A Partium felkerült a térképre

– Miért tartotta fontosnak, hogy ezt a találkozót idén Nagyváradon rendezzék?

– Régóta foglalkozom a regiona­lizmus kérdéseivel és azzal a gondolattal, hogy a Partium régiófejlődését segíteni kell. Történtek errefelé ilyen irányba mutató kutatások korábban is, de rendszer, stratégia és jelentős nyilvánosság nélkül. A nagy egyetemek általában felvállalják ugyan a saját régiójuk kutatását, de a Partium korábban nem részesült ilyen figyelemben. Debreceni doktoranduszként ezt a területet választottam disszertációm témájául, és a védést követően magától értetődő volt, hogy ide jövök és a Partium-központú kutatási szemléletet erősítem az egyetemen. Az itteni munkát látva jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy intézetet, amelyben az egyéni teljesítményeket állítsuk a regionalizmus szolgálatába. Így alakult meg 2015 májusában a Partiumi Területi Kutatások Intézete. Előtte számos regionális konferencián vettem rész, s az MRTT-be belépve megismertem azokat a szakembereket, akik ma a magyar regionális kutatás legjelesebb képviselői. Ahhoz, hogy a Partiumot „kanonizáljuk”, elengedhetetlen, hogy a szakértők publikációikban ezt elismerjék a Kárpát-medence nagyrégiójaként. Az intézet (PTKI) felvétele a Magyar Regionális Tudományi Társaságba és a vándorgyűlés itteni megszervezése egyet jelent a magyar szakmai oldalról való elismeréssel.

– Romániában vannak valódi, a lakosság tudatában is létező régiók?

– Igen, vannak identitást hordozó „régió-szintű” területek, viszont ezeket a román állam nem ismeri el hivatalos téregységekként. Hivatalosan nem létezik Székelyföld: ha ez a szó benne van egy alakuló cég/egyesület nevében, akkor a hatóság vonakodik a bejegyzésétől. A statisztikai régiók határainak kialakításánál a különböző történelmi gyökerű megyéket összekeverték. A Temesvár központú (bánsági) régióban benne van Arad megye, ami igazából Partium, és belekerült Hunyad megye, ami a történelmi Erdély területe volt. A földrajzilag jól elkülönülő Dorbrudzsához is hozzákapcsolták Munténia és Moldva egyes részeit stb. Az illetékesek tudatosan keverték össze az identitásokat.

– A nemzeti különbségek ellenére létezik-e valamilyen közös szellemi, tudati regionális összetartozás az ország különböző területein?

– Létezik. A 90-es évek végén egyetlen egy regionalizmust támogató románról hallottunk, egy Sabin Gherman nevű úriemberről, aki írt egy újságcikket ilyen címmel: Elegem van Romániából, Erdélyemet akarom! Ő volt az egyetlen fehér holló, e megnyilatkozása óta eltelt húsz év, és azt látjuk, hogy ha áttörés nem is következett be, de mindenütt létrejöttek román regionalista mozgalmak.

– Ha jól értem, akkor e kérdéskörben nem a nemzetiségek között van a frontvonal...

– Nem. Kevesen, de vannak már olyan románok, akik felvállalják, hogy ők erdélyiek, és azt is kimondják, hogy Erdélynek autonómia kell. Ez egy hatalmas dolog a részükről. Ettől még egyes vidékeken jelenleg is az etnikai választóvonalon húzódik az ilyen mozgalmak támogatottsága.

– Az autonómia fogalma alatt a románok és a magyarok egészen mást értenek. Mi a különbség az értelmezésben?

– Konfúz dolog ez. Mi magyarok ösztönösen magyar autonómiát akarunk, a románok pedig nyilván nem ezért fognak küzdeni. Egy többnyelvű, történelmi alapokon és identitáson nyugvó regionális autonómiában viszont már együtt gondolkodhatunk. Mindenkinek megvan persze a saját motivációja, de az irány ugyanaz. Ha megoldjuk a nyelvi kérdést, és túllépünk néhány történelmi sérelmen, akkor tulajdonképpen ugyanazt akarjuk.

– Sokan mondják, a regio­na­lizmus legnagyobb ellenségei a közös gondolkodást megakadályozó tényezők. Ön mit gondol erről?

– A legnagyobb veszélyt az összetartozás érzésének a megszüntetése jelenti. Az identitásban ugyanis két nagyon fontos komponens van. Az egyik, hogy közösséget vállaljunk valakikkel, ez az összetartozás igénye, a másik, hogy megkülönböztessük magunkat a többiektől, ez a szétválasztás igénye. Az identitás fennmaradásában ugyanolyan fontos az, hogy helyes határokat húzzunk, mint az, hogy képesek legyünk empátiára és a közösség megerősítésére. Mindkettőre egyszerre van szükség, de ez gyakran nem egyszerű feladat. Főleg olyan környezetben, ahol párhuzamos társadalmak és több nem-egybeeső határvonal van jelen. Ilyen a Partium is.

