Isten önkénteseinek a szeretet létparancs

– Hogyan jellemezné röviden a Mária műve – Fokoláre mozgalmat?

– A 2. világháború idején Chiara Lubich kezdeményezésére született az olaszországi Trentóban. Igen szerteágazó szociális helyzetű emberek révén terjedt el a Föld minden kontinensén. A mozgalomban megtalálható minden korosztály és minden társadalmi csoport: férfiak, nők, fiatalok, gyerekek, laikusok és papok, értelmiségiek és munkások egyaránt. Egyházunk által jóváhagyott, de más egyházak által is elfogadott mozgalomról beszélünk. Célunk, hogy példákkal és tettekkel terjesszük az evangélium fő üzenetét, az egységben megélhető szeretetet, amit testamentumának beteljesedéseként Jézus így fogalmazott meg: Mindnyájan egyek legyenek!

– Miben hasonlít és mi­ben különbözik a Fokoláre a többi lelkiségi mozgalomtól?

– A katolikus egyház valamennyi mozgalmához hasonlóan a mienk is az evangéliumból született. Sajátossága, hogy bárki részese lehet a mű fő célkitűzésének, az egység megteremtésének. A mozgalom ezt nemcsak a katolikus egyházon belül, hanem a többi keresztény és nem keresztény egyházakkal, illetve minden jóindulatú emberrel folytatott párbeszéd révén mozdítja elő.

– A mozgalom megalapítójának, Chiara Lubichnak hét évtizeddel ezelőtt a szeretetről megfogalmazott kijelentései mit üzennek a mai ember számára?

– Ezek az üzenetek ma aktuálisabbak, mint bármikor. Napjaink nehéz szociális és kulturális helyzetére jelenthetnek megoldást. Az egyházaknak és az emberiségnek egyaránt a laikusok elkötelezettségére és áldozatos munkájára van szükségük ahhoz, hogy a hétköznapokban elhintsék Isten országának magvait. Ezáltal közelebb hozzák mindenkihez az evangélium igazi megélését.

– Mit jelent az Isten önkéntesei megnevezés?

– Hogy valaki Isten önkéntese legyen, az azt jelenti, hogy Isten őt egy radikális választásra, egy jól meghatározott hivatásra hívja el. „Isten önkéntese az, aki feltöltődik Istennel, bölcsességgel, hogy földi dolgainak megvalósítására Isten őt irányíthassa. Ez elmélyült belső lelki életet jelent, és ugyanakkor egy külsőt is, amely Isten közösségét, társadalmát építi itt, a Földön”. Más szavakkal Isten önkéntesének elhivatása az irgalmas szamaritánusé. Olyan emberé, aki környezetében minden tettével a kereszténység forradalmára törekszik. Isten önkéntesei a Fokoláre mozgalom szerves részét képezik, mindezt részletesen az ágazat alapszabályzata írja le. Egy képzési időszak után nők és férfiak egyaránt önkéntesek lehetnek. Feladataik összhangban vannak családi és szakmai életükkel. Nem támaszt velük szemben senki speciális elvárásokat, sőt a fő szempont az Isten által nyújtott szabadság. Olyan lelki hivatásról van szó, amelynek magja az érdeklődő és szociális érzékenységű emberekben szökkenhet szárba.

– Hogyan válhat valaki a mozgalom tagjává?

– Egyszerűen: szabad akaratból, öntudatosan és elkötelezetten. Az alapszabályzat ismeretében nincs is másra szükség, mint hogy az ember jó házastárs, jó jegyes, jó apa, jó anya, jó munkás, jó diák vagy éppen jó munkanélküli legyen. Elsősorban mindenkinek ott kell megállnia helyét, ahova az élet rendelte. Aki a mozgalom tagjává válik, ezáltal egy új, elkötelezettebb és igényesebb társadalom építésének részesévé válik, tehát tevőlegesen részt vállal mai világunk kisebb-nagyobb kihívásaiból. Az emberiségnek a hitvalló laikusok új nemzedékeire van szüksége. Csak így tudjuk napi rendszerességgel felfedezni magunkban és másokban a jót, amely mindannyiunkat humánusabbá tesz, és elvezet az új élet megéléséhez.

– Milyen mértékben sikerült Kelet-Európában gyökeret eresztenie a lelkiségi mozgalomnak?

– Egy mozgalom beágyazódása több időt igényel, azonban korunk krízishelyzete lehetőséget teremt arra, hogy a párbeszédben mindenki egyenlő partnerként vehessen részt. Napjainkban új kultúrára és új humanizmusra van szükség, Isten önkéntesei pedig ennek a folyamatnak az élharcosai. A Fokoláre mozgalom egy másik ágával, az Új emberiséggel karöltve igazi szellemi laboratóriumok létrehozásán fáradozunk, amelyek a változás és az új humanizmus hajtásaivá válhatnak. A világnak változásra, egyéni példákra, az összefogás láncszemeire van szüksége ahhoz, hogy a társadalmat új szociális kapcsolatok szőjék át. Kelet-Európa a világnak az a része, amely hatalmas történelmi nehézségeket hagyott maga mögött – és amely csak hosszú évtizedek után eszmélhetett rá a szabadság ízére –, most új erőbedobással kezdeményezhet párbeszédet az Isten szeretetének közelségében található ember méltóságáról és szabadságáról. Úgy gondolom, nemcsak Kelet-Európának, hanem az egész világnak alternatívára, új esélyre van szüksége. Az egység ideálja az emberek és a nemzetek számára egyaránt új lehetőséget jelent. A párbeszéd révén Isten önkéntesei gyors és átfogó teljesítményre képesek.

