Hirdetés

A Role zenekar számára a zene iránti alázat és az emberek szeretete az elsődleges

A Role zenekar Kárpát-medence-szerte elviszi az egykor Csíkban élt Kájoni János szerzetes dalait és szövegeit •  Fotó: Vizi Géza

A Role zenekar Kárpát-medence-szerte elviszi az egykor Csíkban élt Kájoni János szerzetes dalait és szövegeit

Fotó: Vizi Géza

Az emberiségnek mindig nagy szüksége volt a művészekre, akik a legnehezebb időkben is megmutatják az élet szépségét – vallja Nagy Tivadar. A csíkszeredai Role zenekar vezetője a több mint három évtizedes tapasztalatokról, a hagyományok fontosságáról és sikerük titkáról beszélt lapunknak.

2020. szeptember 04., 08:292020. szeptember 04., 08:29

– A Role 1987-es megalakulásától napjainkig körülbelül 70 zenész fordult meg az együttesben. Ezek a változások, tagcserék hogyan alakították az együttest?
– A zenekar idén 33 éves. Sajnos a volt tagok létszáma is nő az évek számával, ami egyben pozitív, ugyanakkor negatív fejlődést is jelent. A hangsúly a fejlődésen van, hiszen zenekari tagnak lenni egy kreatív csapatban rengeteg munkával, tanulással, koncerttel, turnéval, hányódással, sokszor dicsőséggel, ajnározással, mindig kellő szakmai alázattal, nélkülözéssel, sokoldalúsággal, mindig megújulni képes tudással jár. És mindenek mellett arányaiban hihetetlenül kis anyagi jövedelemmel. Mindez nem könnyű feladat. 1987-ben teljesen mások voltak a prioritások és az okok, amiért a zenekar tagjai cserélődtek. Egy ok azonban ugyanaz maradt: a továbbtanulás, az egyetem, mert rendszerint frissen gondolkodó diákokból került az utánpótlás.

– Mennyiben más a mai együttes arculata?
– A kérdés kapcsán merült fel bennem, mekkorát változott a világ, a világ értékrendje a Role megalakulásától, és mi valójában ugyanazokkal a gondolatokkal és mentalitással maradtunk, persze sokkal érettebben.

Hirdetés
Idézet
Ma is elsődleges számunkra a zene iránti alázat, az emberek iránti szeretet, így szinte törvényszerűen adódik, hogy a zene nem eszköz csupán a „sikerhez vezető úton”.

Itt valójában hitvallásról, áldozatkészségről, végtelen zeneszeretetről és valamilyen szintű önfeladásról van szó, amely mindenkiben benne rejlik lehetőségként, de nem mindenki él vele, mert egy anyagias világban ez nem elsődleges. Tény, hogy roppant nehéz egyben tartani egy folyamatosan működő csapatot, nem is beszélve a „rajongótáborról”.

– A zenekar a kezdetektől a magyar irodalom, valamint a székely és csángó népköltészet remekeire építkezik. Miért tartották fontosnak ezek őrzését, továbbadását?
– A rockzenekaroknál az 1980-as években Nyugaton nagy divat volt a korlátlan liberalizmus, az alapok rombolása, mindenek tagadása, a lázadás. Nálunk megtette ezt a kommunizmus helyettünk, így ráébredtünk, hogy sokkal fontosabb feladat számunkra a hagyományápolás, a még megmaradt emberi, szellemi és kulturális értékeink megőrzése. Ez nem volt nehéz, hiszen már az alapító csapatban majdnem mindenkinek klasszikus zenei, népzenei múltja volt, kedveltük a magyar irodalmat, amely állandóan foglalkoztatott, és csíkiak lévén beleszerettünk a Kájoni János-féle jellegzetesen székely reneszánsz világba is. Szóval adott volt a népzene, s mindezt „beoltottuk” egy teljesen újszerű progresszív rockzenei világba, amellyel követtük korábbi zenekaraim stílusvonalát. Már akkor játszottunk Csíkban világzenét, etnorockot és etnodzsesszt, amikor még ezeknek nevük sem volt talán, de lehet, hogy csak mi nem hallottunk róla. Szóval a hagyományokra építkeztünk, de teljesen sajátos módon. Persze

lázadtunk mi is szövegekben, zenében, de nem a hagyományok, hanem a rendszer ellen. Ezért sem szólt rólunk a korabeli sajtó, rádió, televízió, noha rengeteg fesztivált és díjat nyertünk.

