóvá szeretnének „avanzsálni”, mert azt tartják, hogy ő látja át leginkább a községi oktatást. Szabó Enikő azonban kivárna legalább a jövő évi helyhatósági választásokig, mert számára fontos, hogy olyan helyi önkormányzat alakuljon, amely a mostaninál jobban átlássa a községi oktatás helyzetét, és elkötelezett partner legyen a közösen felvállalt tervek megvalósításához.

Kövenden pozitív elmozdulás tapasztalható a gyereklétszám alakulása terén. Amikor Szabó Enikő tíz évvel ezelőtt bágyoni tanítónői állásának megszűntekor hazatért, három tanerős iskola működött a faluban, mára ő maradt egyedül, viszont

Itthon akarnak boldogulni a fiatalok

A közeli Tordára ingázó fiatalok már nem abban gondolkodnak, hogy elhagyják szülőfalujukat vagy Erdélyt, hanem itthon maradnak, itt akarnak boldogulni „Ezt a közösségi elvárást szeretnénk erősíteni, támogatni. Ehhez Kövend hagyományos civil önszerveződése mellett szükség van egy megerősödött községi önkormányzatra is, amelynek van víziója arról, milyennek képzeli el a község jövőjét. Sok területen kellene pályázni, fejleszteni, faluprojekteket kitalálni, és ezekért közösen  tenni” – magyarázza a tanítónő, aki férjével együtt nemrég egy lecsófőző rendezvényt szervezett a faluközösségnek. 

A megújulási hullámhoz csatlakozik Farkas Izolda unitárius lelkész is, aki idén tavasszal érkezett Kövendre a korábban 30 évet itt szolgáló és nyugdíjba vonuló lelkész helyébe.

A fiatal lelkésznő érzi a közösség „pulzusát”, és tisztában van azzal, hogy a parókián is új lendületre van szükség. Noha a faluban lelkész asszony még nem szolgált, a környéken már több gyülekezetbe is női lelkész került. Kérdésemre, hogy a váltást hogyan fogadják az emberek, Farkas Izolda azt mondja, idejövetelének első szolgálata kivételes eseményként marad meg emlékezetében, annyi szeretet övezte. „Erdély nagyon tradicionális régió, de az utóbbi években már sokat változott. Nem érzem semmi hátrányát annak, hogy női lelkész vagyok” – magyarázza vendéglátóm, aki elismeri, hogy még keresik az emberek a megfelelő szavakat, hogy őt és a férjét miként szólítsák, ugyanakkor nagyon hálás, hogy beilleszkedése zökkenőmentesen történik.

– magyarázza a lelkész asszony, aki szeretne hangsúlyosan nyitni a fiatalok felé. Nyáron heti rendszerességgel tartottak gyerekprogramokat, eljártak unitárius találkozókra, illetve tervbe vette a Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron szép sikert elért ifjúsági istentiszteletek bevezetését különböző alkalmakhoz kötődve.

A lelkészasszony szerint a mai kor emberét nemcsak a templomban lehet megszólítani. Kézműves körtől felolvasó esten és vallásórákon át játékestig igen széles az a foglalkozásskála, ami érdekelheti az embereket. „Imádkozni nemcsak templomban lehet. Az öröm, amit különböző alkalmak keretében megél a gyülekezet, mindig felér egy imádsággal” – magyarázza Farkas Izolda.

A lelkész asszony szerint

Hiába próbálkoznánk két világháború közötti foglalkozások újraélesztésével a gazdák számára, amikor a többség ma már nem a földből él meg – magyarázza a lelkész, aki arról is mesél, hogy újjáélesztenék a falu régi lapját, a kövendi életet. A kiadványt egyházi ünnepek táján jelentetik meg, de már az első lapszámba annyi esemény, beszámoló és fénykép ígérkezik, hogy az oldalszám bővebb lesz az eltervezettnél. A kövendi lapban a következő években minden bizonnyal lesz miről beszámolni.