A Kemény bárók által épített pusztakamarási református templom belseje
Fotó: Orbán Orsolya
Keskeny út címmel az Erdélyi Napló hasábjain induló új videós riportsorozatunkban különböző felekezetű gyülekezetek mindennapjait járjuk körül. Virágvasárnap kezdődő sorozatunkban elsőként a Kolozs megyei Pusztakamarásra látogattunk, a történelmi Kemény család mezőségi fészkébe, amely Sütő András szülőfaluja is. A református szórványközösség lelkipásztora, Oroszhegyi Attila Zsolt volt a vendéglátónk, akivel a falu valamennyi nevezetességét bejártuk.
2025. április 13., 08:222025. április 13., 08:22
2025. szeptember 14., 18:222025. szeptember 14., 18:22
Mezőségi látogatásunkat a Kemény-udvarház romos épületénél kezdjük Pusztakamaráson. A 18. században épült kúria az 1989-es rendszerváltás óta eltelt 35 esztendőben vált romhalmazzá. Az enyészet már korábban, a kommunista uralom megerősödésével elkezdődött, amikor 1949. március 3-án a Kemény család tagjait kitelepítették. Onnantól fogva az új hatalom új gazdákat és új hasznosítást keresett a faluhoz korábban ezer szállal kötődő arisztokrata család épített örökségének.
A szomorú látvány összefügg a pusztakamarási magyar közösség számbeli megfogyatkozásával, amely bő száz év alatt harmadára zsugorodott.
A nézelődést a Magyar utcában folytatjuk, ott, ahol a református templom, a papi lak és Sütő András szülőháza áll. Utunkon elkísér Oroszhegyi Attila Zsolt, a Pusztakamarási Református Missziói Egyházközség lelkipásztora, aki a helyi gyülekezet mellett a botházai, mezőszombattelki, tótházi, magyarlégeni és novalyi szórványgyülekezeteket is pásztorolja. Parányi egyházközségek ezek, ahol a magyarság már korábban lemorzsolódott, csupán a pusztakamarási maradt meg száz fős lélekszámúnak. A közel 1600 fős település többségi román és cigány lakossága mellett a magyarság arányát nehéz számolni, magyarázza vendéglátónk, aki a háromféle nemzetiség közötti együttélést normálisnak tartja, ,,mindenki tudja a maga helyét”.
Oroszhegyi Attila Zsolt lelkipásztor húsz éve szolgál a mezőségi gyülekezetben
Fotó: Orbán Orsolya
A templomkertben megtekintjük a Kemény család ide menekített síremlékeit a kúriához közeli temetőrészből, ahol a kommunista érában több sírkövet összetörtek. ,,A Kemény-birtokosok közül ketten éltek itt – Béla és Géza báró –, közöttük volt felosztva a pusztakamarási birtok. Béla bárónak nem voltak leszármazottai, így az az ág kihalt. Géza bárónak három gyermeke született, egyikük ma is él” – foglalja össze tömören a Kemények Pusztakamaráshoz fűződő családi kötődését a lelkipásztor.
A kétezres évek elején egyeztettek a leszármazottakkal, hogy a meglévő síremlékeket hozzák a templomkertbe, mert a főúri család temetkezési helyét a negyvenes években feldúlták. Igaz, ma már senki nem bántja őket, de itt, a templom mellett nagyobb figyelmet kapnak, mint a nehezen megközelíthető bozóttengerben. Később
A régi Pusztakamarás a tatárjárás áldozata lett: a XVIII. századi betelepítés az erdélyi Kemény-birtokokról történt, román és magyar földműveseket hoztak a mezőségi falu elpusztított lakosságát pótolni. Ez a hullám is része volt a mezőségi lakosságcserének, amikor több településen többségbe került a román lakosság. A trend Trianon óta erősödött fel. A korábban görög-katolikus román közösség – a kommunista érában betiltott egyházukat követően – görögkeleti, azaz ortodox vallású lett.
Pusztakamarás madártávlatból
Fotó: Orbán Orsolya
Pusztakamarás magyar közösségét keményen megviselte a 20. század történelme. A Trianon előtti években, csúcskorában, a helyi református gyülekezet mintegy háromszáz lelket számlált, létszámában azonban már akkor is kisebb volt, mint a román gyülekezet. A második érvágás Észak-Erdélynek Magyarországhoz történő visszacsatolásakor, 1940-ben következett be, amikor az új román–magyar határ a falu fölötti domboldalon húzódott: Pusztakamarás Dél-Erdélyben, azaz Romániában maradt. Vendéglátónk megmutatja a tőlünk ,,ugrásnyira” lévő egykori országhatárt, ami mély nyomot hagyott a helyi magyarság életében. Míg a határ túloldalán – ha csupán négy esztendőre is –, a magyar ember emelt fővel élhette életét, a pusztakamarási magyar közösség megmaradt megalázott helyzetében.
ami a házon, vagy a templom falain belül maradt, ahova a többségi román hatalom igyekezett Trianon után száműzni” – magyarázza a lelkipásztor.
