Egy kemény hölgy ügyei

Lukács Csaba, Magyar Nemzet

– Több mint ezer vádlottat állítottak 2014-ben bíróság elé. Idén is tartják az ütemet?

– Igen, sőt gyorsítunk is: idén már 1500 ügyünk van bírósági szakaszban, ami azt jelenti, hogy működésünk során nagyjából immár hétezer ügyet dolgoztunk fel. Tavaly 1100 ítélet született az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság, a DNA ügyeiben, 86 ügyészünk munkáját 190 rendőr segíti.

– A 2010 előtti Romániában nem nagyon hallottunk korrupciós ügyekről. Mi történt azóta? Elviselhetetlenül sokat lopnak a politikusok, vagy az ügyészek lettek hatékonyabbak?

– Azt hiszem, a 2005-ös törvénymódosítások és az intézménynek a jelenlegi DNA-vá való átszervezése után szükség volt egy átmeneti időszakra, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. 2006 után azonban kezdtek megjelenni azok az ügyek, amelyekben politikusok, parlamenti képviselők, miniszterek voltak érintettek. Az első években kevesebb ilyen volt, de 2008 után megnőtt a számuk. Mivel a DNA ügyészei mindenki esetében egyformán alkalmazták a törvényeket, az emberekben egyre nőtt a bizalom. A polgárok egyre több feljelentést tesznek, így a fontosabb személyeket érintő ügyek száma is szaporodni kezdett. Az ügyészek hozzászoktak a hasonló ügyekhez, nagyobb szakmai gyakorlatra tettek szert, továbbá bizonyos törvényi eszközök is segítik őket ebben a tevékenységben – mindez együtt vezetett ezekhez az eredményekhez.

– A feljelentők országa lett Románia? Ceauşescu idejében besúgónak nevezték őket...

– Azért ez nem így van, a DNA egyetlen ügye sem alapul kizárólag feljelentéseken. Amikor bíróság elé állítunk valakit, bizonyítékokat kell gyűjtenünk, és vannak helyzetek, amikor nem tudjuk bizonyítani a feljelentések megalapozottságát. Ha egy ügy feljelentés alapján indul, a bíróság elé állításhoz más bizonyítékokat is be kell szereznünk. Tanúmeghallgatásokra, bankszámlakivonatokra, műszaki eszközökkel szerzett bizonyítékokra van szükségünk. Egy feljelentés ugyanis csak az eljárásindítás egyik módja. Kaphatunk korrupciós ügyre vagy személyre vonatkozó feljelentést, ami alapján elindíthatjuk a nyomozást – néha megállja a helyét, néha nem. Azt hiszem, ezt a kérdést mostanában csak azért vetik fel sokan erőltetett módon, mert egyes, miniszterekre, volt miniszterekre vagy parlamenti képviselőkre vonatkozó ügyek eredeténél feljelentések állnak. Másrészről az új büntetőügyi eljárási törvény és az új büntető törvénykönyv olyan módosításokat tartalmaz, amelyek alapján nagyon nagy büntetéseket lehet kiróni korrupciós bűncselekményekre. Van például egy ügy, amelyben egy több korrupciós tettet elkövető bírót 22 év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek. Ez több, mint amennyi például gyilkosságért kiróható. A törvény lehetőséget ad egyes vizsgálat alá vont személyeknek büntetésük harmadolására, ha az elsőfokú tárgyalás során beismerik bűnösségüket, vagy akár a megfelezésére is, ha feljelentést tesznek, illetve együttműködnek az igazságszolgáltatási szervekkel egyéb korrupciós ügyek felderítésében. Ez nem új jogi intézmény, régóta létezik a román jogrendben, és más EU-tagállamban és az Amerikai Egyesült Államokban is alkalmazzák.

– Érzékelt bármikor politikai vagy az állam különböző intézményei felől érkező nyomásgyakorlást? Hogyan sikerül megőrizni a DNA pártatlanságát és függetlenségét?