– Az évek során készített számos produkció közül melyik igényelte a legtöbb munkát, illetve melyiknek volt a legnagyobb sikere?
– Erre a kérdésre képtelenség válaszolni, mert mindegyikhez különböző élmények fűződnek. Persze mindig a legfrissebb tűnik a legmunkásabbnak, és gyakran a legsikeresebbnek is, de ez viszonylagos, hiszen mindig függ az adott műtől és az arra kíváncsi közösségtől. Mindezek mellett az alkotóműhelyünk egyik legfontosabb hajtóereje a közösségi élményszerzés, a népnevelés mellett a szakmai elégtétel is. Máig kellemesen megborzongat, ha a Szent László, légy velünk! című rockoratórium három évvel ezelőtti bemutatójának a próbáira, a munka folyamatára és végül a bemutatóra gondolok, mert olyan nagyszerű, emberfeletti összművészeti összefogásra, pozitív kreatív energiák együttes felszabadulására ritkán van példa. Olyan emberekkel dolgozhattunk együtt, akiknek hozzánk hasonlóan a legfontosabb nem az volt, hogy „ezért mennyit, vagy mit kapok?”, hanem az, hogy önmagukból, művészi és szellemi erejükből, tudásukból minél többet adhassanak a közösségnek.
Csodaszámba mentek a kemény próbák, ahol mindenki segítette a másik munkáját, nem volt kiabálás, szakmai vita, a koreográfusok és a rendező, a zenészek és a technika együtt lélegzett. Mindezt nyáron, amíg összeért az egész, miközben a kovácsok a bábosokkal versenyezve készítették a kellékeket, amelyekkel sikerült a mű mondanivalóját hatásosabbá tenni a bemutatón összegyűlt mintegy 15 ezres tömeg előtt. Az emberekkel végül együtt énekelhettük az estét lezáró magyar és székely himnuszt. Döbbenetes élmény volt. De döbbenetes élmény az is, amikor Budapesten néhány „vájtfülűnek” vagy akár vidéken néhány idős falusi nénikének eljátszhatjuk valamelyik Ady- vagy József Attila-műsorunkat, és látjuk azt, hogy sikerült a lelkük mélyéig hatolni, feltölteni őket...

– Mi a titka az együttes több mint három évtizedes töretlen népszerűségének?
– Egyrészt a sokszínűség, a sokoldalúság, másrészt a manapság oly divatos „sikerorientáltság” majdnem teljes hiánya, valamint a kitartás. Én mindenkinek ezt tudom javasolni, aki nem csak a mának él és hisz a jövőben.

Idézet
A zenének nem szabad egyhasználatú divatcikké, a színpadon való páváskodássá vagy csak a pénzszerzés eszközévé válnia, mert az már nem nevezhető értéknek.

Még ha adott esetben szembe is megy az eladhatósággal, értékeket kell tartalmaznia, nevelnie kell, mert az emberek nem igénytelenek. Még akkor sem, ha manapság a média és a zeneipar annak kezeli őket. Mi bízunk az alapvető emberi értékrendben, az emberek helyes zenei ösztöneiben, és ez eddig mindig bejött.

– Több alkalommal működtek együtt Böjte Csaba szerzetessel közös turnék keretében, ahol olyan impozáns templomokban is játszhattak, mint a szegedi dóm vagy a Szent István-bazilika.

Néhány éve meghaladtuk a háromszázat, aztán tovább nem számoltuk. Egyik példaképünk a három és fél évszázaddal ezelőtt Csíkban is élő, alkotó Kájoni János ferences szerzetes. Dalait, szövegeit, munkáit mindig csodálattal ízlelgetjük. Dallamai talán a leginkább a templomokban kelnek életre, és templomban játszani mindig hatalmas élmény. Valahogy más, mint bárhol máshol. Sokkal felemelőbb, letisztultabb, mégis elmélyültebb. Csaba testvért hallgatni, vele együttműködni pedig oly hihetetlen élmény, amely leírhatatlan. Valaki egyszer azt mondta rólunk, hogy „túl sokak” vagyunk, túl sok mindennel foglalkozunk. Ehhez képest Csaba testvér maga a végtelen. Inspiráló, sokkoló, mindig meglepően friss, és káprázatosan önfeláldozó, még egy ferences szerzeteshez képest is! Igazi példakép. Azt hiszem, a Role zenekar születése óta a legtöbbet tőle tanultunk emberként, alkotóként, testvérként.

– A pünkösdi jótékonysági koncertek is az együttes védjegyévé váltak. Mennyire voltak eredményesek, kiknek sikerült így segítséget nyújtani?
– Emberi mivoltunk egyik alapköve az empátia, a „segíteni másokon” jellegű gondolkodásmód, érzelemvilág, lelki gazdagság. Másfél évtizede jótékonykodunk pünkösdkor is, ami sok pozitív élményt hozott a zenekar életébe. Reméljük, tudunk segíteni azokon, akikben van erő felvenni a harcot az életért, a jövőért. A cél majdnem mindig gyerekek megsegítése volt közvetve vagy közvetlenül. A pünkösdi jótékonysági koncert csapatmunka eredménye. Olyan jeles meghívottaink voltak, mint a Gyimesvölgye Férfikórus, Berecz András, Antal Tibor vagy a Zurgó együttes, és számos zenész barátunk, táncosok, művészek, akik mind ingyen segítettek, léptek fel. Nem beszélve a helyi technikusokról vagy a helyszínt biztosító Szakszervezetek Művelődési Házának vezetőjéről, személyzetéről, akiknek köszönhetően minden befolyt összeg teljes mértékben a célszemélyekhez jutott (például a Szent Kereszt Plébánia és a Csíki Anyák Egyesületének köszönhetően). A sors fintora, hogy egyik legnagyobb sikerélményünk egy hallássérült kisfiúhoz fűződik, aki a koncertet követő sikeres műtétnek köszönhetően azután nem járt a koncertjeinkre, mert zavarta a hangerő.

