Az írás hobbi, amely hivatás is – beszélgetés Hover Zsolt kalotaszegi református lelkipásztorral

– Hogyan befolyásolta a hely szelleme írói munkásságodat?
– Kalotaszeg, Magyargyerőmonostor gazdag szellemi termőtalaj, ahol kitűnően lehet alkotni. Monostoron ráadásul van egy olyan örökség, amely alkotásra sarkallja az embert. Hory Farkas lelkipász­tor­elődöm versírással foglalkozott, a leánya pedig, Gyarmathy Zsigáné, a nagyírásos ügyének felkarolása mellett publicisztikával is foglalkozott, sőt regényei is megjelentek.

– Idén negyedik könyvedet adtad ki. Milyen témákat dolgoztál fel ?
– Mindig érdekelt a legendák világa, ezért a fantasy műfaj régi kedvencem. Először a magyar népi legendákkal és hiedelmekkel foglalkoztam, ezeket beleszőttem a regényeimbe. Aztán

– Kinek, minek szeretnél emléket állítani műveiddel?
– Elsősorban Erdélynek. A történelem szerencsétlen alakulása miatt kevés regény foglalkozik Erdély történelmével. Magyarországon ma a virágkorukat élik a történelmi regények, valóságos regényfolyamokat lehet találni a könyvpiacon, de ezek közül egyik sem dolgoz fel erdélyi eseményeket. Igyekszem szórakoztató formában írni felhasználva a zsáner műfajok eszköztárát is. Célom az, hogy minél szélesebb körben kedveljék e történeteket.

– Kiknek szólnak a regények, kiknek szánod?
– Az időseket nem kell biztatni arra, hogy történelmi könyvet vegyenek kezükbe, de a fiatalokat már nehéz az olvasásra rávenni. Azzal, hogy a zsáner műfajelemeit felhasználom, az a célom, hogy a fiatalság is kedvet kapjon a történetek olvasására.

– Könyveid nem egyházi témájú történeteket dolgoznak fel. Nem éreztél soha késztetést arra, hogy lelkipásztorként vallásos témáról írj?
– Idén a kalotaszegi egyházmegye kiadott egy prédikációs kötetet, amelyet én szerkesztettem, tehát részben egyházi témával is foglalkozom. A regényekben a történelmi vonatkozások miatt szerepelnek egyháztörténeti utalások is. Ezeket is igyekszem lopva beépíteni a történetekbe, de azon nem gondolkodtam, hogy kimondottan egyházi témákról írjak, bár a következő regényem, az erdélyi vallásszabadságról szóló, már egyháztörténeti eseményeket is feldolgoz. Ezt egy középkori kriminek képzeltem el.

– Miként tekintesz e szolgálati területre? Egyáltalán annak tartod-e az írást vagy inkább hobbinak?
– Olyan szolgálatnak tekintem az írást, amely egyben szórakoztat engem és az olvasókat is. Érdemes néha az egyházi ügyintézést félretenni és mással is foglalkozni, így nem fásulok könnyen bele a munkába. Olyan hobbi számomra az írás, amely egyben hivatás is, vagy olyan hivatás, amely kikapcsol.

– Vannak-e visszajelzések írásaiddal kapcsolatban?
– Kevés visszajelzés jut el hozzám, mert nem vagyok felkapott író, de erre nem is vágyom. Az a kevés visszajelzés azonban pozitív. Ez fontos, mert ha az olvasóknak nem tetszenének a regényeim, akkor nem is foglalkoznék az írással. Mindegyik könyvet ezer példányban nyomtattuk ki. A második kötetem már csak antikváriumokban kapható, és a legújabb regényemből is elfogyott 300 példány, pedig csak nyár elején adtuk ki.

– Miként fogadják a gyülekezeti tagok azt, hogy a papjuk regényírással (is) foglalkozik?
– A már említett szellemi örökség miatt nem lepődtek meg, pozitívan fogadták azt, hogy regényírással is foglalkozom. A leginkább azt vették észre, hogy jótékony hatást gyakorol az igehirdetésemre.

