Aprószentekelés, kotyolás, mátkálás és sok néptánc – közelképben a nagykárolyi Rekettye Néptánccsoport

Az egyetemi évek alatt minden alkalmat megragadtam arra, hogy gyűjtőutakon, szakmai gyakorlaton vegyek részt. Így a moldvai csángó falvaktól a jászsági tanyákig több vidéken megfordultam, interjúkat készítettem. 2005-ben jöttem haza Nagykárolyba, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal egyengetem a rekettyések útját. Jelenleg Tóth Réka Annával és férjemmel, Székely Istvánnal irányítjuk az egyesületet.

– Mekkora a Rekettye népszerűsége Nagykárolyban?
– Hosszabb kihagyás után visszatért hozzánk Maier Reimond néptáncpedagógus. Munkájának köszönhetően megerősödött az utánpótlás-nevelés és beindult a felnőttképzés is. Jelenleg 120 állandó táncosunk van öt korcsoportban az óvodáskorútól a felnőttig. Tevékenységünk szerteágazó: működtetünk népzenei műhelyt, népi mesterségeket oktatunk, másrészt családokat segítő programokkal, pedagógusoknak szóló képzésekkel és táborok szervezése révén szólítjuk meg a nagykárolyi és környékbeli családokat.

Évről évre közelebb kerülünk a végső célhoz: saját együtteseink húzzák a talpalávalót táncházakban és a tánccsoport fellépésein.

– A partiumi fiatalokat összefogó nagyobb tánctalálkozókat is szerveznek. Ezek mennyi érdeklődőt vonzanak?
– A táncházmozgalom megalakulása óta több generáció nőtt fel a Kárpát-medencében. Kisebb-nagyobb kihagyás után többen újra visszataláltak a néptánchoz, vagy éppen fiúról apára száll a tudás, és most fedezik fel maguknak e világot. Arra gondoltunk, jó lenne együtt mulatni és összefogni a harmincon felüli csapatokat, kezdeményezéseket. Így született meg az Amíg bennem zeng a lélek elnevezésű néptáncfesztivál ötlete. Kárpátaljáról, Magyarországról, Erdélyből és Partiumból érkeztek csoportok. Vándorrendezvényként indítottuk útjára, a következő alkalom házigazdája a mátészalkai Szatmár táncegyüttes lesz. Egyesületünk táncházas gyökereihez ragaszkodva októberben huszadik alkalommal rendezzük meg a nagykárolyi táncháztalálkozót, amely tevékenységünk egyik alappillére.

Fontosnak tartjuk, hogy ne csak fellépőket neveljünk, hanem népi kultúránk ismerői és táncházakban mulatni vágyók is legyenek a berkeinkben nevelkedő fiatalok.

ők maguk is részesei lesznek a „bemutatónak”. Annyira átélik és megélik, hogy egyik alkalommal például Konc király és Cibere vajda viaskodásakor kiderült: el kell búcsúznunk a farsangi ételektől, a böjt időszaka következik. Egy hatéves kislány kikerekedett szemmel kérdezte: akkor most már tényleg csak pirítóst és puliszkát eszünk?

– Mennyire van kihatása mindennek a helyi közösség életére?
– Jó hír, hogy a már feledésbe merült szokások a munkánknak köszönhetően ismét szerves részeivé válnak a mindennapi életnek. Tavaly elindult a komatálazás a felnőttek körében, és a gyerekek is „mátkálni” kezdtek. Karácsonykor kántálni indultak a fiatalok. Hangszerekkel, énekszóval, köszöntőkkel kopogtattak be az ismerős családokhoz, barátokhoz. Bizakodó vagyok e tekintetben (is): van helye a 21. század emberének életében is e szokásoknak. Csak mélyre kell ásnunk, magunkévá tennünk őket. Az a tarisznya, amit eleinktől kaptunk, feneketlen, éltető erővel van tele. Csak bele kell nyúlnunk.

– A nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület tavaly tartotta hatodik alkalommal a gyermek és ifjúsági fesztiválját. Mekkora az érdeklődés?
– A gyermek és ifjúsági néptáncfesztiválunk szemléletes példája annak, amikor egy rendezvény akkora embertömeget mozgat meg, hogy kinövi a kereteket, és nehéz alkalmas helyszínt találni a befogadására. Kezdetben egész régiónkból érkeztek vendégcsoportok, mára már a rekettyés tanítványok annyian vannak, hogy a többórás gálaműsor jelentős részében ők állnak színpadra. Anyagi lehetőségeink függvényében évről évre változik a fesztivál menete: rendszerint kézműves foglalkozások, szabadtéri játékok, gyermektáncház és a fellépők megvendégelése teszi teljessé.

Kirándulások, biciklitúrák, erdei séták, mesedélután, neveléssel kapcsolatos előadások és állandó rendezvényeink kapcsolódási pontot jelentenek számukra. Szerte a világon szenvednek a családok a fogyasztói társadalom, a felgyorsult 21. századi élet következményeitől. Segítséget, fogódzót nyújtunk a mindennapokhoz és feltöltődési lehetőséget az ünnepek alkalmával.

– Honnan akad pénz egy ennyire szerteágazó tevékenységlistára?
– Pályázatok révén és helyi vállalkozók támogatásának köszön­hetően valósíthatjuk meg a prog­ramokat. A szülők szintén aktívan vesznek részt egyesületi életünkben, mindig akad segítő kéz, legyen szó akár főzésről, takarításról, utaztatásról stb. Egy 15 fős csoport pedig a szervezésbe is bekapcsolódott. Volt tanítványaink is szívesen hazajönnek. Ahogy logónk mutatja a fiókákat etető madarak és a kirepülő fiatal madarak körforgásával, az egyesületi fészekből kirepült fiatalok stabil értékrenddel bírnak. Szívesen térnek vissza megerősítve minket meggyőződésünkben: nincsenek elveszett nemzedékek, mert a kitartó, szeretettel végzett nevelés meghozza gyümölcsét.