A Kemény bárók által épített pusztakamarási református templom belseje
Fotó: Orbán Orsolya
Keskeny út címmel az Erdélyi Napló hasábjain induló új videós riportsorozatunkban különböző felekezetű gyülekezetek mindennapjait járjuk körül. Virágvasárnap kezdődő sorozatunkban elsőként a Kolozs megyei Pusztakamarásra látogattunk, a történelmi Kemény család mezőségi fészkébe, amely Sütő András szülőfaluja is. A református szórványközösség lelkipásztora, Oroszhegyi Attila Zsolt volt a vendéglátónk, akivel a falu valamennyi nevezetességét bejártuk.
2025. április 13., 08:222025. április 13., 08:22
Mezőségi látogatásunkat a Kemény-udvarház romos épületénél kezdjük Pusztakamaráson. A 18. században épült kúria az 1989-es rendszerváltás óta eltelt 35 esztendőben vált romhalmazzá. Az enyészet már korábban, a kommunista uralom megerősödésével elkezdődött, amikor 1949. március 3-án a Kemény család tagjait kitelepítették. Onnantól fogva az új hatalom új gazdákat és új hasznosítást keresett a faluhoz korábban ezer szállal kötődő arisztokrata család épített örökségének.
A szomorú látvány összefügg a pusztakamarási magyar közösség számbeli megfogyatkozásával, amely bő száz év alatt harmadára zsugorodott.
A nézelődést a Magyar utcában folytatjuk, ott, ahol a református templom, a papi lak és Sütő András szülőháza áll. Utunkon elkísér Oroszhegyi Attila Zsolt, a Pusztakamarási Református Missziói Egyházközség lelkipásztora, aki a helyi gyülekezet mellett a botházai, mezőszombattelki, tótházi, magyarlégeni és novalyi szórványgyülekezeteket is pásztorolja. Parányi egyházközségek ezek, ahol a magyarság már korábban lemorzsolódott, csupán a pusztakamarási maradt meg száz fős lélekszámúnak. A közel 1600 fős település többségi román és cigány lakossága mellett a magyarság arányát nehéz számolni, magyarázza vendéglátónk, aki a háromféle nemzetiség közötti együttélést normálisnak tartja, ,,mindenki tudja a maga helyét”.
Oroszhegyi Attila Zsolt lelkipásztor húsz éve szolgál a mezőségi gyülekezetben
Fotó: Orbán Orsolya
A templomkertben megtekintjük a Kemény család ide menekített síremlékeit a kúriához közeli temetőrészből, ahol a kommunista érában több sírkövet összetörtek. ,,A Kemény-birtokosok közül ketten éltek itt – Béla és Géza báró –, közöttük volt felosztva a pusztakamarási birtok. Béla bárónak nem voltak leszármazottai, így az az ág kihalt. Géza bárónak három gyermeke született, egyikük ma is él” – foglalja össze tömören a Kemények Pusztakamaráshoz fűződő családi kötődését a lelkipásztor.
A kétezres évek elején egyeztettek a leszármazottakkal, hogy a meglévő síremlékeket hozzák a templomkertbe, mert a főúri család temetkezési helyét a negyvenes években feldúlták. Igaz, ma már senki nem bántja őket, de itt, a templom mellett nagyobb figyelmet kapnak, mint a nehezen megközelíthető bozóttengerben. Később
A régi Pusztakamarás a tatárjárás áldozata lett: a XVIII. századi betelepítés az erdélyi Kemény-birtokokról történt, román és magyar földműveseket hoztak a mezőségi falu elpusztított lakosságát pótolni. Ez a hullám is része volt a mezőségi lakosságcserének, amikor több településen többségbe került a román lakosság. A trend Trianon óta erősödött fel. A korábban görög-katolikus román közösség – a kommunista érában betiltott egyházukat követően – görögkeleti, azaz ortodox vallású lett.
Pusztakamarás madártávlatból
Fotó: Orbán Orsolya
Pusztakamarás magyar közösségét keményen megviselte a 20. század történelme. A Trianon előtti években, csúcskorában, a helyi református gyülekezet mintegy háromszáz lelket számlált, létszámában azonban már akkor is kisebb volt, mint a román gyülekezet. A második érvágás Észak-Erdélynek Magyarországhoz történő visszacsatolásakor, 1940-ben következett be, amikor az új román–magyar határ a falu fölötti domboldalon húzódott: Pusztakamarás Dél-Erdélyben, azaz Romániában maradt. Vendéglátónk megmutatja a tőlünk ,,ugrásnyira” lévő egykori országhatárt, ami mély nyomot hagyott a helyi magyarság életében. Míg a határ túloldalán – ha csupán négy esztendőre is –, a magyar ember emelt fővel élhette életét, a pusztakamarási magyar közösség megmaradt megalázott helyzetében.
ami a házon, vagy a templom falain belül maradt, ahova a többségi román hatalom igyekezett Trianon után száműzni” – magyarázza a lelkipásztor.
Sütő András szülőháza: az emlékházban nyáron egymásnak adják a kilincset a turisták
Fotó: Orbán Orsolya
Pusztakamarás neves szülöttje, Sütő András híres könyvében, az Anyám könnyű álmot ígér című kötetében szociográfiai látleletet készít az 1960-as évek mezőségi falujáról. Az 1927. június 17-én, Pusztakamaráson született és 2006. szeptember 30-án, Budapesten meghalt író emlékházát egy szomszédban lakó asszony nyitja ki számunkra.