– És a kollégák?
– Ők is pozitívan fogadják a munkám. Amikor imahetekre meghívnak, rendszerint arra kérnek, vigyek magammal könyveket is. Egy ideje lelkészértekezleti előadásokat is tartok, amelyeknek a végén szintén bemutatom a könyveimet, és lehet vásárolni belőlük.

– A református egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjában nemcsak újságokat adnak ki, hanem könyveket is. Köteteid mégis más kiadó gondozásában jelennek meg. Mi húzódik ennek hátterében?
– A kiadók sok írónak dobják vissza a kéziratát, amely később sikerkönyvvé válik. Próbálkoztam az egyháznál, de a parokiális bizottság nem támogatta a könyv kiadását, mert nem teológiai jellegű írás volt. Több más erdélyi kiadónál is megfordultam, de a könyvkiadók inkább a jól kitaposott úton mennek tönkre, semhogy bevállaljanak olyan írásokat, amelyek nem tartoznak a profiljukhoz. Ezért

Vagyis magam is részt vállalok az anyagiakban, viszont így szabadabban gazdálkodhatom a könyveimmel. A legtöbb kiadó aláír egy szerződést az íróval, kifizeti a munkadíjat, és odaad néhány tiszteletpéldányt. Aztán az író nem tud a saját könyveihez hozzájutni. Találkoztam már olyan erdélyi íróval, aki azt mondta: ha hozzá akar jutni a saját kötetéhez, akkor azt meg kell vásárolnia.

– Amióta regényírásra adtad a fejed, az újságok hasábjairól eltűntél. Nem hiányzik, hogy leülj, és jegyzetet írj, vagy készíts egy interjút, riportot például egyházi témában?
– Nehéz egyszerre ennyi mindennel foglalkozni, így az újságírás valóban háttérbe szorult az életemben. Ráadásul többnyire riportokat írtam, ezek alaposabb háttérmunkát igényeltek. Különben riportjaim is egyházi témájúak voltak. Gyakorlati teológiai kérdéseket boncolgattam, és a gyülekezetek mai helyzetét mutattam be, így ez is a lelkészi munkám kiterjesztése volt.

– Miként lehet összeegyeztetni a lelkipásztori munkát, a családot és a rengeteg kutatást, sok időt igénylő írást?
– Általában két évet szánok egy munkára. Éppen azért, mert közben van egy fő hivatásom és családom is. Mivel történelmi témákat dolgozok fel, alapos kutatómunkát szoktam végezni. Az írói munka még így sem tartana két évig, de azért várok ennyit, mert addig már fogyóban az előző kötet, és lehet új bemutatókat szervezni.

– Hogyan befolyásolja az alkotót a vírushelyzet, a bezártság?
– Először azt hittem, a bezártság idején több időm lesz az írásra, de tévedtem. Mint mindenki másnál, nálam is előtérbe kerültek a háztáji munkák, amelyeket máskor halogattam.

Nem lehetett találkozókat szervezni, és mivel személyesen terjesztem a könyveimet, számomra ez sok gondot okozott.

– Milyen témák foglalkoztatnak jelenleg? Lehet-e tudni, hogy miről szól a következő Hover-kötet?
– Terveim között szerepel a már említett Erdélyi vallásszabadság 1568 megírása. Aztán szeretnék egy Orbán Balázsról szóló életrajzi regényt is kiadni. Annyira kalandos volt az élete, mint egy Jókai-regény hősének. Utazásai során még a piramisokhoz is eljutott, ezért kedvet kaptam, hogy életét regény formájában is megörökítsem. Távoli terveim között szerepel egy világháborús történet megírása, természetesen ez is erdélyi eseményeket dolgozna fel. Minél többet foglalkozom Erdély történelmével, annál több ötletem támad, így egy ideig valóban nem maradok ihlet nélkül.