– A DNA és ügyészeinek függetlenségét törvény szavatolja, és ennek a munkatársaim is tudatában vannak. Bármiféle nyomásra az ügyek szakmailag megalapozott, tisztességes módon történő és gyakran nagyon rövid időn belüli összeállításával igyekszünk válaszolni. A DNA-ra mint intézményre és néha még az ügyekért felelős ügyészekre is sokszor a nyilvánosság előtt gyakorolnak nyomást, főleg ha fontos személyek ellen folytatunk vizsgálatot. Voltak olyan ügyeink, amikor médiatröszttel rendelkező üzletembereket vizsgáltunk, akkor a tulajdonos sajtóján keresztül közvetlenül vagy közvetve presszionáltak. Az ügyészek bátran dolgoznak, és az a legjobb válaszunk, ha sikerült elítéltetnünk a vizsgált személyeket, mert ez azt bizonyította, hogy az ügyeket jól, a törvénynek megfelelően és az alapvető jogok és garanciák tiszteletben tartásával állítottuk össze.

– Milyen az együttműködésük a Román Hírszerző Szolgálattal, kapnak-e tőlük ügyeket?

– A SRI-vel való együttműködésünk a törvény és a köztünk lévő megállapodás alapján zajlik, tőlük csak bejelentéseket kapunk. Nem küldhetnek nekünk kész iratcsomót, de nem küldhetnek tanúvallomásokat vagy más bizonyítékokat sem, mert nem rendelkeznek ilyen hatáskörrel. Bizonyos tájékoztatásokat küldenek, amelyek aztán bűnvádi eljárások elindításának alapját képezhetik. A DNA ügyeinek több mint 90 százaléka magán- és jogi személyektől érkező bejelentések alapján indul, és csak 5 százaléka hivatalból történő eljárás formájában, ideszámítva a sajtóból szerzett információk vagy a hírszerző szolgálatok bejelentései alapján indított ügyeket is.

– Együttműködnek nemzetközi titkosszolgálatokkal? Kaptak-e adatokat külföldről, például Amerikából?

– Mi csak olyan ügyészségi struktúrákkal vagy ügynökségekkel működünk együtt, amelyek korrupciós ügyekben rendelkeznek nyomozati hatáskörrel. Az amerikai hatóságokkal az amerikai igazságügyi minisztériumon keresztül dolgozunk együtt. Persze létezik együttműködés az FBI-jal is, amelynek korrupciós ügyekkel kapcsolatos nyomozati hatásköre is van. Ilyesmire akkor kerül sor, amikor amerikai területen zajló korrupciós tevékenységről van szó, illetve ha a hasonló tetteket elkövető román állampolgár Amerikába távozott.

– A kolozsvári származású publicista, Tamás Gáspár Miklós az egyik magyarországi lapban nemrég a következőt írta: „Romániában a különleges korrupcióellenes ügyészség és a vádanyagot szállító titkosszolgálat de facto átvette a hatalmat – és ez aránytalanul megerősíti a nemzetközi pénzügyi szervezetek és az Egyesült Államok informális befolyását –, ami átrendezi (történelmileg túlontúl is ismerős módon) az ország tekintélyi struktúráját, élen a hadsereggel, az államegyházzal és a titkosrendőrséggel. Ugyanakkor persze a korrupciós ügyek súlyosságát nem lehet tagadni.” Mi erről a véleménye?

– Nos, általában nem kommentálom sem a politikusok, sem az elemzők nyilatkozatait. Most is csak annyit mondhatok, hogy a SRI bejelentései alapján elindított ügyek aránya 5 százalék alatti, és más hírszerző szolgálatokkal is együttműködünk. Bennünket nem érdekel, mi történik a politikai színtéren, vizsgálatainkat a hatáskörünkbe tartozó bűncselekményekre összpontosítjuk, a törvénynek megfelelően szerzünk bizonyítékokat. Nem a pártjuktól, hanem a tisztségüktől függően válogatjuk ki a vizsgálat alá vont politikusokat, mert bizonyos tisztség az országos korrupcióellenes igazgatóság hatáskörébe kerülésével is jár. Ha megyei tanácsi elnökről, polgármesterről, miniszterről, parlamenti képviselőről van szó, ha valaki vezető tisztséget tölt be közintézményben, akkor a mi hatáskörünkbe tartozik – pártállástól függetlenül.

– A DNA mint intézmény népszerűvé vált Romániában, ön pedig a harmadik legnépszerűbb a közéleti személyiségek listáján. Szándékában áll politikai karriert építeni?

