Izgalmas lehetőségek a Bánffy-kastélyban

– Június 11–12-én kerül sor a bonchidai Bánffy-kastélyban a Barock fesztiválra – a fesztivál plakátja, az elnevezéshez hasonlóan régit ötvöz újjal. Az elmúlt években mintha egyre hangsúlyosabb lenne az új, a most...

– A Barock. Bonchidai Bánffy Kastély Napokról beszélünk, amelyet idén 15. alkalommal szervezünk meg. Az idei rendezvény plakátját Kürti Andrea készítette, s egyértelműen a fesztivál családbarát jellegét kívánja hangsúlyozni. A kastélynapoknak immár történelme van, 15 éve szervezzük: 2001-ben még a romok közé hívta meg a fesztivál a vendégeit. Az évek során a koncepció átalakult, 2012 táján adtuk neki a Barock előnevet – egyfajta szójáték ez, a barokk stílus és a rockzene között lavíroz. Lehet, erős egy picit, de mindenképp jelezni akartuk a rendezvény élő jellegét. A barokk pedig a még ma is látható építészeti örökséget jelzi. Ahogy egyre több teret nyertünk a romokból, úgy változott a fesztivál programkínálata is, a felújított tereket is ki tudtuk használni. Az istállóban filmeket vetítünk, a kápolnában bábszínház, klasszikus zenei koncert lesz. Számos kiállításnak is teret tudunk adni, idén többek között Vásárhelyi Antal magyarországi rézkarcoló hozza el Madáchnak Az ember tragédiájából inspirálódott 15 rézkarcát Tizenöt kép tizenöt szín címmel. De itt lesznek a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum diákjai, a nagybányai Képzőművészek Egyesülete is képviseli magát egy kiállítással, illetve a kolozsvári Apáczai Gimnázium diákjai. Vannak állandó partnereink, ilyen az Életfa Családsegítő Egyesület, a cserkészek. Különböző gyerekfoglalkozásokkal várjuk hát június 11–12-én a Kolozsvár környéki családokat, érdeklődőket.

– Melyek a kastélynak azok a terei, amelyeket a látogatók is birtokba vehetnek?

– Ez igen változó, hiszen több épület van. De a legfontosabb, hogy minden épületet sikerült befödni. A konyhaépületet kb. 90 százalékban helyreállítottuk, itt kávézó, étterem, szálláshelységek vannak. A Miklós-épület 50–60 százalékban van helyreállítva, ahol pince, kiállítóterek, konferenciaterem, irodák, szálláshelységek találhatók. A felújítási munkálatok azonban nagyon nehézkesen haladnak, kimondottan restaurálási munkákra nehezen tudunk pályázni. S nem is csak a helyreállítás a célunk, hanem hogy funkciót is találjunk a helyreállított tereknek. Többnyire kulturális, oktatási programokkal pályázunk, ezekbe próbáljuk beilleszteni a felújítási munkálatokat: főként EU-s alapokról beszélhetünk.

– Egyfajta kulturális centrumként működne a kastély? Fenntartható ilyen formában az épület?

– Valóban, a legfontosabb a fenntarthatóság. Kulturális és oktatási központként működne majd a kastély, s elsődleges cél, hogy együttműködjünk a kolozsvári egyetemekkel, akik műhelygyakorlatokra, különböző oktatási programokra igénybe vennék az épületet. Ez már az idén elkezdődik valamilyen szinten, van egy pályázati felhívásunk, amelynek az értékelése hamarosan nyilvános lesz. Ebben az épületnek három terét és folyosóját kellett a pályázóknak újragondolni. Erre építészek, mérnökök, képzőművészek jelentkezhettek, s a nyertes pályázók terveit fogjuk megvalósítani. A tervek szerint a főépületben készül egy olyan lakosztály is, amelyet a Bánffy család számára fogunk fenntartani.