– Sok ember ódzkodik a történelmi egyházak lelkiségi mozgalmaitól, mert attól tart, hogy a kívülállók összekeverik a neoprotestáns egyházak szektásaival. Ön hogyan vé­lekedik ezekről a félelmekről?

– A szektás csábítás a Fokoláre mozgalomban is tetten érhető, hiszen sokkal kényelmesebb benn ülni, mint kinn lenni az emberek között. Belül jobban megértjük egymást, és úgymond óvva vagyunk. Ez egy fojtogató csábítás, amely azonban nem vezet sehova. Nekünk ki kell lépnünk az emberek közé, ez az igazi szabadság. Ez az egyenlőség elvén alapuló párbeszéd szabadsága. Nyitásunk a párbeszédre sok ember számára jelenthet oxigént. Egy másik emberrel történő beszélgetésben ugyanakkor arra is fel kell készülnünk, hogy mi, vagy éppen a mozgalom lesz a vesztes, de mindig le kell mondanunk valamiről.

– Az Isten önkéntesei kolozsvári kongresszusán először járt Romániában. Milyen tapasztalatai vannak a mozgalom itteni működésével kapcsolatban?

– Egy fiatalos, zöld, nyitott és vendéglátó városként ismertem meg Kolozsvárt. Számomra Románia egy felfedezésre és elmélyülésre váró ország. Olasz vagyok, és Rómában lakom. Az ókortól napjainkig Romániával igen szerteágazó a kapcsolatunk. Ma nemcsak Európa révén kerülünk közelebb egymáshoz, hanem a közös növekedés és a közös megismerés által is. Vannak persze ebben a kapcsolatban bonyolult és fájdalmas tapasztalatok is, de a teljesség szempontjából szerencsére nem ez a meghatározó. Kolozsváron megismertem a férfi és a női fokolárét, illetve a helyi mozgalom egy részét, és találkoztam nagytiszteletű Florentin görög katolikus püspökkel. Chiara családja a Föld minden szegletében szép.

– A soknemzetiségű Erdélyben a történelem viharai nemcsak a vallások, hanem az etnikumok közé is ékeket vertek. Ön szerint hogyan lehet tartós együttműködést kialakítani ortodoxok, görögkatolikusok, római katolikusok és protestánsok között?

– Mindennek az alapja a párbeszéd. Időre, sűrűbb kapcsolatfelvételekre és elkötelezettebb munkára van szükség, hogy megszülethessen az előítéletek nélküli, testvéri összefogás. Az ima és a személyes vallomások az egyházi vezetők hozzáállását is alakítani fogják. Erdélyben a párbeszédet nem utolsó lehetőségként kell felfogni, hanem az emberi kapcsolatok normalizálódásának egyetlen és legfontosabb tényezőjeként.

Fokoláre mozgalom
Chiara Lubich (1920–2008) az olaszországi Trentóban 1943-ban fektette le a mozgalom alapjait. A Vatikán 1962-ben fogadta el hivatalosan a katolikus egyház keretében működő lelkiségi mozgalmat, de XII. Piusz pápa már az 1956-os magyar forradalom hatására felhívást tett közzé, melynek nyomán létrejött a mozgalom első nagy hivatása, az Isten önkéntesei. A hatvanas évektől megszülettek a Fokoláre mozgalom többi hivatásai is: Új emberiség, Új családok, Új parókiák, a Közösségi Gazdaság és mások.
Chiara Lubich számos keresztény és nem keresztény egyház vezetőjével találkozott. 1977-ben – a keresztények közötti párbeszéd kiterjesztéseként – Londonban indította el a vallások közötti párbeszédet. Chiara Lubich kiváló kapcsolatot ápolt számos egyházi vezetővel, elsősorban II. János Pál pápával. A mozgalom élén Chiara Lubich utóda az olasz Maria Voce (Emmaus) lett.
A mozgalom hivatalos folyóirata, a Città Nuova ma 43 országban jelenik meg, Magyarországon Új város, Romániában Oraş nou cím alatt.
A Mária műve – Fokoláre mozgalom ma a világ 182 országában működik. Összesen 141 ezer tagja és mintegy 2,2 millió követője és szimpatizánsa van világszerte.
Chiara Lubich – aki életében mintegy hatvan könyvet írt – így vallott az általa létrehozott mozgalomról: „Senki sem tudta, hogy mivé fejlődik ez a mű: a körülmények hozták így az idők folyamán. Struktúráját sem emberi okoskodás, hanem egy karizma ihlette, mely Isten ajándéka.”