– A Partium az ország nyugati szélén húzódik, határai közösek az anyaországéval – ez előnyt vagy hátrányt jelent a térség fejlődésében?

– A Partium a történelmi régiók közül a legmesszebb van Bukaresttől, ráadásul többszörös választóvonalat jelentenek a hegyek és dombvonulatok. Ezt a területet Románia gazdaságába csak úgy lehetett integrálni, hogy le kellett zárni az államhatárt nyolcvan évre, így elszakadtak azok a természetes kapcsolatok, amelyek valaha éltek. Ugyanakkor Budapest a mai napig „parafővárosként” működik. Az itteniek, ha gyógykezeltetni akarják magukat, ha bevásárolni, szórakozni vagy repülővel utazni szeretnének, gyakran Budapestre mennek ma is. És ebben nincs jelentős különbség a magyar és román közösség tekintetében.

– Ezen a szakmai találkozón Debrecent és Nagyváradot folyton együtt emlegették, miközben, egyik városból a másikba tömegközlekedéssel eljutni elég körülményes. Hogy is van ez?

– Két komplementer város lenne, miközben ma sincs állandó buszjárat közöttük és ez nem egy normális állapot. A közvetlen vasútvonal sínjeit részben fölszedték. A magyar oldalon Nagykerekiig megvan a sínpár, ez egy zsákvonal a határig, a román oldalon azonban nem folytatódik a vasút Nagyvárad felé.

– Az előadásában azt mondta, hogy tíz átkelőhelyet is lehetne építeni.

– Meg is épült néhány, Érselénd és Bagamér között például leaszfaltozták az utat, csakhogy azt utána középen lezárták. Az illetékesek bizonyára bíztak benne, hogy lesz előrelépés, különben nem finanszírozták volna az útépítést. Talán úgy gondolták, hogy a két országnak ez ügyben nem kell külön megegyezni, mert a schengeni egyezményhez való csatlakozással majd minden megoldódik magától.

– Az előadása egyik ábráján a kapcsolatokat jelző nyilak a Partiumból Magyarország felé mutatnak. Akkor ezek egyelőre csak a vágyakat jelölik?

– Azt mutatják, hogy ha sikerülne ezt a mesterséges, adminisztratív és katonai erővel megrajzolt határvonalat jelképessé, a schengeni csatlakozással tényleg átjárhatóvá tenni, akkor egy idő után természetes módon visszaállnának azok az erővonalak, amik itt léteztek. Nem lehet, hogy ez ne történjen meg. Az utakkal kapcsolatban egyszerre van érdekegyezés és érdekellentét a románokkal. Hogy nyugatra el kell jutni, az Románia számára létkérdés, tehát a gyors átkelési lehetőség miatt kellenek az utak. De Románia az interregionális kapcsolatokban és a főutak kapacitásának növelésében érdekelt, abban, hogy hatalmas tömegű szállítmány jó gyorsan jó messzire eljuthasson. Nekünk viszont az kellene, hogy mihamarabb 10–20 helyi utat rehabilitáljunk, mert számunkra a lokális kapcsolatok is fontosak.

– Hogyan segítheti a regionális kutatás a lakosságot?

– Például az identitás megerősítésével. Nemrég „megrajzoltuk” a Partium térképét. Az itt lakó emberek ugyanis nem tudják, hogy mettől meddig is tart a Partium, hisz a településük az egyik történelmi időszakban oda tartozott, a másikban pedig nem. Azért nyújtottunk be pályázatot, hogy a remélt támogatás segítségével az említett térképből több ezret tudjunk készíttetni és minél több emberhez eljuttatni. A térkép méretesebb változatát intézményekbe, közforgalmú helyekre szeretnénk kihelyezni. Hogy rögzüljön, megerősítést adjon az itt élőknek: ez itt mi vagyunk.

– Ebben a kontextusban mi a vágya, mint kutató szakembernek, s úgy is, mint a Partium lakójának?

– Azt szeretném, ha a regiona­lizmust az élet minden dimenziójára kiterjesztenénk. Kell a kulturális és tudományos alap, például zenetörténeti vagy nyelvészeti kutatásokra is szükség van, szociológiaira úgyszintén. De kellenek a gazdasági alapok, a helyi termékek, vállalkozások is. Mint a Partium lakója pedig reintegrációt szeretnék. Azt, hogy a mesterségesen elvágott kötelékeket, kapcsolatokat újra lehessen éleszteni.