– A bonchidai kastélyban sokféle művészeti ág és generáció megfordul: s nemcsak a generációk különbözőek, hanem etnikailag is vegyesek a kastélyt igénybe vevő fesztiválok.

– Mindig fontos volt számunkra, hogy három nyelven fussanak a programjaink. Az elején próbáltunk saját rendezvényeket szervezni, s ez is az alapvető célunk: rendezvényekkel, élettel megtölteni a történelmi környezetet. Hogy az emberek szeressék, jöjjenek, hogy lássák, ha egy ilyen horderejű épületet meg lehet menteni az enyészettől, akkor talán kedvet kapnak ahhoz, hogy a saját portájukat is rendbe tegyék. A belépés minden rendezvényünkön ingyenes a bonchidaiak számára, az Örökségnapok Gyerekeknek programunkon is a környékbeli gyerekeknek tartunk foglalkozásokat, beszélünk nekik a Bánffy családról, a kastély történetéről, historikus táncokat tanulhatnak. Ugyanebből a célból foglalkozunk Torockóval és Énlakával, hiszen a falvak arculatának megőrzése prioritás számunkra.

– Más rendezvények is beköltöznek a kastély falai közé, évek óta visszatérő vendég az épp most zajló filmfesztivál.

– A TIFF korábban egyestés vetítésre jött a kastélyba, pár éve viszont már egy egész hétvégére kiköltözött a fesztivál. S ami fontos, hogy ők sem csupán vetítésre jönnek, hanem immár van szociális programjuk is, idén 200 árva gyereket hoztak a kastélyhoz, emellett a zsuki iskola diákjai és tanáraik is meghívottjaik voltak. A TIFF mellett állandó partnerünk már a Francia Kulturális Intézet, de az épített örökséggel kapcsolatos konferenciák is rendszeresen a kastélyt választják helyszínként. Az Electric Castle szintén védjegyévé vált már Bonchidának, kiváló fesztiválhelyszínnek bizonyult és világszerte ismerőssé tette a kastélyt.

– A bonchidaiak hogyan viszonyulnak a fesztiválozókhoz?

– Azt hiszem, már megszokták, hogy a kastélyban újra élet van. A turizmusra még nem álltak ugyan át, nagyobb szálláshelyek még mindig nincsenek a faluban. De mindenképp tapasztalható egyfajta elmozdulás: az Electric Castle-fesztivál első évében például mindenki kiült a kapu elé, s bámulta, miféle emberek vonulnak végig a falun, hiszen többen érkeztek, mint ahányan lakják a települést. A következő évben a házak udvarát parkolóhelyként ajánlották fel, majd azt követően a fesztivál idejére elköltöztek otthonról, s a házakat bérbe adták. Mások ideiglenes kocsmát nyitnak, alkalmazkodnak hát az igényekhez.

– Bonchida mennyire került fel Erdély turisztikai térképére?

– Találkoztunk olyan turistákkal, akik a Bánffy-trilógiával a kezükben érkeztek megnézni, hogy is néz ki ma az, amiről olvastak. De része vagyunk több európai hálózatnak, az Europa Nostrának, az Európai Kulturális Központok Hálózatának (ACCR), az Európai Hagyományos Építőmesterségek Hálózatának (FEMP) – emellett szép számmal jönnek a magyarországiak. Az idéntől művészettörténész munkatársunk is van kint állandó jelleggel, aki vezetett sétákat is tart az oda látogatóknak.

– A Bánffy-örökösök mennyire érdeklődnek a kastélyról, tartják a kapcsolatot?

– Bánffy Miklós Katinka nevű lánya soha nem járt a kastélynál, amióta elhagyták azt 1944-ben. És nem is akar jönni, nem akarja látni, milyen állapotban van az épület. De sok információt kaptunk tőle, archív fényképeket – kapcsolatban állunk tehát vele. A lányai viszont napirenden vannak mindennel, az egyik lánya a tavalyi kastélynapokon magyar nyelven mondott megnyitóbeszédet. Őket a nagyapjuk emlékén kívül személyes emlékek nem kötik a kastélyhoz – és azért is látogattak ide, hogy megnézzék, honnan származik az édesanyjuk. Egyre gyakrabban jönnek, érdeklődnek, esetenként rendezvényeket is hoznak, inkább művészeti tevékenységekben érdekeltek. Fontos számukra, mi történik a kastéllyal.

