A néptánc erősíti az Erdélyhez való kötődést

Ennek az volt a következménye, hogy többünknek csonthártyagyulladása lett, komoly fájdalmaink voltak már a próbákon, és különböző gyulladáscsökkentő kenőcsökkel és fájdalomcsillapítókkal versenyeztünk.

– Ennek ellenére tavaly visszatértetek, ezúttal a Döntők Döntőjébe.

– A Döntők Döntőjébe meghívták a Kalotaszeg Legénytársulatot, viszont én ebben már nem vettem részt. Az eredeti társulat ötfős volt, de én a második körnél úgy éreztem, nem fér bele az időmbe. Ekkor két kalotaszegi táncos kolléga csatlakozott a társulathoz, és haton vettek részt a megmérettetésen.

Például július 7–13. között Nyárszón szervezzük meg a Kalotaszegi Vándor Néptánctábort. Az idei, nyolcadik kiadáson körülbelül 240-en vesznek részt.

– Hogyan zajlik ez a Kolozs megyei tábor, illetve kiket szólít meg?

– A kalotaszegi táncos gyerekek itt találkoznak a legnagyobb létszámban, ebből a 240 főből körülbelül 160-an jönnek Kalotaszegről. Idén a fiatalok öt csoportba szerveződve tanulnak kalotaszegi táncokat a Kalotaszeg Néptáncegyüttestől és az együttes barátaitól. A programban naponta négy óra táncoktatás, egy óra énekoktatás, kézműves foglalkozás és esti táncház szerepel. A szabályzat szerint a 14 évnél fiatalabbak számára este 11 órakor takarodó van, a 14 évnél idősebbeknek csak az ébresztő időpontja leszögezett.

Csak ily módon tudjuk kellő számban megszólítani a kalotaszegi fiatalokat – ez a legfőbb célunk.

– Mennyire nehéz megszólítani a fiatalságot? Van igény, érdeklődés a néptánctábor iránt?

– A nyolcéves múltra visszatekintve azt mondhatjuk a táborról, hogy sikertörténet. Első évben 59 résztvevője volt, a következő évben ez a szám megduplázódott, és a létszám azóta folyamatosan növekedik. Most már lassan saját határainkat lépjük túl. Tavaly nem szerettünk volna 190 fővel tábort szervezni, csakhogy az utolsó pillanatban olyan sok helyi érdeklődő jelentkezett, hogy nem akartunk nekik nemet mondani.

Nem nehéz megszólítani a résztvevőket, mivel ez jó élmény a fiataloknak. Úgy gondoljuk, a vándor néptánctábor időkapszulaként működik: az, hogy a kalotaszegi fiatalok megismerik egymást, nagy lehetőséget hordoz magában. Ki tudja, a jövőben hány házasság vagy közös vállalkozás születik a tábornak köszönhetően? Amikor tíz évvel ezelőtt jogászhallgatókként Zoltánnal kitaláltuk egy mérai buli után a Kalotaszeg néptáncegyüttes megalapítását, nem gondoltuk volna, hogy több házasság ennek köszönhetően születik meg.

– A néptáncegyüttesek között jó a kapcsolat, nincsen rivalizálás?

– Nem hinném, hogy lenne, mert a kalotaszegi táncegyüttesek hagyományőrzők. A gyerekek között van versengés, mert a legényes önmagában rivalizáló műfaj. Amikor van egy legényes verseny, akkor érezhető a rivalizálás, illetve megfigyelhető, hogy bizonyos táncegyüttesekben többen nyernek díjat, mint a másikban. Viszont a táncegyüttesek közötti kapcsolatra a versengés nem jellemző állandó jelleggel.

– Milyen lehetőségeik nyílnak a megmérettetésre a kalotaszegi fiataloknak?

– Bánffyhunyadon idén már ötödik alkalommal szervezzük meg a legényes versenyt. Bár érkeznek Magyarországról is, valójában ez a kalotaszegi legények seregszemléje. A Méra világzenei csűrfesztivál idején szervezett megmérettetés valószínűleg már kevesebb kalotaszegi fiatalnak érhető el. Azért gondolom így, mert pontos elvárás van azzal kapcsolatban, ki vehet részt rajta, mit kell bemutatnia. Ráadásul ezt nemcsak amatőröknek, hanem profi, hivatásos táncosoknak is szervezik. A mérai versenyen egy 1969-ben, Türén készült gyűjtésnek a táncanyagát kell bemutatni. Várhatóan kalotaszegiek is jelen lesznek, de kisebb számban, mint a novemberben szervezendő bánffyhunyadi legényes versenyen.

– A szakmai táborok szervezésén túl milyen tervei vannak a Kalotaszeg Legénytársulatnak?

Természetesen be lehetne járni a világot a csapattal, fel lehetne lépni Indiától Brazíliáig, egyelőre ilyen távoli tájakra még nem hívtak minket.

– Manapság még érdeklődnek a gyerekek a néptánc iránt?

– Kicsit elhibázott így a kérdés, hogy még érdeklődnek. A néptáncnak ez a fajta művelése, amit a táncházmozgalmon belül teszünk, már nem csupán hagyományápolás. Az nevezhető hagyományápolásnak vagy -őrzésnek, amikor bizonyos esetekben valaki otthon a saját táncát tanulja. Viszont amikor egy gyerek, fiatal vagy én magam táncolok, akkor nem hagyományt ápolok, egyszerűen jól érzem magam. Ez szórakozási forma: van, aki salsázni tanul, más a Kárpát-medencei vagy erdélyi néptáncokat ismeri és szereti meg. Természetesen miközben az ember latintáncot tanul, nem fog jobban kötődni Erdélyhez, de

E tekintetben a néptáncnak itt több értéke van, mint a salsának, viszont mindkét táncnak az a lényege, hogy a táncos jól érezze magát.

 Bede Laura