– Nem. Nemrég megjelent egy hír, miszerint indulni szeretnék az elnökválasztáson. Szó sincs róla, nem jövőre, soha! Csaknem húszéves gyakorlattal rendelkezem az igazságszolgáltatásban, amit az igazságügyi rendszer javára szeretnék kamatoztatni. Elsősorban az foglalkoztat, hogy sikeresen végigvigyem a mandátumomat, és hogy a DNA-s kollégáimmal együtt megtegyük, amit kell a büntetőügyekben: tisztességesen, következetesen és szakmailag kifogástalanul dolgozzunk.

– Már exportálni is kezdték a DNA-t, néhány napja Bulgáriában kezdte el a működését hasonló intézmény. Más kelet-európai ország részéről is van érdeklődés?

– Igen, van. Nagyon sok DNA-s kollégát már 2009–2010 óta meghívtak különféle európai projektekbe, ahol megoszthatták tapasztalataikat. Többen vesznek részt képzéseken, európai szintű gyakorlati útmutatók összeállításában, és nagyon sok megállapodást kötünk hasonló külföldi intézményekkel. Örvendek, hogy más államok is átveszik a DNA modelljét, ami különben nem saját találmány, mi is uniós modellt vettünk át. Fontos lenne, hogy minden államnak legyen hasonló ügynöksége, hasonló ügyészségi struktúrája, hogy amikor közös ügyek merülnek fel, könnyebb legyen az együttműködés.

– Nemrégiben vizsgálatot indítottak a római katolikus egyház ellen a visszaszolgáltatások kapcsán. Az Erdélyben élők tudják, hogy a visszaszolgáltatott ingatlanok az egyház tulajdonában voltak, a kommunisták kobozták el őket. Milyen gond támadt a visszaszolgáltatásukkal?

– Nem tudok, nincs jogom folyamatban lévő ügyeket, egyedi eseteket kommentálni. Általában véve nekünk nincs hatáskörünk beavatkozni egy visszaszolgáltatás folyamatába: a bíróságok döntenek arról, hogy egy ilyenfajta ingatlant visszaszolgáltatnak-e vagy sem. Nekünk csak egyedi korrupciós esetekkel van dolgunk, amelyek adott visszaszolgáltatási üggyel kapcsolatos bírósági eljárásra vonatkoznak. Arra, ahogyan végrehajtottak egy bírói ítéletet, vagy bizonyos visszaszolgáltatási tevékenységben érintett tisztviselők tevékenységére. Általában véve nem tartozik a hatáskörünkbe olyan intézmény ügye, amely igyekszik visszaszerezni a korábban a tulajdonában lévő javakat, ha közben nem követ el korrupciós ügyet. Mi csak akkor folytatunk vizsgálatot egy bizonyos területen, amikor egy magánszemély által elkövetett korrupciós ügyről van szó, mert Romániában létezik a személyes felelősség elve. Mi sohasem vádolunk meg egy egész intézményt, ha az intézmény egyik tagja bűncselekményt követ el.

– Voltak hasonló ügyeik az ortodox egyház esetében is? Vagy annak mentelmi joga van?

– Nagyon nehéz válaszolnom erre a kérdésére, mert mi nem vezetünk statisztikát a vizsgálat alá vont személyek vallásáról. Annyit mondhatok, hogy voltak ügyeink, amelyekben különböző felekezetekhez tartozó templomokra vonatkozó visszaszolgáltatásokat vagy különböző felekezetekhez tartozó polgárokhoz tartozó tulajdonokat vizsgáltunk. Biztosítani tudom arról, hogy mindig tiszteletben tartjuk az alapvető emberi jogokat és a perrendtartási garanciákat, és nem válogatunk sem etnikai szempontból, sem valamely párthoz vagy valláshoz tartozás alapján.

– Ha megenged egy személyes kérdést: honnan származik a magyarul hangzó Kövesi név?

– Ez hosszabb történet. Házasság révén kaptam ezt a nevet, amit a válás után is megtartottam.

– Magyarul is tud?

– Néhány szót igen, főként azért, mert Sepsiszentgyörgyön születtem, nyolcéves koromig ott is éltem. Együtt játszottam a magyarokkal, barátaim is voltak közöttük, természetes, hogy sokat tanultunk egymástól.