– Van-e olyan átfogó műemlékvédelmi program Erdélyben, ahol kamatoztatni lehetne az alapítvány húszéves szakmai tapasztalatát?

– Személyes és szakmai kapcsolataink is vannak – a Pont csoport kastélystratégiájának is részei vagyunk, számtalan képzést tartottunk a témában a helyi hatóságok képviselőinek, kastélytulajdonosoknak, létezik egy szakértői kör, amely műemlékek helyreállításán dolgozik, elvileg tehát az itt szerzett tapasztalatokra lehet építeni. De fontos az is, hogy az általunk eddig működtetett programjaink, mint például az ácsműhely program, amely – tető lévén a bonchidai kastélyegyüttes feje fölött – okafogyottá vált, ne szűnjön meg, hanem olyan helyreállítási munkák során, kitelepített műhelymunkaként folytatódjék, ahol szükség van még ácsmunkára. Illetve hát az alapítvány programjában szerepel egy Erdély-szintű népiörökség-felmérés: terepmunkákon kutatjuk, milyen épített népi örökség található egy adott településen, s az ennek alapján elkészült szaktanulmánnyal felkeresik szakembereink a polgármesteri hivatalokat, vagy válaszolnak azok megkeresésére, megpróbálva tudatosan odafigyelni az épített örökségre. Valamint arra, hogy milyen funkciót találjunk a felújított örökségnek. Nem elég ugyanis felújítani, ki kell tudni fizetni valamiből például a kastélyok téli fűtéseinek költségeit is.

– Irodalomtörténész is vagy, a 19. század kutatója. Mennyiben lehet az eddigi kutatásokat kamatoztatni a munkádban?

– Elsősorban pályázatírással, rendezvényszervezéssel vagyok elfoglalva, de természetesen inspiráló lehet egy irodalomtörténész számára a kastély története. Az eddigi kutatásokból például kiderült, hogy Mária Terézia a kastély vendége volt, ennek mindenképp pontosabban utána kell nézni, hiszen az ilyen történetekből tematikus sétákat lehet szervezni. És hát igen érdekes Bánffy figurája: a Barock napokon szervezünk egy kerekasztal-beszélgetést Bánffy Miklós és a román kultúra kapcsolatairól. Dávid Gyula – és közvetve a Polis Könyvkiadó mint a Bánffy-életmű kiadója – állandó vendége rendezvényeinknek. De a kastély teret adott mindazoknak a kiállításoknak, amelyek Bánffy életművét tematizálják. De szeretnénk olyan egyetemistáknak szóló fordítóműhelyt szervezni, ahol Bánffy novelláit ültetik át román nyelvre. Szerettük volna elhívni az összes Bánffy-fordítót is, hátha ez is megvalósul valamikor. Azt hiszem, a Bánffy-kutatásnak van egyfajta revival-jellege, a politikus Bánffy is kezd vissza-visszaköszönteni napjaink politikai közbeszédében. A kastélyban megvásárolható az Erdély-trilógia angol nyelvű kiadása, s reméljük, Marius Tabacu lassan befejezi a román fordítást is, s akkor a román közönség is jobban megértheti, mit is keres itt ez a kastély. Ez a legnagyobb hiányosság jelenleg, a román kultúrában nem igazán tudják, ki volt ez a figura. És hát a termelőszövetkezeti korszak is izgalmas lehet, illetve sok esetben filmhelyszín is volt a kastély, ennek is lehetne egy tematikus kiállítást összeállítani. Egyszóval irodalomtörténészként is úgy látom, bőven vannak fehér foltok a kastély körül.