– A kulturális, zenei élet lassú visszaszerveződése után hogyan tekintenek a jövőbe, milyen terveket szövögetnek?
– Félelmetes, ami történik a világban. Veszélyben van az a kevés igaz érték, ami még megmaradt: a hit, a tudás, a hagyományok, a kultúra. Intő példaként állhatna előttünk, hogy néhány évtizede mindössze annak, hogy a Ditró melletti Cengellér lakóközösségét úgy rombolták szét, hogy ledózerolták a templomot és az iskolát. Ennek következtében a falu népe lassan elköltözött, pedig sok ideig ellen tudtak állni az erőszakos kiköltöztetésnek. A mostani helyzet kísértetiesen emlékeztet e szomorú eseményekre: már jó ideje sok oldalról hiteltelenítik különböző módszerekkel a hitet, vallást, nemzeti értékeket. És most romba dőlni látszik az is, ami még megmaradt a tanügyből, tanításból, kultúrából, gyökereinkből, családokból, közösségekből.

– Mennyire nehéz manapság zenéből megélni?
– Sokan kérdezik tőlünk, miért nem megyünk el valami „tisztességes szakmát” művelni, hiszen könnyebb lenne a mindennapokban megélni belőle. Viszont azt érezzük, hogy a mi feladatunk, hivatásunk az emberekben megtartani a lelkesedést, lelkükben a dalt, elméjükben a verset, szívükben a lángot. Igazából sohase volt még az emberiségnek nagyobb szüksége olyan valós alapokra, amelyekben bízhat, amelyek értékmegtartó ereje örök, és a művészekre, amelyek megmutatják a legnehezebb időkben is az élet szépségét.

Idézet
Nem hisszük, hogy létezik az a világjárvány, amely kapcsán szabad lenne ennyire szétszakítani az embereket egymástól. Közösségi és kultúrlények vagyunk, nem magányos farkasok.

Szükségünk van a hitre, zenére, közösségre, tanulásra, alkotásra. A Role zenekar szűkebb és tágabb közössége nem adja fel. Készül az újabb József Attila-műsorunk, mindig lesznek új dalaink, mindig lesz, amit adjunk a szépre, jóra vágyóknak. Ebben bízunk, és abban is, hogy láthatjuk még koncertjeinken az emberek szemében azt a csillogást, ami éltet, ösztönöz bennünket.

Bede Laura

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 23., kedd

Rövid enyhülés után újra erősödik a hőség

A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.

Rövid enyhülés után újra erősödik a hőség
Hirdetés
2026. június 16., kedd

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez
2026. június 15., hétfő

Terroristagyanús futballvilág?

Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.

Terroristagyanús futballvilág?
Terroristagyanús futballvilág?
2026. június 15., hétfő

Terroristagyanús futballvilág?

2026. június 13., szombat

Svájc: Chaplin világába csöppentünk a Riviérán

Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.

Svájc: Chaplin világába csöppentünk a Riviérán
Hirdetés
2026. június 12., péntek

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!

Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!
2026. június 11., csütörtök

Brüsszeli tanácskozás az iszlamizmus kihívásáról: az európai muszlimok is áldozatokká válnak

Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.

Brüsszeli tanácskozás az iszlamizmus kihívásáról: az európai muszlimok is áldozatokká válnak
2026. június 09., kedd

Nem csak a bankok trükkje: a botrány mindannyiunkról szól

Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.

Nem csak a bankok trükkje: a botrány mindannyiunkról szól
Hirdetés
2026. június 09., kedd

Viharok és lehűlés jön: vasárnap már csak 17 fok várható

Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.

Viharok és lehűlés jön: vasárnap már csak 17 fok várható
2026. június 07., vasárnap

Gyógyszer helyett piercing? Erdélyben egyre többen kipróbálják

Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.

Gyógyszer helyett piercing? Erdélyben egyre többen kipróbálják
2026. június 06., szombat

Magyar szerzők színdarabjaival arat sikereket a Moldovai Köztársaságban az Aradi Kamaraszínház igazgatója

Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.

Magyar szerzők színdarabjaival arat sikereket a Moldovai Köztársaságban az Aradi Kamaraszínház igazgatója
Hirdetés
Hirdetés