A Ceaușescu-rendszerben egy darabig itt szolgáló Ferenczy Miklós lelkipásztor mesélte egyik találkozásunk alkalmából, hogy
A Sütő-emlékházat nyáridőben sok turista felkeresi, aki a Mezőségen átutazik.
Oroszhegyi Attila Zsolt szerint Sütő András könyve tűpontosan mutatja be azt a szórványosodási folyamatot, ami a kommunizmus évtizedeiben teljesedett ki. Ennek egyik vetülete a vegyes házasságok megszaporodása, illetve a falu elnéptelenedése.
A papilak belső felújításon esett át, de külső felújításra szorul
Fotó: Orbán Orsolya
,,Munkahelyek nem voltak: a két állami gazdaságban lehetett ugyan dolgozni, de aki mesterséget tanult, az elköltözött Kolozsvárra, Szamosújvárra, vagy Marosvásárhelyre.
Mi öt település metszéshatárán élünk:
keleti irányban ugyanannyi Szászrégen,
65 km-re fekszik Marosvásárhely,
40 Szamosújvár,
és mintegy 40 km Torda és Aranyosgyéres.
Ezek a városok elszívták a fiatalokat – románokat és magyarokat egyaránt” – mutatja a helyi közösség sorvadásának okait a lelkész.
A Kemény-kúria romjai. Az épület az elmúlt 35 évben teljesen lepusztult
Fotó: Orbán Orsolya
Visszakanyarodunk a Kemény családhoz, amely évszázadokon át meghatározó volt a falu és a református gyülekezet életében. Elsősorban egyházi kötődésük maradt fenn, hiszen ők építették a templomot, és hathatós segítségükkel újították fel azt többször is.
,,1907-ben – amikor a templom régi zsindelyfedelét lecserélték azbeszt palára –,
Miután kitelepítették őket, a kommunizmusban nem jöhettek haza, később pedig már nem kívánkoztak annyira” – magyarázza vendéglátónk.
Kemény Zsigmond báró mellszobra a templomkertben
Fotó: Orbán Orsolya
Húsz éve a pusztakamarási gyülekezetben szolgáló református lelkipásztor két évtizeddel ezelőtt 150 lélekkel vette át az egyházközséget, de mint fogalmaz, akkor sem lakott itt mindenki. A rendszerváltás után felgyorsult fogyási trendet jól mutatja, hogy keresztelő nincs, csak temetés. A kilencvenes években szűnt meg a magyar oktatás, azóta a fiatalok nem maradnak a faluban.
Az elszármazottak általában az egyházi ünnepekre – főleg húsvétra – jönnek haza. Ünnepeken a vegyes házasságok román családtagjai egészítik ki a gyülekezet templomi részvételét. A faluba történő hazatérés, látogatás egyre gyérebb, és egyre kevesebb embert érint, magyarázza a lelkész, akivel a református temetőbe is kilátogatunk. A gondozott sírkertben az 1905-ben épült emlékmű a tatárjáráskor elpusztult egykori templomnak és annak lakóinak állít emléket. A korabeli templomkövekből épített kegyhely körül tömegsírban nyugszanak a tatárok által lekaszabolt őslakó magyarok.
Az 1905-ben állított emlékmű a református temetőben az Árpád-kori templom köveiből
Fotó: Orbán Orsolya
Megbecsülni is nehéz, hányan estek áldozatul a keletről beözönlő barbár seregeknek.
Egyszer talán erre is sor kerül, mint más tervekre, amelyek a fogyatkozó magyar gyülekezet életében jelenthetnének fordulópontot.
A pusztakamarási református templom tornya
Fotó: Orbán Orsolya
Emléktáblák a Kemény család tagjairól a templom falán
Fotó: Orbán Orsolya
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Temesvár mellett feltárt avar lovas harcos sírok újraírhatják a térség avar múltjáról alkotott eddigi ismereteket. A leletek szerint az avar elit nemcsak jelen volt a Bánságban, hanem katonai és gazdasági ellenőrzést is gyakorolhatott.
A következő három napban a néphagyományból ismert fagyosszentek idén nem hozzák „igazi formájukat”: a meteorológiai előrejelzések szerint Erdély legnagyobb részén nem kell fagyra számítani.
Egy japán kisváros művelődési házában erdélyi ételek főnek: tyúkhúsleves, pörkölt, töltött káposzta kerül az asztalra, a falakon kalotaszegi minták, a konyhában pedig egy olyan ember dolgozik, aki mindezt nem tanulta, hanem hozta magával.
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
Bár csütörtökön többfelé alakultak ki záporok Erdélyben, a gazdák többsége hiába várt a tartós, kiadós csapadékot. A meteorológiai előrejelzések szerint azonban a hétvégén többfelé megérkezhet az eső.
Erőltetett menetben látott neki a bukaresti kormány a védelmi képességek fejlesztését szolgáló európai SAFE-program végrehajtásának, amelynek keretében közel 17 milliárd euró áll Románia rendelkezésére.
Lépésről lépésre Isten igéjének a fényében próbál előre haladni a megalakulásának 30. évfordulóját idén ünneplő Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség, amelyben Rácz Ervin Lajos lelkipásztor szerint megpróbálják összehangolni a generációkat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!