Sütő András szülőháza: az emlékházban nyáron egymásnak adják a kilincset a turisták
Fotó: Orbán Orsolya
Pusztakamarás neves szülöttje, Sütő András híres könyvében, az Anyám könnyű álmot ígér című kötetében szociográfiai látleletet készít az 1960-as évek mezőségi falujáról. Az 1927. június 17-én, Pusztakamaráson született és 2006. szeptember 30-án, Budapesten meghalt író emlékházát egy szomszédban lakó asszony nyitja ki számunkra.
A Ceaușescu-rendszerben egy darabig itt szolgáló Ferenczy Miklós lelkipásztor mesélte egyik találkozásunk alkalmából, hogy
A Sütő-emlékházat nyáridőben sok turista felkeresi, aki a Mezőségen átutazik.
Oroszhegyi Attila Zsolt szerint Sütő András könyve tűpontosan mutatja be azt a szórványosodási folyamatot, ami a kommunizmus évtizedeiben teljesedett ki. Ennek egyik vetülete a vegyes házasságok megszaporodása, illetve a falu elnéptelenedése.
A papilak belső felújításon esett át, de külső felújításra szorul
Fotó: Orbán Orsolya
,,Munkahelyek nem voltak: a két állami gazdaságban lehetett ugyan dolgozni, de aki mesterséget tanult, az elköltözött Kolozsvárra, Szamosújvárra, vagy Marosvásárhelyre.
Mi öt település metszéshatárán élünk:
keleti irányban ugyanannyi Szászrégen,
65 km-re fekszik Marosvásárhely,
40 Szamosújvár,
és mintegy 40 km Torda és Aranyosgyéres.
Ezek a városok elszívták a fiatalokat – románokat és magyarokat egyaránt” – mutatja a helyi közösség sorvadásának okait a lelkész.
A Kemény-kúria romjai. Az épület az elmúlt 35 évben teljesen lepusztult
Fotó: Orbán Orsolya
Visszakanyarodunk a Kemény családhoz, amely évszázadokon át meghatározó volt a falu és a református gyülekezet életében. Elsősorban egyházi kötődésük maradt fenn, hiszen ők építették a templomot, és hathatós segítségükkel újították fel azt többször is.
,,1907-ben – amikor a templom régi zsindelyfedelét lecserélték azbeszt palára –,
Miután kitelepítették őket, a kommunizmusban nem jöhettek haza, később pedig már nem kívánkoztak annyira” – magyarázza vendéglátónk.
Kemény Zsigmond báró mellszobra a templomkertben
Fotó: Orbán Orsolya
Húsz éve a pusztakamarási gyülekezetben szolgáló református lelkipásztor két évtizeddel ezelőtt 150 lélekkel vette át az egyházközséget, de mint fogalmaz, akkor sem lakott itt mindenki. A rendszerváltás után felgyorsult fogyási trendet jól mutatja, hogy keresztelő nincs, csak temetés. A kilencvenes években szűnt meg a magyar oktatás, azóta a fiatalok nem maradnak a faluban.
Az elszármazottak általában az egyházi ünnepekre – főleg húsvétra – jönnek haza. Ünnepeken a vegyes házasságok román családtagjai egészítik ki a gyülekezet templomi részvételét. A faluba történő hazatérés, látogatás egyre gyérebb, és egyre kevesebb embert érint, magyarázza a lelkész, akivel a református temetőbe is kilátogatunk. A gondozott sírkertben az 1905-ben épült emlékmű a tatárjáráskor elpusztult egykori templomnak és annak lakóinak állít emléket. A korabeli templomkövekből épített kegyhely körül tömegsírban nyugszanak a tatárok által lekaszabolt őslakó magyarok.
Az 1905-ben állított emlékmű a református temetőben az Árpád-kori templom köveiből
Fotó: Orbán Orsolya
Megbecsülni is nehéz, hányan estek áldozatul a keletről beözönlő barbár seregeknek.
Egyszer talán erre is sor kerül, mint más tervekre, amelyek a fogyatkozó magyar gyülekezet életében jelenthetnének fordulópontot.
A pusztakamarási református templom tornya
Fotó: Orbán Orsolya
Emléktáblák a Kemény család tagjairól a templom falán
Fotó: Orbán Orsolya
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!